Mondom a magamét

Nyelvünk hordaléka

2010.05.21 20:23    |    Csapai Lajos  

Nem tagadom, vannak ritka esetek, amikor az általam tisztelt és szeretett anyanyelvemen tűzhányószerű káromkodások törnek elő belőlem, aminek felidézésétől már csak azért is eltekintek, mert a Néplapot kiskorúak is olvassák. Ha német lennék, nem fenyegetne ez a veszély, hiszen nem jutnék messzire azokkal a vérszegény káromkodásokkal, hogy „Himmelherrgott”, a „Krucifix Donner-wetter”, meg esetleg a „Scheisse”. Ilyenkor legbelül szégyellem magam, hiszen éppen az a csodája a mi nyelvünknek, hogy még a legordenárébb szavakat is képes szalonképes kifejezésekkel helyettesíteni. Tehát módom lett volna „árnyaltabban” is fogalmazni, mégse tettem, pedig nem került volna semmibe.

Nyelvünk folyamatosan változik, új szavak és kifejezések jelennek meg, amelyek akár néhány éve is értelmezhetetlenek lettek volna, elég itt utalni például a számítástechnika magyarított kifejezéseire, vagy a fiatalok által használt nyelv kifacsart jelentéstartalmú új szavaira. Ez még nem is lenne baj, hiszen a világnyelvek is küzdenek az „idegen behatolás” ellen, különben miért mondaná egyre gyakrabban a büszke német az „Arbeit” helyett azt, hogy „Job”?

Sajnálatos módon nyelvünk, főleg a fiatalok körében, iszonyatos gyorsasággal vulgarizálódik és egyre inkább közönségessé, szókincse szegényessé válik, amelyben a nemzéssel kapcsolatos igék alpári változatai, a férfi és női nemiszervekkel, a különféle szexuális perverziókkal foglalkozó főnevek és melléknevek lesznek egyeduralkodóvá az élő beszédben.

Egy kocsmában általában nem feltűnő, ha férfiak egymás között mocskosan beszélnek. Talán ezért ütötte meg egyik kollégám fülét az a diskurzus, amely egy közismert kocsmában a szomszéd asztalnál zajlott, ahol – kapaszkodjanak meg! – fiatal tini lányok ültek és trécseltek egymással. A dialógusukban talán csak a névelők és kötőszavak bírnák el a nyomdafestéket, már amennyiben nem az általánosan használt „ba… meg”-et használták. Ebben a stílusban beszélgettek egymásról, tanáraikról, az iskolájukról és a fiúkról, feltűnően sokat emlegetve egy népművészeti agyagedényt és a másság egy bizonyos változatának közkeletű megfelelőjét. Nem zavarta őket, hogy a másik asztalnál ülnek, neadjisten éppen egy tanárember hallgatja ezt a mocskos beszédet, hiszen manapság – tisztelet a kivételnek – inkább a tanárok rugdosása, semmint a respektus jellemzi a diákokat

Elgondolkodtató, hogy vajon ezek a lányok, ha évek múltán majd édesanyák lesznek, vajon vigyáznak-e gyermekükre, hogy az anyanyelvük valóban „édes” legyen a számukra, vagy pedig megfosztják őket attól az örömtől, amit a tökéletesen ismert és beszélt nyelv adhat az embernek.

Kételyeim vannak.


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás