Két tábor

2014.12.18 13:22    |    Bálint Miklós lelkipásztor  

Jézus Krisztus megszületésének puszta hírére szakadás támadt az akkor élő emberek között.

Egyik tábort a vallásos világ hivatalos fővárosa képezte: Jeruzsálem, királyával, főpapjával, írástudóival együtt. Róluk azt írja az evangélium, hogy „Heródes király pedig ezt hallván, megháborodott, és vele együtt az egész Jeruzsálem.” (Máté 2,3)

Miért ez a nagy felháborodás? Hiszen ők maguk is jól tudták a próféták írásaiból, hogy a Messiásnak Betlehemben kell megszületnie. Heródes álkirály volt, tehát féltette hatalmát a Dávid gyökeréből származó igazi Messiás-királytól. A templom hivatalos vezetői a Messiás Atyjának házát latrok barlangjává és üzérkedés helyévé tették, és előre féltek az ostorral forgolódó Isten Fiától. Heródes és tábora képmutató volt. Azt ígérték a keleti bölcseknek, hogy ha megmutatják nekik a gyermek születésének helyét, ők is elmennek, és tisztességet tesznek neki. A valóság azonban az volt, hogy halálra keresték a gyermeket, és mivel Isten védelme folytán nem találták meg, Heródes megöletett miden kétesztendősnél fiatalabb gyermeket Betlehemben és a környékén. Ebből kiderül, hogy szívének fő gondolata nem a Messiásnak való tisztességadás volt, hanem a meggyilkolása. A harminc évvel későbbi keresztre feszítés már ebből a régi jeruzsálemi bűnből fakadt. A másik tábor, létszámban és előkelőségben kevesebb és kisebb volt. Néhány megvetett pásztor, egy öregember, öregasszony, és néhány igen messziről érkezett keleti bölcs. A távolból zarándokló bölcsek jámbor jóakaratukban úgy gondolták, hogy a legjobb útbaigazítást a fővárosban, Jeruzsálemben kapják, a legilletékesebbnek látszó személyektől. Gondolkodásuk szerint valószínűleg visszamentek volna Jeruzsálembe, nem sejtve halálos veszedelmüket, de ettől Isten közvetlen tanácsa megőrizte őket. Mind a Jézushoz vezető út, mind hazafelé kizárólag Isten segítsége volt velük. A bölcsek útja mind oda, mind visszafelé a hitnek az útja volt. Valószínűleg sem azelőtt, sem azóta nem történt meg, hogy előkelő látogatok nem a szülőknek, hanem a gyermeknek tettek tisztességet. Aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak a gyermek Jézusnak. Legkülönösebb ajándékuk a mirha volt, amit halotti kenetnek alkalmaztak abban az időben. Ezzel az újszülött Jézus előtt már előre tisztességet tettek, majdan a világ bűnéért halált vállaló Jézusnak. Ez a két tábor azóta is megvan Jézus Krisztus körül a mai napig és megmarad az idők végéig. Ha valaki mégis azt gondolná, hogy ő egy harmadik táborban van, az mindenekelőtt vizsgálja meg életében: csatlakozott-e hit által a keleti bölcsekhez? Találkozott-e az élő Jézus Krisztussal? Megadja-e neki naponta a tisztességet és hálát? Mert maga Jézus minden bizonytalankodást rövidre metsz, amikor így szól: „Aki velem nincs, ellenem van!” (Máté 12,30)

Ismerjük fel, Jézus Krisztussal való személyes viszonyunk miként van, és méltóképpen ünnepeljük az ő születésnapját, nem csak ebben a pár napban, hanem mindennapon!

Isten áldásában gazdag és boldog ünnepet kívánok minden kedves Olvasónak!

 

 


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás