A Kalocsai Kódex

2016.11.09 11:25    |    Bikfalvi Géza  

A Kalocsai Kódex, latinul Codex Colocensis, az egyetlen, a városunk nevét viselő kódex, a közös európai, szellemi kincsestárunk fontos öröksége. A Kalocsai Kódex a XIV. századból származó németnyelvű – pergamenre írt – kéziratoknak az egyik legterjedelmesebb és irodalmi értékét tekintve a legbecsesebb műve. A XII. és XIII. századi német vándor dalnokok, „a Minnesängerek” költeményeinek gyűjteménye. A kódexben szereplő művek a legkiválóbb, híres német dalnokok, mint Hartmann von Aue, Heinrich Glichesaere, Reimer von Zweter Stricker, Konrad von Würzburg, Rüdiger von Hüneckhoven, Walter von der Vogelweide és mások szerzeményei. A kódexet a XIV. század végén készítették és kétségtelenül egy régebbi kézirat másolata, így joggal feltételezhetjük, hogy a költemények eredeti alakján és nyelvezetén semmi változás nem történt. A költemények keletkezése az 1150 és 1250 közti időszakra tehető, amely a német irodalom középfelnémet korszaka.

A kódex írása szép, nagy könnyen olvasható gót – fraktúra – írás, a pergamenje erős, vastag.

A Kalocsai Kódex másolóját nem ismerjük, de a betűk formája alapján valamelyik német kolostor szorgalmas írnokának műve. Az első lapján látható bejegyzés szerint, nem eldönthető módon, először a híres rotterdami tudós, Johannes Gerhardt vagy Henrik Johannes Voss, költő és műfordító tulajdonában volt. Innen valamelyik nagyobb könyvtár tulajdonába került, amelyre a kódex hátára, fehér mezőben, vörös olajfestékkel alkalmazott, nagy, könyvtári jelzés mutat. A kódex később innen került Patachich Ádám kalocsai érsek, az érseki könyvtár megalapítójának tulajdonába.

A Kalocsai Kódexet Kovachich Márton György fedezte fel, 1811-ben, terjedelmes ismertetést írt róla a bécsi Deutsches Museum című tudományos lapban. A kódex híre nagy feltűnést keltett a német tudományos világban. A teljes szöveg kinyomtatását szorgalmazták, erre Mailáth János és Köffinger Pál vállalkoztak.

A kódex gazdag tartalmát tekintve dal, elbeszélő és oktató költészet egyaránt képviselve van. A dalok csaknem kizárólag vallásos költemények. Ezek közül kiemelkedik Konrad von Würzburg Goldene Schmiede (Arany kovácsműhely) című műve, amely 1950 verssorban, Szűz Máriát ragyogó képekben és gyönyörű nyelvezettel ünnepli. Ilyen, hasonló Szűz Máriát dicsőítő dal még 53 található a kódexben.

A színműirodalom történetére nézve érdekes a kódex 125-ik költeménye, az Unseres Herrn Barm-herzigkeit (Urunk könyörületessége), amelyben érdekes párbeszéd folyik, Isten trónja előtt, az irgalmasság, a béke, az igazság és a könyörületesség között az emberiség megváltása érdekén. Nem tudnak azonban megegyezni, mert az igazság hajthatatlan. Ezért felkeresik Isten Fiát – Jézust –, aki felajánlja magát a Megváltás munkájára, amire a vitatkozók kibékülnek. Így aztán a költemény vége elbeszéli a Megváltás történetét. A költemény drámai szerkezetével határozottan a középkori vallásos színművek formáját mutatja, bár kezdetleges alakban.

A Kalocsai Kódex tartalmában forrásul szolgált, amelyből a következő századok sűrűn merítettek és az anyagát sokszor, újból feldolgozták. Így a kódex leghosszabb költeménye, a Pfaff Amis furfangos tettei, később a német irodalom örökbecsű művének, az Euelenspiegelnek szolgált alapul. A Die drei Wünsche (A három kívánság) műben pedig az egyre csak panaszkodó házaspárnak megengedik, hogy három dolgot kívánhatnak. Az asszony a világ legszebb ruháját kéri, mire a férje haragjában a hátára kívánja ezt, mire az asszony a harmadik kívánsággal onnan le kívánja vettetni, így teljesen felesleges dolgokra pazarolták el a lehetőségeiket.

Sajnos a Kalocsai Kódex 1945-ben máig tisztázatlan körülmények között külföldre került, és jelenleg a genfi Egyetemi Könyvtár tulajdonában van.



Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás