Hol a pénzem?

2009.02.19 11:46    |    LP  

Az eredeti cím Panem et circenses lett volna, de lehet, sokunknak megkopott már az emlékezete a latin közmondásokat és a történelmet illetően. Főleg ha ilyen távoli dologról van szó. (Iuvenalis: „panem et circenses”, «kenyeret és cirkuszi játékokat», az élvhajhász ingyenélés jelmondata. Az augustusi Százados Játékok idején ez feltehetőleg mintegy 150.000 megélhe-tésnélkülit érintett, ami mutatja, hogy már az akkori római jubileumi események alkalmával gondoltak a tömegek megdolgozására, a hivatalos politika melletti mozgósítására.)

Napjainkban lehet, hogy megint erőteljesen aktuális ez a régi latin szókapcsolat. Gondoljunk csak bele a lakosság, a dolgozók, az igazi adófizetők, vagy saját magunk helyzetébe. Gondolom és remélem, nem tévedek, a többség jelenleg ott tart, hogy megnövekedett kiadásai mellett ételre, kenyérre még futja. Valószínűleg egy ideig telik is rá. Hogy miből gondolom? Tény, hogy a hasunkon kezdünk el spórolni, de a mindennapi betevő azért nem marad majd el, ha hiteleinket nem is tudjuk már fizetni, és BAR listára pakolnak, vagy a lakásunkban már csak 16 fok lesz a kényelmes 20-24 helyett, és még sorolhatnám.

De van más okom is ezt feltételezni. Ahogy az ókori Rómában is felismerték, létezik egy rendkívül egyszerű és elegáns megoldás az embertömegek féken tartására, még ha számottevő társadalmi elégedetlenséggel álltak is szemben. Nagyra becsült olvasóm már kapizsgálja, mire akarok célozni. Egy réteg, akit mi politikai elitnek nevezünk, az utóbbi 8-10-12 évben valamikor felismerte ennek a latin közmondásnak a gyakorlati jelentőségét. A kenyeret egye-lőre tudták garantálni mindenkinek, már csak a cirkusz hiányzott. Meg is találták, elég volt ehhez annyit tenniük, hogy megszellőztetik a saját portájuk ügyes bajos dolgait, vigyázva, hogy még vérlázító ne legyen, de csemegézni azért tudjon belőle a pórnép. És műsor akadt bőven, elég megnéznünk a vezető híreket. Zuschlag így, Orbán úgy, Gárda felvonult, ellen-tüntetnek, Veresnek új Audija van, Bagó pert nyert… stb. Partnerre is akadtak, ezeket a „cirkuszi előadásokat” a média segítségével rendkívül gyorsan sikerült a nyilvánosság elé tárni. (És itt érdemes figyelni az elhúzódó ügyekre is, Princz Gábor tárgyalása például most ér véget, megint benne van a hírekben, 2 évente, mikor netán kifogynak, előveszik őket). A képlet igazán jól működött, mindenki jól járt. Olyan mértékű üzleteket bonyolítottak le, különféle elterelő cirkuszokkal, amiknek a hatásait még unokáink is nyögni fogják. (Aki nem így véli, pillantson rá az államadósság és az állami vagyon alakulására 98-tól.) Aztán mikor megvolt az üzlet, révbe értek a felek, és már senki sem tudta megakadályozni, akkor azt is megszellőztették. A folyamat egy idő után öngerjesztő lett.

A bukta viszont mostanában várható, mert a kispolgár kezd érdektelenné válni, és kezdi az egészet magasról (előre is bocsánat) lesz…ni. Szerintem jelentős azok létszáma, akik bár még nem mozgolódnak, de egyre jobban nézegetik, hogy mennyi tb-t is fizettek be az idén? Mennyi adóelőleget vontak le tőlük? Mennyi a nyugdíjjárulékuk...? Miért kellett hiteleket felvenni? Miért nem tudjuk ezeket a hiteleket fizetni? Hamar rájön majd a polgár, hogy az utóbbi években befizetett adóját és tb-jét és egyéb járulékként az állam által kicsalt pénzeket összegezve, nem is lenne ő olyan mínuszos. Nem is kellett volna hitel, maximum lakásra. Most még az érem azon oldalát elő se vettem, hogy a munkáltató is fizet a dolgozója után, és a dolgozótól is vonják ezeket a költségeket. Ahogy nő a társadalmi elégedetlenség, talán leáldozhat a panem et circenses korszaka, de hogy ez a dátum mikor jön el, az csak rajtunk múlik, a dolgozó, adófizető, becsületes magyar állampolgárokon.

Aki nem tud velem egyetérteni, az válaszoljon csak egyetlen kérdésre:

Hol a pénzem?


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás