Kiscsillagom

2015.04.01 16:08    |    Maros Pál  

Kiscsillagom, ne menj messzire, hívta az anyja. A szinte tóvá terebélyesedő vízfolyás partján kiscsillagom kavicsokat dobált a vízbe. Mi ketten csak ültünk a padon, és amikor hallottuk a csobbanásokat, mintha parancsra tettük volna, mondtunk valamit egymásnak. Minden egyes csobbanás egy parancs volt számunkra. Pedig én csak néztem volna. Tökéletes, a világ legtökéletesebb alkotása a nő és itt ül mellettem. Egy-egy mozdulatát a pad deszkája továbbította felém. Az eltelt évek napokká zsugorodtak. Inkább percekké. Igen, így emelte a fejét és a hajtincs ugyanígy hullott a szemére. Anya, gyertek, mutatok nektek valamit. Egy-egy kavics volt a kezében, a balban is és a jobban is. Látod, ez a szép te vagy, emelte felé és csak úgy ragyogott a szeme. Majd rám nézett, ez meg a bácsi. Ritmikusan kezdte lóbálni karjait, majd bedobta a két kavicsot a vízbe. Azok csobbanva merültek alá, körkörös hullámok gyűrűztek egyre nagyobb kört írva. Látjátok, most találkoznak, mondta kiscsillagom. A hullámok próbálták legyőzni egymást, majd egybeolvadva egy hullámként mentek tovább. Ketten szép nagy kört csináltatok, mutatott a vízre. A köröket lassan elnyelte a sima víztükör. Valahogy mi is így birkóztunk akkoriban, amíg egy hullámhosszra nem jutottunk. Most nem kellett birkóznunk, a hosszú idő- és térbeli távolság után azonnal egy hullámhosszon voltunk. A ... mondtuk egyszerre. Mond csak, szólt, de csak hallgattam és néztem, őt és kiscsillagát. Semmi, nem fontos, mondtam, pedig annyi mindent akartam mondani, annyi mindent akartam kérdezni, de csak néztem őket, az anyát és kiscsillagát és nem akartam önző módon ezt a csodálatos harmóniát megzavarni. Az agyamban cikáztak a gondolatok, az első pillanattól az utolsóig. De csak hallgattam, majd egyszer, legközelebb elmondom. Kiscsillagom tovább keresgélt kavicsokat a parton, egy szépet és egy másikat, azután hallottuk a csobbanásokat és nevettünk. Arra gondoltam, hogy egy dühös pillanat éveket tud tönkre tenni. A mi éveinket. Az öbölszerűen kiszélesedő vízfolyás partján álló fák levelei elkezdtek mozogni. A szél hitelen felerősödött. Gyere kiscsillagom, majd eljövünk megint, ha szép lesz az idő. A bácsi is velünk jön, kérdezte. Nem, a bácsinak más dolga van, mondta. Hozzám lépett, átkarolta a nyakamat és csak ennyit mondott. Látlak még? Kéz a kézben lépkedtek felfelé a kicsit magasabban lévő partra. Ne sírj anya, legközelebb majd ráér, hallottam még kiscsillagom vigasztaló szavait, majd eltűntek a vihar elől hazasietők között.


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás