A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár Luther bibliája

2017.01.26 09:07    |    Bikfalvi Géza  

A reformáció 500. emlékévében nagyobb figyelmet kelthet, hogy a magyarországi Luther emlékek egyik legbecsesebb darabja, Luther Márton személyes bibliája, a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár gyűjteményében található.

A kétkapcsos, szép mintájú, az egyes fejezetek elején fametszetes kezdőbetűvel ellátott, korabeli barna bőrkötésben lévő, 168x120 mm méretű, 56 soros gót betűs, latin nyelvű biblia, a Biblia latina. – Biblia cum summarioru (m) Apparatu pleno qaudrupliciq (ue) repertorio insignita címet viseli. Lyonban, Jacob (Roland) Marschal (1475–1529) mester nyomdájában nyomtatták, 1519–ben. A tizenhatodik században Lyon volt Franciaország legfontosabb nyomdai központja. A városban három nagy kiadó működött, Jacques Giunta (1486–1546), Étienne Gueynard (1460–1530?) és Simon Vincent (1470–1532) vállalkozásában, ez utóbbi adta ki a Luther tulajdonában lévő példányt is.

A biblia, az aláírás és a bejegyzések szerint egykor a nagy reformátor tulajdonát képezte. A biblia második oldalán, középkori német helyes- és kézírással, vörös tintával írott vers olvasható.

Az aláírás, „D. Martin Luther manu prop., azonban az aláírás vonásai és a tinta eltérő színe valószínűvé teszi, hogy a verset Luther tollba mondta és csak a nevét írta alá saját kezűleg.

A biblia Luther saját személyes tulajdona volt, amelyet a német nyelvű bibliafordításhoz is igénybe vett, ezt a lapszéli jegyzetek, sok vörös tintás jel, aláhúzás támasztja alá. A könyv végén a Biblia felosztására vonatkozó gondolatokat szintén Luther vethette papírra. A Szentírást azonban később valamelyik ismerősének elajándékozta.

A bibliában a vers után, nagybetűs feljegyzés következik, 1643. május elsejéről, amelyben Andreas Kurs troppaui (ma Opava, Csehország) polgár elmondja, hogy több társával együtt a svédek fogságába esett. Kiszabadulásuk végett az Odera menti Frankfurtba utazott Lennart Torstenson (1603–1651) svéd tábornok főhadiszállására. Útközben megpihent, a brandenburgi Mühlberg városában, amely akkoriban I. János György szász fejedelem birtoka volt. Itt jutott hozzá sok más könyvvel együtt ezen Szentíráshoz, amelyet szabadulása után, Andreas Nigrinusnak (†1665), a Troppauban működő jezsuita atyának ajándékozott. A biblia későbbi sorsát egyelőre homály fedi, valószínűleg, Patachich Ádám (1717–1784) vagy Kollonits László (1736–1817) érsekek aukciós vásárlása során került Magyarországra, de az igazi jelentőségét csak 1881 augusztusában fedezték fel, amikor a kalocsai papnevelde könyvtárát átköltöztették és feldolgozták.

Luther személyes bibliája a reformáció egyik nagyszerű tényének a tanúja. Bölcs Frigyes választófejedelem parancsára Luthert, 1521. május 4-én, a wormsi birodalmi gyűlésről hazafelé elrabolták. Ezzel a tettével, a fejedelem Luthert, a birodalmi átok következményeitől óvta meg. Luther Wartburg várában (amint nevezte:
„az én Pathmoszom”, Jel. 1, 9.), György lovag álnéven élt és szakállat viselt.

A Biblia nemzeti nyelvű fordítása és használata, mind az egyház, mind a hívek részéről valós, mindennapos igényként merült fel. A liturgia a bibliai olvasmányokkal együtt latin nyelvű volt, az evangéliumot a prédikáció keretében élőszóban fordíthatták, azaz „magyarázták” a híveknek. Az anyanyelvű bibliai szövegek iránti igény természetesen egyházi részről is felmerült, először a latinul kevésbé tudó apácáknak.

Kényszerű wartburgi tartózkodása idején, az Újtestamentum fordításához 1521. november végén, december elején látott hozzá és márciusra, mielőtt elhagyta volna Wartburg várát, végzett a munkával. A fordítás során törekedett, hogy a Szentírás szövege az egyszerű emberek számára is világos legyen. A németek gondolkodásának megfelelő kifejezéseket alkalmazott, mivel az érthetőséget tartotta elsődlegesnek. Ugyanakkor a legpontosabban akarta visszaadni a Biblia gondolatait, hiszen a sola Scriptura elv is ezt követelte meg. Ezért az eredeti görög nyelvet, Erasmus Újtestamentumát vette alapul munkájához, miközben lehetősége szerint a korábbi latinból fordított német szövegváltozatokat is átnézte, ebben nagy segítségére volt, az új saját, latin nyelvű bibliája, amelyet sűrűn jegyzetelt.

Rotterdami Erasmus (1466–1536) németalföldi teológus és filozófus, az európai humanizmus egyik legjelentősebb személyisége. A deventeri kolostorban a devotio moderna szellemében nevelkedett. 1492-ben pappá szentelték, ezt követően a párizsi egyetemen tanult, több évet töltött Angliában és megfordult Rómában. Élete utolsó évtizedeiben, Bázelben telepedett le, ahol a híres Frobenius nyomda számára görög és latin szerzők műveit rendezte sajtó alá. 1516–1517-ben adta ki az Újszövetség görög nyelvű, szövegkritikai módszerekkel készített kiadását és csatolta hozzá saját latin fordítását, amelyben javította a Vulgata (A Vulgata azaz magyarul elterjedt néven ismert latin nyelvű bibliafordítás Eusebius Hieronymus – Jeromos – (i. sz. 347–420) munkája) pontatlanságait. Munkája során arra törekedett, hogy a korábbiaknál hitelesebb szöveg alapján fordíthassák követői saját anyanyelvükre a bibliát, hogy a szent könyv olvasása minden rendű ember számára lehetővé váljék.

Luther olyan nyelvjárást választott a Biblia fordításához, amelyet a meglehetősen tagolt, az északi és déli nyelvjárások használói egyaránt megérthettek, ez a kelet-középnémet, az úgynevezett „meisseni norma” volt, amelyet maga is általában beszélt.

A reformáció a szent hagyományt és az egyházi tanító tekintélyt elutasította, és a hit egyetlen mércéjének a Bibliát tekintette. Ennek következménye lett a Biblia szövegének nemzeti nyelvekre való fordítása, a hívek közötti elterjedése és olvasása. A bibliafordítások nyelvezete, szóhasználata formálta a prédikációkat, a hitoktatást és a hétköznapi beszédmódot is. Az ebben a korban keletkezett nagy bibliafordításoknak, Európa népeinél meghatározó szerepe volt a nemzeti nyelv kibontakozásában. A klasszikus bibliafordítások mind a mai napig a szép irodalmi nyelv és a szabatos beszéd mércéi.

A lutheri Biblia népszerűségével egyetlen könyv sem vetekedhetett. A könyvnyomtatás feltalálásának következtében gyorsan elterjedt és mintájává vált a többi nemzeti nyelvű fordításnak is. Az új német fordítás hozzájárult a német irodalmi nyelv kialakításához, egyben további lendületet adott a nemzeti nyelvű bibliafordításoknak.

Legelőször, 1522. szeptember 21-én jelent meg a lutheri Újszövetség (szeptemberi Testamentum) – Luther, a fordító megnevezése nélkül – 3000 példányban, amelyet Melchi-or Lotter nyomtatott Wittenbergben. Lucas Cranach és Christian Döring kiadásában. A Jelenések könyvéhez Lucas Cranach készített huszonnégy fametszetet. Annak ellenére, hogy meglehetősen drága volt: fél gulden, a kiadás három hónapon belül elfogyott, így a második, javított kiadás már decemberben (decemberi Testamentum) megjelent. A következő két évben a kalózkiadásokkal együtt mintegy 80 kiadást ért meg Luther Újszövetsége.

A teljes Biblia 1534-ben jelent meg, Hans Luft (1495–1584), a „Biblia nyomtató” kiadásában, néhány év alatt mintegy 100 ezer példányban. Egyes becslések szerint a XVI. század első felében eladott összes könyv egyharmada a reformátor írása volt Németországban.


Fontosabb felhasznált irodalom:

Biblia Sacra Hungarica. A „könyv, mely örök életet ád”. Bp., 2008.

Boros István: A kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár. Bp., 1994.

Fabiny Tibor: Luther Márton végrendelete. Bp., 1982

Kékesi István: A kalocsai főszékesegyházi könyvtár 1784–1764. Kalocsa, 1964.

Luther mint költő. Kalocsai Néplap 4 (1881) 36, 308

Volz, Hans: Martin Luthers deutsche Bibel, Hamburg, 1978

Winkler Pál: A kalocsai érseki kastély és főszékesegyházi könyvtár története. Kalocsa, 1932



Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás