A kalocsai meteorológia történetéből

2017.06.05 14:58    |    Bikfalvi Géza  

A XVI. század közepétől megalapított jezsuita kollégiumok és egyetemek, az általános műveltség emelésén kívül, a jezsuita rend alapállásának és a világ megismerhetőségét hirdető felfogása által a természettudományos kutatások új központjai lettek. A jezsuiták kiemelkedő szerepe a matematikában és fizikában, valamint hozzájuk szorosan csatlakozó csillagászati megfigyelésekben és felfedezésekben ma már közismert. Azonban a geofizika területén, elsősorban a meteorológia és a szeizmológia tudományában elért eredmények már kevésbé ismertek a közvélemény előtt, pedig a csillagászati obszervatóriumok általában jelentős meteorológiai tevékenységet végeztek.

Nagyon sok országban a nemzeti meteorológiai szolgálatok, a rendszeres időjárás-előrejelzés, az egykori jezsuita kollégiumokban működő megfigyelő állomásokból fejlődtek ki. A tudományos színvonalú, folyamatos meteorológiai mérések és időjárás megfigyelések általában a XVIIII. század közepétől állnak a tudomány rendelkezésére. A csillagászati obszervatóriumokban, ettől az időtől kezdve műszeres mérésekkel figyelték a hőmérsékletet, a légnyomást, a levegő páratartalmát és a csapadék mennyiségét. A missziós területeken szintén megindult a helyi időjárás megfigyelése, mert többnyire az Európában megszokott időjárástól nagyon jelentősen eltértek a klimatikus viszonyok.

csillagda_443
 

Sajnos a jezsuita rend 1773. évi, pápai feloszlatása hosszú időre megakadályozta a jezsuiták meteorológiai tevékenységét, de az újraindulás után, a XIX. közepétől újból megindultak a jezsuiták tudományos megfigyelései az egyes jezsuita kollégiumokban. Az első száz év alatt 40 megfigyelő állomást hoztak létre, amelyek bekapcsolódtak a világszerte folyó tudományos munkába, fontos elemei lettek az egész világra kiterjedő időjárás előrejelző rendszernek. A legnagyobb segítséget, főként a trópusi vidékek időjárási előrejelzésében nyújtottak, mint a kubai Belé, a fülöpszigeteki Manila, a kínai Zikawei és a madagaszkári Tananarive jezsuita meteorológiai obszervatóriumok.

A kalocsai kollégiumban 1870 óta folytak rendszeres meteorológiai megfigyelések. Schenzl Guidó (1823–1890) főmeteorológus, 1870. augusztus 28-án kelt levelében felkérte a kollégiumot a kalocsai időjárás vizsgálatára. A kollégium beszerezte a megfelelő műszereket Haynald Lajos (1816–1891) bíboros anyagi támogatásával. Az első műszerpark a következő eszközökből állt: szélzászló, szélrózsa, max-min. hőmérő, barométer, normál hőmérő, nagyobb psychrométer ernyő horganyból felakasztási kereszttel, 1/10 m2-es esőhenger és gyűjtőpalack, esőmérő henger. Ezekkel a műszerekkel kezdődtek az észlelések, amelyeket mindig a kollégium mindenkori természettan tanára végzett. A meteorológiai állomást Hünninger Adolf SJ (1849–1911) igazgatósága alatt egyesítették a Csillagdával, aki elsősorban a szélviszonyokat vizsgálta és a rendszeres mérések eredményeit az általa indított kiadvány sorozatban tette közzé.

viharjelzo_356
 

Amikor Fényi Gyula SJ (1845–1927) vette át az Obszervatórium vezetését, a meteorológiai észlelések már másfél évtizede folytak. Mérték a szél irányát, erősségét, a levegő hőmérsékletét. A Nap-kutató jezsuita szerzetes a napsütéses órák számának mérésére egy új eszközt szerkesztett. A szélmérőt, egy Robinson-féle anemométert, a kollégium tetején helyezték el, mintegy 15 méterre emelkedett a város háztetői fölé, így a szél szabadon hozzáférhetett. A korszerű légnyomásmérő, a Richard-féle barográf, amely folyamatosan jegyezte a légnyomás menetét, dr. Bornemissza Tibor szatmári püspök, a kollégium egykori diákjának az adományaként került az Obszervatóriumba. A készülék segítségével Fényi kimutatta, hogy a légnyomás hármas hullámmal írható le.

A hőmérsékletmérés kissé problémásnak bizonyult, az észlelést 14 méter magasságban végezték, ami azonban eltért a talajszinten mérhető értéktől. Fényi hasztalan fáradozott, hogy egy megbízható személyt találjon, aki a városon kívül legalább egy évig terminusészleléseket végezzen, hogy ezekből a redukciós faktor megállapítható legyen. Sok új műszert szerzett be, a harmadrendű meteorológiai megfigyelő állomásból, a korszerű műszerek révén elsőrangú obszervatóriumot szervezett.

Az Obszervatórium, a Fényit követő új igazgató, Anghern Tivadar SJ (1872–1952) alatt tovább fejlődött, főként az állami támogatásnak köszönhetően. Mivel az egyre fejlődő ipar és közlekedés – köztük a légi –, egyre megbízhatóbb meteorológiai adatszolgáltatást követelt, a Belügyminisztérium rendelete folyamán az öt pilóta állomás egyikét Kalocsán jelölték ki. A régi, egyébként is felújításra szoruló anemográf helyett újat állítottak fel, egy Sprung-Fuess elektromos készüléket, amely 16 szélirány jelzésére volt alkalmas. Az új meteorológiai eszközt, a tetőgerinc felett, 2,2 méter magason helyezték el, így kivédték a légörvények torzító hatását. A meteorológia terén elsősorban a hosszú észlelési periódusú mérések adatait dolgozták fel. Anghern Tivadart, 1933. április 7-én, az MTA levelező tagjának választotta, a kalocsai széljárást feldolgozó székfoglaló értekezésével.

Nagyon fontos megjegyezni, hogy 1893 és 1897 között a Kalocsáról, a Zambézi-misszióba került Menyhárt László SJ (1849–1897) már számos meteorológiai megfigyelést végzett, amelynek az eredményeit Kalocsán több kötetben, német nyelven megjelentették. A Kalocsáról érkezett műszerek a borómai missziós állomás egyik szalmatetős házában nyertek elhelyezést. Az alapeszközöket Haynald bíboros anyagi segítségével szerezték be, a psychrométert (száraz-nedves hőmérőt), a légnyomás és hőmérsékletregisztráló készülékeket. A légnyomás regisztrálót a párizsi Richard Fréres cégtől vásárolták, az általa mutatott értékeket aneroid barométerrel hitelesítették, az alapetalon pedig egy hypsométer volt, amely a légnyomás abszolút értékét adta. Az állomás műszerkészletét három nagy és hat kisebb hőmérő egészítette ki. A szélirány mérésére szélzászlót állítottak fel. Később az állomást felszerelték a légköri villamosság mérésére alkalmas készülékkel is

A II. világháború után az Obszervatórium vezetését Tibor Mátyás SJ (1902–1995) vette át, de a meteorológiai megfigyeléseket Holovics Flórián SJ (1903–1988) végezte, a kollégium 1948. július 21-i államosításáig. Sajnálatos módon az államosítás után az Obszervatórium műszereit leszerelték és a tudományos könyvtárát a fővárosba szállították.



Fontosabb felhasznált irodalom:

Anghern Tivadar SJ: Fényi Gyula SJ. Az időjárás 4 (1928) 3-4, 33–39

Anghern Tivadar SJ. Fényi Gyula 1849-1927. Bp., 1928

Fényi Gyula: SJ: Menyhárt László meteorológiai megfigyelései Boromában. MTA Értesítője 13 (1895) 5, 458–472

Gulyás István: Anghern Tivadar. Haynald bíboros emlékezete. Kalocsa. 1991, 17–31

Mojzes Imre: A kalocsai Haynald obszervatórium története. Bp., 1986

Riegl Sándor SJ: Levegő - elektromos mérések Kalocsán. Időjárás 6 (1902) 5, 134–160

Tóth Mike SJ: A kalocsai kollégium 50 éve. Kalocsa, 1910

Udias, Augustin SJ: Jesuiten und Meteorologie. Jesuiten. Jahrbuch der Gesellschaft Jesu (1998) 88–91


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás