Karácsonyi gondolatok

2018.02.07 15:36   

„Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.”

Wass Albert


„Számomra azért nem rossz december 24-én egyedül lenni, mert nagyon elevenen élnek bennem a kapcsolataim, és olyan kimeríthetetlen erőforrást adnak, hogy tudom: ha egyedül vagyok, akkor is azokhoz tartozom, akiket szeretek, és akik szeretnek. A kapcsolatainkat belül hordozzuk, ezért ha nem mosolyog rám éppen senki, vagy egyedül eszem a vacsorámat, akkor is tudom, kikhez tartozom, és azt is, hogy értékes az életem. Ennek a belső meggyőződése elkísér, és megerősít abban, hogy az élet szép.”

Pál Feri


„A karácsonyi ajándékban szimbolikusan benne van egy darabja a szeretetünknek, a lényünknek. A karácsonyi ajándék valami olyannak az odaadása magunkból, ami nekünk kedves és fontos. Ami hozzánk tartozik, azt átadjuk  – és ezzel mintegy átadunk magunkból is egy darabot.”

Prof. Dr. Bagdy Emőke


„Gyerekkoromban a karácsony meditáció volt, boldogságélmény, amikor egyedül botorkáltam a hóban, fölnéztem az égre, beszívtam a friss levegőt, és úgy éreztem: engem szeret az Isten. Csoda volt nekem akkoriban a karácsony. Most nem az, most elég gondterhelt... árucikkek, vásárlás, főzés... Ezért mindig arra vágyom, hogy este, éjfélkor menjünk el, legyünk egy kicsit a szabadban együtt. Keresem újra azt a régi boldogságélményt. Amikor nem hiányzik semmi. Ez egyfajta lebegés, az önfeledtség állapota. Ha boldog vagyok, akkor nem jut eszembe, hogy mi volt, mi lesz, csak az, ami van. Egy olyan állapot, ahol megszűnik az énem, megszűnnek a félelmeim: hazataláltam.”

Müller Péter


Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött. Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.”

Márai Sándor


„A karácsonyban a Születést ünnepli az ember. A fémes, zárt világba rést ütő, élek között is megfogant szeretetet. Az este csöndjében – mint az oktató céllal rögzített filmkocka – megáll egy eszmélésnyi pillanatra a világ rohanása. Fájdalmasabbak a hiányok, édesebb a soha nem fakuló jelenlét.”

Jókai Anna


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás