Kanyurszky György, Kalocsa orientalista tudósa

2018.03.14 13:57    |    Bikfalvi Géza  

Kalocsa kissé elfeledett, tudós tanára, Kanyurszky György a XIX. század egyik legnagyobb magyar orientalista nyelvésze volt. 1853. március 10-én született a bácskai Nemesmi-liticsen, ahol édesapja, Kanyurszky Antal (1808–1891) korábbi honvéd orvos, községi orvosként működött.

A gimnázium első osztályát Baján, a többit pedig Kalocsán végezte. A rendkívüli tehetsége az iskolában, főként az idegen nyelvek területén nagyon korán kiderült. Például fogadásból egy hét alatt megtanulta az egész görög szótárt, majd az érettségire Horatius minden ódáját és Homérosz teljes iskolai anyagát kívülről betanulta. A teológiát Kalocsán végezte, 1875. augusztus elsején szentelték pappá. Majd a bécsi Augustineumban tanult tovább teológiát, ahol 1877-ben kitüntetéssel doktori oklevelet szerzett. Emellett elvégezte a bécsi egyetem keleti (bibliai) nyelvek szakát is. Ezután a gyakorlati pasztorális munka következett, 10 hónapig a bácskai Szóntán káplánkodott. 1878 júliusában a kalocsai szemináriumban a szentírási tudományok tanára és tanulmányi felügyelő, valamint egyúttal főszékesegyházi hitszónok is lett. Az ősz elején pedig a helyi tanítóképzőben a német és a horvát nyelv tanárává nevezték ki. Három éven keresztül vezette a kalocsai szeminárium Szent Ágostonról elnevezett egyház irodalmi iskoláját is.

1875. november 26-án elnyerte a Lackenbacher-alapítványt (der Gebrüder Bernhard und Heinrich Lackenbach’sche Stiftungsfond) nagydíját, amelyet 1840-ben hozott létre két zsidó származású, katolizált testvér, Lackenbacher Henrik és Bernát, császári és királyi „szabadalmas” nagykereskedők, valamint üzlettársuk, Lackenbacher Jakab. Az a cél vezette őket, hogy elősegítsék a bibliai stúdiumok, ezen belül is a héber nyelv minél magasabb szintű művelését a katolikus teológusok között. Az eredeti kiírás szerint a magas összegű díj elnyeréséhez Mózes öt könyvéből sorsolással kiválasztott 3-4 verset kellett héberről arabra lefordítani részletesen meghatározott feltételek mellett. A verseny a bécsi egyetem katolikus teológiai karának szervezésében a bécsi egyetem, a prágai német egyetem, a prágai cseh egyetem, valamint a pesti egyetem teológiai fakultásán került megrendezésre, és kizárólag katolikus papok vehettek rajta részt.

Az 1500 forintos pályadíjat a neves bíráló bizottság egyhangú szavazatával nyerte el. A siker után még nagyobb lelkesedéssel foglalkozott a keleti nyelvekkel, 1892-ben Bécsben kiadta A klasszikus arab nyelvtan kézikönyve című alapművét. Magyarországon mindig ritka kincs volt az arab nyelvvel kapcsolatos információ, igazi nyelvkönyv vagy arab nyelvtan pedig alig jelent meg az évszázadok során. Pedig az arab nyelv, mint a sémi nyelvcsalád tagja, a héber mellett mindig oktatott nyelv volt a teológiákon. Évszázadokon át latin, majd német nyelvkönyvből tanították az arabot, mígnem a XIX. század vége felé született két nyelvkönyv magyar nyelven. Az egyik a pesti egyetemi tanszék első vezetője, Hatala Péter (1832–1918) tollából, a másik Kanyurszky György tankönyve.

A Kalocsán kiadott művei közül érdemes megemlíteni az 1879-ben kiadott, Az élet halála és a halál élete. Egyházi beszéd a kalocsai székesegyházban az 1878. év utolsó napján című és a főszékesegyházban elhangzott hét pénteki szentbeszédét tartalmazó könyvét, amely 1880-ban jelent meg A legyőzött király diadala Nagyböjti beszédsorozat címen, valamint a budapesti Belvárosi-templomban elmondott pünkösdi elmélkedését, amely Isten és a világ szelleme címen látott napvilágot. 1881-ben megjelent a Hórebi bálvány című nyelvészeti vita értekezése. A fordításai közül kiemelkedik a szintén 1881-ben, Kalocsán kiadott Maszkil sirjedhidhüth. Örömköltemények. Ének Rudolf és Stephania ő fenségeik egybekelése alkalmából és tiszteletökre címen megjelent, Wolf József (1814–1890) Kalocsa tudós rabbija által írt könyv. Számos tanulmánya, cikke, költeménye és fordítása jelent meg a lapokban.

Közismert és közszeretetnek örvendő személyisége volt a kalocsai társadalmi életnek, így a Kaszinó rendes választmányi tagja és jegyzője, a Vöröskereszt választmányi tagja és a Korcsolya-egylet pénztárnoka volt.

1882-ben a budapesti Tudományegyetem Teológiai Karán működő Keleti Nyelvek Tanszékére rendkívüli, majd 1886-tól rendes tanárának nevezték ki, ahol a szír, káld és arab nyelveket tanította. Kalocsával azonban élete végéig fenntartotta a szoros kapcsolatot, régi ismerőseit, barátait gyakran látogatta.

Az egyetemi tanársága idején hetente három napot tanított, egyébként Visegrádon élt, de a fővárosi társadalmi és irodalmi élet legkiválóbb személyeivel szoros barátságot tartott fent, elsősorban Krúdy Gyulával, illetve a korszak neves íróival.

Közismert sakk szenvedélye szintén sok barátot szerzett neki. A József körút és a Baross utca sarkán található kávéházat Krúdy csak egyszer-kétszer hozta szóba írásaiban, ahol a jeles orientalista, Kanyurszky György, gyakran időzött. A Baross kávéházban székelő sakk-klubban, néha huszonnégy óra hosszáig sakkozgatott, mert háromnapos pesti tartózkodása alatt erre is volt ideje. A sakk klub tagjai Mikszáth Országos Hírlapjának munkatársai voltak, a „bal-szélfogó” asztalnál Kosztolányi, Babits és Karinthy szokott üldögélni, az úgynevezett „második balszélfogónál” pedig Bálint Lajos, Lengyel Menyhért, Jób Dániel, Kárpáti Aurél. A Baross a kávéházi sakkozás egyik fontos fellegvára volt. A magyar sakktörténet kávéházakban kezdődött, már az 1700-as években; a Dorottya utca sarkán, a Wurmban megalakult, 1865-ben a Pesti Sakk-kör, amely aztán a Gresham-házbeli Velencébe települt át. Innen játszották azt a levelezési mérkőzést a párizsi Café de la Régence sakk-körével, amelynek első játszmája bekerült az 1952-ben Londonban megjelent 500 Master Games of Chess című gyűjteménybe is.

A Pesti Sakk-kör elnöke 29 esztendőn át Erkel Ferenc (1810–1893) volt, aki 1836-tól sakkozott a Wurmban, oroszlánrészt vállalt a kör hivatalos megalakításában, amelyet haláláig nagy lelkesedéssel irányított. Kanyurszky sakkpartnerei a Barossban Maróczy Géza (1870–1951), minden idők legnagyobb magyar sakkozója önéletrajzában olvashatók, például az „aranyszájú pap”: Hock János (1859–1936), Zichy Géza (1849–1924), Pázmándy Dénes (1848–1936).

Érdekes egyéniségét több irodalmi alkotásban is megörökítették. A híres gurman Krúdy például így írt róla: „Kanyurszky György a józsefvárosi (ferencvárosi, sőt belvárosi) tanulmányútjain azokkal a kocsmai vendégekkel érzett szívrokonságot, akik nyájasan, megelégedetten, minden gondjukat és bajukat egy másodperc alatt feledve telepedtek le a vendéglői asztalhoz, és lehetőleg jámbor ábrázattal, néha a zsebből elővont szemüveg használatával fogtak neki az étlap tanulmányozásának. Végigolvasták az étlapot… aztán bizonyos életöröm nyilvánításával csaptak fel egy ételnél, mondjuk a paradicsomos káposztánál (frissen sült karmenádlival) annak említésekor. Valóban? Már új káposztájuk van a konyhán?’ Mégpedig új paradicsommal’ – felelt ünnepélyesen a pincér. A vendég szótlanul bólintott a megilletődéstől, mire Kanyurszky György érdeklődve közelebb húzódott”.

Füst Milán pedig az alábbi anekdotát örökítette meg: „Fiatalkorának legendája pedig ez volt: a papneveldében fogadást kötött osztálytársaival, hogy egy hét alatt megtanulja a görög szótárt, s ha nem csinál több hibát, mint hármat, akkor társai öt liter bort fizetnek neki.

– És megnyerte a fogadást. De hamarosan meghallotta ezt a dolgot a szent püspök is.

– Tíz liter bort kapsz – mondta neki –, ha megtanulod az arab szótárt is. Itt öt hiba van engedélyezve és két hónap a tanulásra. – Kanyurszky György ezt is megnyerte. S ekkor így szólt hozzá ugyanez a szent püspök:

– Bejuttatlak a Pázmáneumba öcsém, csak azt fogadd meg szent fogadással, hogy sosem iszol meg egyszerre egy liter bornál többet. Fogadd meg a szent kereszt előtt és csókold meg ezt a gyűrűt. – Kanyurszky György pedig tényleg megcsókolta a gyűrűt s hogy végül is megtartotta-e, ezt fogadalmát, azt már nem tudom. Ez kétes. Tény az, hogy huszonkét éves korában a bibliai és rokonnyelvek tanára lett a pesti egyetemen.”

A neves orientalistát 1914-ben nyugdíjazták, majd 1920. május 23-án hunyt el Visegrádon.


Fontosabb irodalom:

Füst Milán: Emlékezés Krúdy Gyulára. Művelt Nép (1955) 37, p. 4-5

Kanyurszky György hittudor. Kalocsai Néplap (1882) 33, p. 315

Krúdy Gyula: Ne legyünk rosszak! Váci utcai hölgytisztelet. Bp., 1982. p. 424

Maróczy Géza: Így kezdtem. Bp., 1942.

Ősz Gábor: Erkel Ferenc és a sakk. Erkel Ferencről és koráról. Bp., 1995. p. 136-141

Saly Noémi: „Itt élt és halt, mert másképpen nem lehetett”. (Krúdy és a pesti kávéház) Budapesti Negyed 34 (2001) 4


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás