Kalocsa kulturális életének fejlődése a XVIII. században

2018.02.21 14:26    |    Bikfalvi Géza  

A XI. és a XVI. század között, a török hódoltság kezdetéig Kalocsa egyházjogilag Magyarország második legjelentősebb városa volt. Az esztergomi prímás után ugyanis mind egyházi méltóságban, mind világi rangban a kalocsai érsek következett. Elsősorban a reneszánsz korszak folyamán Kalocsa városa a magyar kultúrában is jelentős szerepet játszott, a kalocsai érsekek fontos szerepet töltöttek be az ország szellemi-politikai életében, igazi művészet- és irodalomkedvelő, humanista műveltségű személyiségek voltak.

A másfél évszázados török hódoltság után sokáig nem talált magára a város, főként anyagi erőforrások hiányában rendkívül nehezen indult el a fejlődés útján. Kalocsa igazán csak a XVIII. század második felében kapta vissza régi arculatát. Batthyány József (1727–1799) érsek vetette meg a kulturális fejlődés alapját – a később országos elismertségre szert tevő – piarista gimnázium alapításával. A művészetek és a kulturális élet pedig Patachich Ádám (1716–1784) érsek megérkezése után kezdtek kibontakozni.

Az első kezdeményezések a XVIII. század első harmadában, Patachich Gábor (1699–1745) érsek nevéhez fűződnek, aki az első komolyabb intézkedésével, 1733-ban megalapította a kalocsai szemináriumot, azután 1738-ban megkezdte a káptalan újjászervezését, hozzálátott a templomok felújításához, majd 1735-ben lerakta az új érseki főszékesegyház alapkövét, és már 1738-ban felszentelte az elkészült részeket. A megkezdett munkát Klobusiczky Ferenc (1707–1760) érsek fejezte be, aki 1754-ben felszentelte az elkészült székesegyházat, majd 1757-ben nekifogott az érseki nagyszeminárium építésének, amely működését Batthyány József érsek idején kezdte el.

Batthyány érsek volt az első érsek, aki Kalocsa városát visszaállította régi fényébe. A városi oktatást teljesen megreformálta a piarista rend meghívásával, akik az alsó- és felsőfokú oktatásról egyaránt gondoskodtak, az elemi oktatás mellett a gimnáziumot is vezették, amelyhez főiskolai szintű filozófiai tanfolyamot kapcsoltak. A teológiai oktatásba szintén bevonta a piaristákat, az anyagi javak biztosításaként átadta részükre az érseki gyógyszertárat és a nyomdát. Ezekben a kezdeményezésekben Pa-tachich Ádám méltó folytatónak bizonyult, aki nemcsak a nagybátyja, Patachich Gábor által életre hívott káptalant helyezte vissza teljes jogaiba, hanem az érseki kastély építését is befejezte. főként a Nagyváradról magával hozott tervek alapján. A kastély belsejét művészileg tökéletesítette, elsősorban Franz Anton Maulbertsch (1724–1796) neves osztrák festőművész alkotásaival, valamint a Nagyváradról idehozott felbecsülhetetlen értékű és később is rendszeresen gyarapított, gondosan válogatott tudományos könyvtárával az ország jelentős kulturális-művelődési központját alakította ki.

A tudós-érsek munkáját az utóda – a XVIII. és XIX. század fordulóján –, a szintén bibliofil Kollonich László (1736–1817) érsek folytatta, illetve befejezte a kastély építését.

A város XVIII. századi kulturális életében mind a színház, mind a zene nagyon fontos helyet töltött be. Kalocsa zenei életének három legfontosabb központját: a főszékesegyház, az érseki kastély és a piarista gimnázium alkotta.

Patachich Gábor a székesegyház oratóriumában már az 1730-as években elhelyezett egy kisebb, nyolcregiszteres orgonát. Később azonban Batthyány József érsek egy nagy orgonát építtet az érseki templom számára. Az orgona megáldása és az új harangok megszentelése 1775. április 5-én történt.

1765-ben Batthyány József megalapította a piarista gimnáziumot. Céljai között szerepelt, hogy „az ifjúságot neveljék eleganciájára”, tanítsák meg az elemi ismeretekre és képezzék ki őket az aritmetikában és a zeneművészetben. A Mária Terézia által kiadott kalocsai alapítólevél külön rendelkezése kimondta, hogy a tehetséges diákokat tanítsák meg a zene minden műfajának alapelemeire. Az érsek maga is nagy pártolója volt a zeneművészetnek, és erre buzdította az általa alapított intézmények vezetőit is.

Batthyány érsek maga szorgalmazta, hogy a gimnáziumban színházat állítsanak fel az ifjúság erkölcsi-irodalmi nevelése érdekében. Az érsek törekvése szerencsésen találkozott a piaristák célkitűzésével, akik az iskoladrámát – a jezsuitákhoz hasonlóan – az ifjúsági nevelés egyik leghatékonyabb eszközének tekintették.

Az alapítás utáni évben megalakult a diákok Mária-kongregációja Klobusiczky Péter (1752–1843) kanonok – későbbi kalocsai érsek – vezetésével, aki az egyik fő szervezője lett a délutáni litániáknak, amelyeket kezdetben Szűz Mária tiszteletére, később pedig már az egyes nagyobb védőszentek, Kalazanci Szent József, Loyolai Szent Ignác és Gonzaga Szent Alajos ünnepén is énekeltek.

A piarista gimnázium diáksága révén eleven lüktetést hozott a város életébe, a piarista tanároknak is – akik között számos országos hírű tudós akadt – meglehetősen élénk volt a társadalmi érintkezésük. A kollégiumban gyakran láttak vendégül előkelőbb látogatókat, akiknek tiszteletére mindig meghívták a mindenkori érseket, kanonokokat, uradalmi tiszteket, a város elöljáróit és nevesebb polgárait. Az érseki udvarban történt vendéglátások különösen nevezetesek voltak. Korszakos fordulatot hozott Kalocsa életében Patachich Ádám érseki kinevezése, aki 1776 januárjától váltotta a nagy köztiszteletnek örvendő elődjét, Batthyány Józsefet, akit esztergomi hercegprímásnak neveztek ki.

Amikor Patachich Ádám először Kalocsára érkezett, 1776. július 16-án a piarista konviktus nemes ifjúsága pásztorjátékkal köszöntötte, a gimnázium diákjai pedig osztályonként sorfalat állva tisztelegtek előtte. A székesegyházba augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén, a templom búcsúnapján vezették be ünnepélyes körmenettel. Miután az istentiszteletet a főpásztor fényes pompával bemutatta, ünnepi fogadást rendezett az érseki kastélyban. Délután a piarista diákok meghívásának eleget téve megtekintette a tiszteletére rendezett színházi előadást.

 

ersekikastely_ebedlo_700
 

 

A kalocsai érseki kastély dísztermét és első emeleti kápolnáját Franz Anton Maulbertsch nagy művészeti értékű festményei díszítik. A művészt maga Patachich hívta meg Kalocsára, 1784. május 15-én Maulbertsch, aki már jó ideje dolgozott itteni művein, a munkálatok végeztével ünnepélyes keretek között, zeneszó felhangzása mellett adta át a dísztermet az érseknek. Másnap Patachich húsz előkelő vendéget hívott meg asztalához, ahol délután hangversenyt rendezett számukra.

A díszteremnek azonban a piaristák előbb örülhetnek, hiszen az érsek az ünnepélyes átadás előtt már hat nappal meghívja őket ebédre, majd délután előzetes koncertet rendezett számukra. Új kastélya művészi adottságait azonban az érsek sajnos nem sokáig élvezhette, mert még ez évben súlyos köszvénye és vesebaja halálát okozta.

Patachich Ádám előző rezidenciáján, Nagyváradon nagyszabású hangversenyeket és operaesteket rendezett a város népének szórakoztatására. Kalocsán is megpróbálta felpezsdíteni a város szokványos szellemi-kulturális és társadalmi életét, mivel azonban még Nagyváradon bevádolták Mária Teréziánál, hogy nagyváradi püspöki udvarából álarcos és zenés felvonulásokat indított a városba, böjt idején, ezért Kalocsán jóval szerényebb keretek között, visszafogottabban élt. Mint bibliofil ember, rendkívül értékes könyvtárát az érseki kastély keleti szárnyában, közvetlenül a lakosztálya mellett rendezte be, ahova meghívta kora legnevesebb tudósait, akik már a nagyváradi püspöki udvarában is sűrűn megfordultak, elsősorban a volt jezsuitákat: Pray György (1723–1801) történészt, Wagner Károly (1732–1790) történészt, Mitterpacher Lajos (1734–1814) mezőgazdászt, Molnár János (1728–1804) nyelvészt, Palma Ferenc Károly (1735–1787) történészt.



Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás