Olvasni jó!
Déry Tibor – A félfülű
2009.03.08 21:15 | Kollár Kata
Ha azt mondják, Déry Tibor, első gondolatunk nyilvánvalóan a már televízióban, színházban is feldolgozott, középiskolai kötelező elbeszélés, a Szerelem. A félfülű című műve is hasonló jegyeket hordoz, ám más megközelítéssel, 1975-ből, 12 évvel későbbről.
Ahogy az olvasó kinyitja a könyvet, rögtön ez a szó ötlik szemébe: rémtörténet. Az író így nevezi ironikusan, ám az írás több ennél: kalandregény, melyben ötvöződik a kommunista éra szelleme, az anarchia, s melyet áthat némi egészségesnek vélt erőszak.
A kalandba már rögtön, in medias res, az első lapokon bekapcsolódunk. Belepillantunk ifj. Hamilton Györgynek, a leggazdagabb amerikai ember unokájának igencsak léha mindennapjaiba, a Fórum klub olasz partijaiba, ám az éj leple alatt nem csak fényűzés lakozik. Amint György hazaindult elegáns nyolcszobás lakásába, erőszakkal elrabolják, megkötözik, és lövöldözés, üldözés közepette a hegyek magasában kötnek ki vele. Ekkor indul el a történet második szála, az olasz polizia kihallgatja a már megkerült férfit, az édesanyát és a szemtanúkat. Mindeközben a visszatekintő párbeszédek feltárják előttünk Györgynek és anyjának az este előtti életét, problémáit, melyeket kivétel nélkül pénzzel oldottak meg.
A haramiák erőszakosak, ám nem végezhetnek áldozatukkal, hisz tudják, szükségük van a pénzre, a váltságdíjra, amit érte kapnának. Vajon honnan tudták, kit kellett elrabolniuk? A történet előrehaladtával azonban György egyre nagyobb népszerűségre tesz szert, mesél hódításairól, eddigi flancos életéről, így áldozatból egyre inkább tekintéllyé növi ki magát. Ám a pénz nagy úr, s hogy csikarják ki, hogy adják a család tudtára, náluk van a fiú? Egy fél füllel…
A kulturális enciklopédia ezt írja Déry Tiborról: „Kései munkásságában egyszerre jelenik meg a tragédia és az irónia, de van valami dacos bizalom is, amely mindig megfékezi szorongó képzeletét, mielőtt felrajzolná a csüggeteg szkepszis végső következményeit.”. A kisregény emellett csúfol, s nem mást, mint az aktuálisan fennálló rendet, természetesen átláthatatlan ám mégis kristálytiszta analógiával.
Publicisztika
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én...
„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” (Máté 5,7)Megfigyeltük-e,...
Boldogok, akik éheznek és szomjaznak
„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.” (Máté...
