Kereszthalál

2008.07.14 10:44    |    Csapai Lajos  

Lesznek majd, akik a cím olvastán egészen másra asszociálnak, pedig ebben az összetételben valóban egy útszéli kereszt méltatlan pusztulásáról szeretnék írni, amely a Kisfoktő – Dunapataj közötti útszakasz parkolójában hirdette Isten dicsőségét az utazóknak, a megpihenőknek.

Nem volt hivalkodó. Egyszerű, de szépen ácsolt fakereszt volt, amit talpalatnyi betonalapzathoz rögzítettek. Nem zavarta a parkolóban megálló kocsikat, sőt, jelenléte elgondolkodásra késztetett hívőket és hitetleneket az úton lévők kiszolgáltatottságáról, az utazások kiszámíthatatlan veszélyeiről. Nem kegyhely volt, de gondos kezek mindig tettek alá virágot, hol mezei virágok színes csokrát, hol harsány művirágokat, máskor drága valódiakat, igaz, csak félbevágott, vízzel töltött pet-palackba téve, hogy ne hervadjanak el azonnal, s ne lopják el a valódi vázát.

Régóta töprengek azon, vajon mi volt itt előbb? A parkoló vagy a kereszt? Ha ez utóbbi, vajon miért kellett a parkolót melléépíteni, s ha már muszáj volt, akkor miért telepítettek néhány méterre a kereszttől egy szemetes konténert, amelyről jó előre tudni lehetett, hogy a környékét is elönti majd az odacsempészett háztartási hulladék? Nem csípte a szemét senkinek a furcsa kontraszt?

kereszt_300Évtizedek óta járok ezen az úton, számomra már annyira megszokott látványnak számított a kereszt, hogy szinte észre sem vettem először, hogy valami nem stimmel a parkolóval. A konténer körül a megszokott módon térdig ért a szemét, a szél összekócolta a nejlonzacsókat és a szántóföldre hordta az apraját. Néhány másodperc kellett ahhoz, hogy rájöjjek, mi okozza a furcsa érzést: a fakereszt helyén összevissza meredező törött, szétforgácsolódott gerendák hevertek, vastag betonalapja kifordítva a földből, mintha egy kézigránátot vágtak volna a kereszt tövéhez. Nem vagyok bűnügyi helyszínelő, de azt azért rögtön felfedeztem, hogy a volt kereszthez határozott autónyom vezet, így nem volt nehéz elképzelnem, hogy egy kocsi tarolta le. Mindezt megerősítette kollégám is, aki kocsijával hazafelé tartva felfedezett az akkor még álló búzában egy személykocsit, ami aligha kombájnként készülődött az aratáshoz.

Nem tudom, de nem is érdekel, hogy a keresztet eltaposó autó tulajdonosa bejelentette-e valahova, mit művelt. Egyáltalán: történt-e szabálysértés? A rongálás ténye kézenfekvő, de az a kérdés, kinek a tulajdonában állt a lerombolt kereszt? Az útszéli keresztnek van-e jogi értelemben vett tulajdonosa, vagy „uratlan vagyonként” – paradox módon – csak a Jóisten kegyelmét élvezi?

Nem kellene megvárni, amíg választ kapunk a kérdésekre. Az útszéli romhalmaz közös szégyenünk, újjáépítenünk pedig közös kötelezettségünk, nem csak Isten, hanem az Ember dicsőségére.


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás