Mondom a magamét...

Királypárti lettem

2008.08.09 21:39    |    Csapai Lajos  

Legalább is arra az egy-két órára, amíg Kalocsa vendége volt Habsburg Otto és fia, György, aki a Magyar Vöröskereszt elnöke. Már érkezésük is fenséges volt: egy folyami luxushajó hozta őket Belgrádból, s a protokollban megszabott időben léptek városunk földjére. A sors kifürkészhetetlen akaratából ezzel egy időben nyomták gépeink az édesapa, az utolsó magyar király elmenekülésének drámai pillanatairól szóló történelmi esszét, s nem volt nehéz összekapcsolnom a kalocsai és anno a bajai kikötőben történteket, s ebben nem csak a családi attitűd játszott szerepet.

Abban a kivételes szerencsében van részem, hogy ott szoronghattam 1992-ben is a Szentháromság téren összegyűlt többezres tömegben, amikor megtisztelte Kalocsát az akkor még talán trónörökösként is számon tartott Habsburg Otto, aki akkoriban „alig múlt” nyolcvan éves és a Páneurópai Unió elnökeként járta jószolgálati útjait. Ott lehettem most is, amikor július 30-án a River Cloud fedélzetéről magyar földre tette a lábát fiával együtt.

A rajongás 1992-ben elsősorban talán a trónörökösnek szólt, hiszen akkoriban hol voltunk még az uniós tagságtól! De hát hogy’ lehet, hogy ez a rebellis nép, mint a miénk, ilyen túlcsorduló szeretettel köszöntse az egykori elnyomó királyi család egyenes ági leszármazottját? Hogy lehet az, hogy mi, magyarok ma már jobban szeretjük a Habsburgokat, mint hazájuk, Ausztria? Amikor most feltettem neki ezt a kérdést, kicsit mellébeszélt: „Kérem szépen”- mondta kicsit raccsolva –
„nem akarok az osztrákokról rosszat mondani, de állítom, nekünk az a feladatunk, hogy mindenki kibéküljön, mindenki éljen együtt boldogságban.” A „nekünk” persze „királyi többes”, de így is tökéletesen mutatja, miként válik egy elnyomónak megismert királyi ház sarjából a megbékélés, az egységes Európa szószólója, aki még matuzsálemi korában is járja a világ neurotikus pontjait, hogy megbékélésre hívja a népeket.

Amikor véget ért az interjú, és kezet fogtunk, száraz, törékeny öregember-keze szinte elveszett az enyémben. Egymásra néztünk, mindketten a szemüvegünk fölött, jégkék szeme, kortalan pillantása olyan volt, mintha a történelem kútjába néztem volna. Fia, György tartott a papírlapnak támaszt, hogy édesapja írásban üdvözölje olvasóinkat. Amikor elolvastam, elszorult a torkom a meghatottságtól, hiszen mostanában senki sem kívánt nekünk, magyaroknak „napsütős jövőt”. S most, egy 96. évében járó matuzsálem, aki németül ír, beszél és gondolkodik, hiba nélkül, kapásból veti papírra magyarul ezt a gyönyörű kívánságot.

Talán emiatt lehet, hogy amikor őt látom és hallgatom, nem a vérszomjas Haynau, nem a labancok, nem a Bach-korszak, nem a Habsburg elnyomás évszázadai jutnak az eszembe, még-csak nem is a Tenkes kapitánya félbolond Eberstein ezredese, vagy Bruckenbacker kapitánya. Bármilyen furcsa is, de ez a törékeny kis öregember jelenti Európa jövőjét, s kelthet bennünk bizakodást, hogy megtaláljuk a helyünket a népek közösségében.

De vissza a hétköznapokhoz. Sokan vetették szemünkre, hogy nem közöltük a magas rangú vendég érkezésének időpontját, mert akkor többen kilátogattak volna üdvözölni Meszesre. Noha vevők vagyunk a kritikára, de most egy kicsit igazságtalannak tartjuk: egyetlen helyi vagy regionális lap vagy portál sem, egyedül a Néplap és online változata tette közzé a látogatás hírét, de nem minden kockázat nélkül, ugyanis nem hivatalos, magánlátogatásról lévén szó, a szervezők nem közölték a sajtóval a látogatás pontos idejét, amit sajnálunk, de megértjük: egy magánlátogatás nem minden eleme tartozik a nyilvánosságra. Kárpótlásul kérem, tekintsék meg portálunk képgalériáját, hogy megérezzék azoknak a perceknek a hangulatát.

Lehet, Önök is királypártiak lesznek!


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás