Könnyek a mennyben

2015.09.17 13:01    |    Sas Tamás  

1991 ősze, hideg van eléggé, megborzongok a vékony egyenruhában – hisz még a nyári öltözet van érvényben. Lefelé somfordál a Nap a bajai buszpályaudvar felett, szégyell a Földre pillantani.

Az egyik megállóban asszony gyerekekkel, batyuval. Aztán a következő hetekben, hónapokban még mennyien! És hányan maradtak otthon, ki harcban, ki rettegve, ki holtan.

Sokan, rengetegen jöttek Magyarországra, és itt menedéket találtak, horvátok, magyarok, majd bosnyákok – ki tudja, még kik. Egy másik este egy szerb fiatalemberrel utaztam, aki a szlovén barátnőjéhez tartott, a mi országunkon keresztül – mert az övében a testvérei gyilkolták egymást. És a mi hazánk, a mi szeretett Magyarországunk befogadta a menekülőket, évekig éltek itt, elsősorban Baranyában, Bács-Kiskunban. Mi, magyarok csodálatos dolgot tettünk! S közben a határ menti falvak, városok lakói már tudták, ha a háború átterjed, hová lesznek telepítve, beljebb az országba – és féltek, talán ők is menekültek lesznek. Igen, féltünk, okkal.

Harkányban ideiglenesen horvát iskola lett a művelődési házból, ott tanultak sokáig a földönfutók gyerekei, s az első hónapokban hallgatták minden nap a tüzérségi harc tompa dörejeit, mert csak pár kilométer Jugoszlávia – vagyis, akkoriban épp ki tudja, hogy is kellett volna hívni –, a front pont ott húzódik. Háború, szünet nélkül. Lövések visszhangzanak nappal és éjjel. Pusztulnak a falvak, a házak; és az emberek. Testvérek.

Aztán béke lett. A többség hazament, de itt is maradtak jó néhányan. A kisebb gyerekek talán magyarrá lettek, hisz nekik már ez lett a haza, arról emlékeik sincsenek...

2015 ősze. Az orosz (netán posztszovjet?) medve kilométerenként veszi el az ukránok földjét, és harcolnak ott magyarok is, aki nem tudott, nem akart Magyarországra menekülni a behívó elől. Vajon megállnak a páncélosok az oroszlakta terület határán? Vagy tovább jönnek? Vajon menekülni kell majd onnan is?

(Tavaly Moszkvában – és minden nagyobb városban – hatalmas Győzelem-napi katonai parádét rendeztek, a legmodernebb, legpusztítóbb fegyverek arzenálja dübörgött a Vörös téren és felette, és voltak 70 évvel ezelőtti egyenruhákban hagyományőrző csapatok is, mind azt mutatták, ők a győztesek! A volt szovjet köztársasá-gok hadereje is képviselte magát, már akikkel Putyin nincs ellenséges viszonyban, sőt – majd leesett az állam – a Kínai Népköztársaság is! Nem mellesleg, a tavaly fegyverrel elorzott Krími izé, Köztársaság? hadserege is felvonult. Már akkor volt neki.)

És most itt vannak ezek a szírek. Olyan nagyon szeretném, ha Magyarország nevét nem kéne csupa kisbetűvel beírni az egyleti jegyzőkönyvbe. Bár hajdan Nemecsekét később csupa nagybetűsre javították.

Később. És későn.


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás