Mai mese

2015.08.28 10:48    |    Dávid Attila  

Egyszer egy főiskolát végzett, vidéki születésű legény – aki korábban a fővárosban dolgozott néhány évig – úgy gondolta, hogy hazatér, és szülőhelyén, a vidéki kisvárosban próbál elhelyezkedni.

Ment, mendegélt a városka főutcáján, és egyszer csak találkozott a Rokonnal, aki meghallgatva a fiúcska tervét, azt mondta: „Itt biztosan nem lesz munkalehetőség. Menj inkább vissza a fővárosba.”

A kislegény megcsóválta a fejét, és továbbsétált. Ekkor szembejött az Ismerős, aki már tudott a tervéről, és ezt javasolta:

„Az ország túlsó végén, egy nagyobb városban tudnék neked munkát szerezni. Menj inkább oda.”

Hősünk azonban nem hagyta eltéríteni magát az eredeti tervétől, és bandukolt tovább. Most az Idegennel találkozott, aki hallva a szándékát, az alábbi tanácsot adta: „Próbálkozz inkább külföl-dön. Ott több a lehetőség, nagyobb a fizetés.”

A legény még mindig nem adta fel. Ment tovább, és egyszer csak találkozott a Volt Osztálytárssal, akinek szintén volt egy javaslata:

„Bármelyik nagyobb városban érdemes próbálkozni, csak itt nem.”

A fiúcska most már ideges lett egy kicsit, és gorombán válaszolt:

„Akárkivel találkozom itt, mindenki el akar küldeni innen azzal, hogy itt semmilyen lehetőség nincs, pedig ők is ebben a városban dolgoznak és rajtuk kívül is itt él vagy 18 ezer ember! Miért pont nekem ne lenne itt lehetőségem?”

A Volt Osztálytárs erre behúzta a nyakát, és meghunyászkodva így felelt:

„Ne haragudj, hogy megpróbáltalak elküldeni, de én mindenkinek azt tanácsolom, hogy máshol próbálkozzon, mert féltem a saját állásomat.”

Hősünk egy kissé megnyugodott, mert érteni vélte a dolgot. Már-már vidáman sétált tovább, amikor az út mellől nagy sírás-rívást, jajveszékelést hallott. Hát egy nagy csoport ember állt ott, keservesen sírva-panaszkodva:

„Jaj, jaj! Diplomás fiataljaink elhagyják piciny városunkat, és máshol próbálnak szerencsét. Drága pénzen kitaníttatjuk őket, erre máshol kamatoztatják tehetségüket, szakértelmüket! Jaj-jaj, mi lesz így velünk? Ó, milyen szerencsétlen a mi kis városunk!”

A fiúcska erre nagyon, de nagyon begorombult, és azt gondolta magában:

„Lehet, hogy itt tényleg kevés munkalehetőség van, de az, hogy még a próbálkozásról is lebeszélnek, az egy kicsit furcsa. Az pedig, hogy ezután még panaszkodnak is, hogy a diplomások elmennek (vagy nem jönnek vissza), nos az már egyenesen felháborító!”

Hősünk ezután leült a számítógép elé, és hogy kiadja magából a mérgét, elkezdett írni:

„Egyszer, egy főiskolát végzett, vidéki születésű legény...”


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás