A kalocsai vár történetéből

2018.05.24 09:17    |    Bikfalvi Géza  

A mai kalocsai síkságot és a közvetlen környékét a Duna alakította ki. A város és a környező települések a Duna régebbi medre helyén jöttek létre, a régi folyómeder még Kr. e. 2-3000 évvel ezelőtt 15-20 km-re terült el a mai medertől.

A környék már régóta lakott vidék volt, az ókorban kelta és germán törzsek kalandoztak a vidéken, noha találtak néhány római sírkövet – ezek ma az érseki kastély falába vannak befalazva –, de semmilyen más tárgyi vagy írásos emlék nem került elő.

A város alapítása a Kr.u. V–VI. században történhetett, amikor szláv törzsek telepedtek le a környéken, tőlük származik a város neve is, a „kaluzsni” szó sáros, ingoványos területet jelöl. A honfoglalást követően Kalocsa és környéke Árpád vezér családi birtoka, a későbbi fejedelem, Zolta vezér szálláshelye lett. 972-ben Szt. Galleni Brúnó térítése idején már megerősített hely.

A mai kalocsai érseki kastély és az Astriceum Érseki Múzeum helyén hosszú évszázadokig a kalocsai vár állt, amelyben az érsekek laktak és innen irányították a hatalmas kiterjedésű érseki tartományt, amely Erdélytől Horvátországig terjedt. Az első évszázadokban, a hely földrajzi jellegéből adódóan földsáncokkal megerősített faszerkezetes vízivár oltalmazta a lakókat.

Kalocsa város és a kalocsai érsekek története szorosan összefonódott az évszázadok folyamán. Az 1002-ben alapított kalocsai püspökség egyike volt a Szent István által elrendelt tíz püspökségnek, amely 1009-ben, másodikként – Esztergom után – elnyerte az érseki rangot. A város első érseke Asztrik volt, aki Szent István király diplomáciai szolgálatában állt, és még pécsváradi apát korában elhozta a magyar szent koronát Rómából II. Szilveszter pápától.

Az Asztrik érsek által épített vár és érseki lak még fából készült, amely a város legmagasabb pontján (94 méter) állt. A vízivár jellegű erődítményt a Csillás palé és a Kígyós fogta közre, amely a tatárjárás idején – 1241 végén – pusztult el. A tatárjárás Kalocsát teljesen romhalmazzá tette. Csák Ugrin kalocsai érsek 1241-ben, a Muhi csatában életét vesztette. Ekkor dőlt romokba Kalocsa második érseki-főpásztori székesegyháza, amely franciás elrendezésű, koszorúkápolnai megoldású volt.

Benedek érsek idején – IV. Béla központi utasítására, 1242 után – ennek helyén épült fel a már kifejezetten védelmi funkciót szolgáló, víztől körülölelt középkori kockakő várkastély, az erődítést a Csillás pálé egészítette ki. Az egykori várkastély háromemeletes lakótornya ma is megvan a mostani kastély nyugati szárnyába beépítve.

Károly Róbert idején (1337-ben) az erődítményt kiépítették és országos védelmi célokra hivatkozva, királyi őrséget helyeztek el benne, és besorolták az ország végvári rendszerébe. Pénzverdét működtettek. 1342-ben Károly Róbert halála után a kalocsai vár visszakerült a kalocsai érsekség fennhatósága alá.

Kalocsa Zsigmond király korában már kiépített várral rendelkezett. 1405-ben a király Kalocsa lakóinak mezővárosi kiváltságokat adott, és a város fallal történő körül vételét is engedélyezte. Kövezett utcái és kéttornyú temploma hirdették a város nagyságát, szellemi és vallási központ jellegét II. Endre a kalocsai, jól megépített várat tartotta a legbiztonságosabbnak az országban, mivel az Aranybulla másodpéldányát a kalocsai káptalan várában őriztette.

1526-ban a mohácsi csatában meghalt Tomori Pál kalocsai érsek – egyben a magyar seregek vezére –, így nem volt, aki a vár védelmét megszervezze és irányítsa a kiürített erősséget.

A törökök 1529. augusztus 25-én szállták meg a várost, de csak 1542 őszén foglalták el véglegesen Kalocsát, állandó török helyőrség települt a várba. A török korban nem sokat változott a város, a meglévő nagyobb épületek többsége a korszak végére részben vagy teljesen elpusztult. Az elpusztult középkori eredetű épületek maradványait is felhasználták a város XVII. század végén kezdődött, de csak a XVIII. században kiteljesedő újjáépítéséhez. A város felszabadulásáról 1687-ben Rómában készült rézmetszet a város épületeinek egy részét a törökök által használt stílusban ábrázolja, feltehetően a metszetet készítő Giacomo de Rossi művészi szabadságának eredményeként. Kalocsa sem hadászati, sem gazdasági szempontból sem volt olyan jelentős hely, hogy nagyobb létszámú török népesség lakta volna, a vár előtti kicsiny negyed a Mahalle nevet viselte, ahol a muszlim népesség tömörült.

1686-ban szabadult fel Kalocsa is a török hódoltság alól, a romok eltakarítása gróf Kollonich Lipót érsek nevéhez fűződik. A középkori érseki lakóépület a törökök kiűzésével járó harcok során komoly károkat szenvedett, ezt Széchényi Pál érsek új szárny felépítésével lakhatóvá tette. Az érseki palota a középkori vár helyén épült fel. A lerombolt vár lakótornyának maradványait felhasználva az érsek egyemeletes épületet emeltetett. A következő főpásztor, Csáky Imre már visszakapta az érsekség régi birtokait, így megvolt az anyagi fedezet az építkezésekhez. Erre szükség is volt, hiszen a rezidenciát a Rákóczi-szabadság-harc idején felgyújtották. 1725-ben a vár körüli töltéseket megerősítette és gyeptéglákkal borította be. Az érsek 1728-ban állíttatta helyre az épületet, melyet új szárnnyal is bővíttetett. Ez az egyemeletes palota magában foglalta a már említett – akkor órával díszített – nyugati tornyot és az újonnan kialakított keleti részen elhelyezett kápolnát, amely beépítve ma is áll. Az érsek uradalmi gazdasági épületeket és új bástyákat is emeltetett Kalocsán, amelyeket később, 1775-ben, bécsi parancsra lebontottak.

Mivel a XVIII. század közepén a rezidencia már nem reprezentálta eléggé az érseki rang tekintélyét és idővel szűknek is bizonyult, Mária Terézia az új főpap, Batthyány József érsek kinevezési okmányában kötelességévé tette az érseknek egy új érseki palota felépítését. Batthyány 1773-ban kezdte meg az egyeztetést a tervek elkészítése végett Oszwald Gáspár piarista szerzetes-építésszel. 1775. május 24-én az ünnepélyes alapkőletétel után megkezdődtek az új kastély építési munkálatai. Kronawetter Antal Lipót uradalmi mérnök kezdett hozzá a kivitelezéshez. Amikor 1776. január 1-jén Batthyány József kalocsai érseket kinevezték esztergomi érsekké és hercegprímássá, az átépítési munkálatok még folyamatban voltak. Az építkezést az utóda, Patachich Ádám fejezte be, aki a kalocsai érseki székbe a nagyváradi püspökség éléről került, mintának tekintve a korábbi, nagyváradi rezidenciáját, amelyet az osztrák Franz Anton Hillebrandt tervei alapján építettek fel. Patachich komoly változtatásokat hajtott végre az épülő kalocsai rezidencia tervein, amelynek köszönhetően az itteni kastély gyakorlatilag a nagyváradi palota egyszerűsített, kicsinyített, több klasszicista elemet hordozó változatának tekinthető.

Az építkezést 1780-ban fejezték be, a nyugati szárnyat már Kollonich László érsek építette fel, az osztrák Thallherr József tervei alapján.


Fontosabb felhasznált irodalom:

Asbóth Miklós – Romsics Imre: Kalocsa múltja és jelene. Kalocsa, 1998

Czajtányi István: A hódoltság kora. Katona István Társaság tanulmányai Kalocsáról. Kalocsa, 1971. p. 56-64

Czajtányi István: Kalocsa története a török hódoltságig. Katona István Társaság tanulmányai Kalocsáról. Kalocsa, 1971. p. 38-55

Czajtányi István: A honfoglalás és országalapítás eseményei Kalocsán és környékén. Katona István Társaság tanulmányai Kalocsáról. Kalocsa, 1971. p. 20-37

Foerk Ernő: A kalocsai Szt. István kori székesegyház érseki sírjai. Archeológiai Értesítő (1911) p. 19-33

Fraknói Vilmos: Tomori Pál élete és levelei. Bp., 1881

Kerny Terézia: Kalocsa. Érseki rezidencia. Bp., 1994. p. 1-4

Nagy Árpád: A kalocsai XI. századi érseksír leletei. Művészettörténeti Értesítő (1968) 1-2, p. 112-123.

Udvardy József: A kalocsai érsekek életrajza (1000-1526). Köln, 1991

Winkler Pál: Kalocsa története. Kalocsa, 1927


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás