(kis kalocsai szubjektív)

Kiskirályok

2016.01.18 12:26    |    -sch-  

Az útlezárások feloldásával visszaszoktam régi útvonalaimra, a Sportcsarnokot újra az Asztrik tér felől közelítem meg. A sötétben láttam én ott a Dózsa előtt a földkupacokat, de azt hittem, megint feltúrt a pucok, vagy még mindig munkaterület, tavasszal majd szépen elplanírozzák. Aztán a minap kicsit korábban, a délutáni órákban kerültem arrafelé, s napvilágnál fény derült tévedésemre.

A legújabb Török-kori mű-emlékekhez van szerencsém – konstatáltam – és körbejártam a földhányásokat. Kellő óvatossággal, mert ne feledjük, tart még a nagy Star Wars-hisztéria, bárhonnan felbukkanhat egy buckalakó. Onnan támadtak, ahonnan a legkevésbé vártam! Az egyik kupac tetején egy törpe alakot vettem észre, mereven állt, és Észak felé nézett, mint Franco Nero a Honfoglalásban. Közelebb merészkedtem, s látom ám, a sapkája is őrá emlékeztet. Még közelebb mentem, de nem lett nagyobb. Kisvártatva még három másikat is felfedeztem, ők a szélrózsa egyéb irányait fürkészik, s hiába állnak földhányás tetején, a horizontjuk azért így is eléggé alacsony.

Kalocsai Néplap

Mindent figyelembe véve, helyre kis szobrok ezek, csak a részleteik nehezen kivehetők. Tanácsos lenne majd felirattal is ellátni őket, mert attribútumaik alapján csak Szent István királyt ismertem fel, persze az is lehet, hogy a történelemtanáraimnak kellene visszaadniuk a diplomájukat.

Közéletünk hatással van köztereinkre, azok pedig visszahatással közérzetünkre. Az agóra hat az egóra. Most már merek kicsi lenni, s csak remélni tudom, hogy a dombok őr- és nem sírhalmokat szimbolizálnak. Tavasszal, majd ha minden kizöldül, akkor persze már nem a buckalakók jutnak majd itt eszembe róluk, hanem az is, hogy a törpök élete nem csak játék és mese!

Az Asztrik tér felújítása az arányérzék hiányáról árulkodik, ahogy a 48-as kormány szoborcsoportja. A város egyre inkább egy öregedő agglegény lakására emlékeztet. Az évek hosszú során asszonyok adták egymásnak a kilincset, s a maga módján mindegyik kiélte fészekrakó hajlamait. Az egyik csak a szőnyegeket cserélte le, a másik a konyhabútort, a harmadik „menyasz-szony” a szanitereket, a negyedik új függönyöket és egy rakás nippet hozott a házhoz. A lakó meg csak téblábol az egykori barokk lakásában, kerülgeti a potpourrikat, de egy ép étkészletet nem talál a kredencben. Kár, hogy én vagyok ez az agglegény.

Kalocsának még az előző Török-korban, húsz évvel ezelőtt kialakult némi szobor-fétissel súlyosbított szökőkút-fixációja, nem mondom, hogy kezeltetni kéne, de tudhatnánk, ha a turista a hosszú út után, a buszról leszállva meghallja ezt a sok csobogást, a város szívének szépsége mindaddig hidegen hagyja, amíg nem tud könnyíteni magán. Sajnos úgy látom, erre szolgáló nyilvános helyiséget az egész városban nem talál, a térköveken pedig már egy bokor mögé sem tud elbújni. Lehet, hogy mégis jól jönnek majd azok a buckák?

Azért a végére valami jót is mondanék, mert már én érzem magam kellemetlenül: a Schöffer tornya, ha nem is a régi fényében, de pompázik, múzeuma egy főnixmadár, és az idő elteltével bebizonyosodott, hogy a Kubikus-park is tökéletesen sikerült, bár a műjégpálya kicsit csúszik. Nagyon jót tesz a városnak, ha az Érsekkert és a Platán is legalább ilyen jól ellátja majd a jövőben a neki szánt funkcióját. Érezzük magunkat otthon!


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás