Olvasónk tollából

Matrica

2009.01.30 12:18   

Éva néni fiókjában kétféle dolog van: édesség, ami gumicukor, vagy apró csokoládé, illetve olyan (ritka) gyerekeknek, akik nem édesszájúak – matrica.

Ezek valamelyikét lehet elnyerni egy-egy sikeres torokszemle, mellkas-meghallgatás, vagy hasonló, „igen fájdalmas” vizsgálat után, helyreállítandó a gyermek és gyermekorvos közötti kapcsolatot.

Megesik néha, hogy nagymama létemre elkísérhetem valamelyik unokámat egy-egy ilyen vizsgálatra, ellenőrzésre.

Éva néni tudja, melyik gyereket kell édességgel és melyiket matricával kínálni, de még sok egyebet is: kedvenc focicsapatról, hobbiról stb…

Az már nem kis dolog egy gyerek életében, ha igazi vérvételre kell menni. Még akkor sem, ha ezt is Éva néni csinálja. Nem csak az ujjacska hegyét szúrják meg, hanem rendesen, az igazi vénát.

Fekszik a vizsgálóágyon Eszter unokám. Éva néni gyorsan-gyorsan mondja összes dicséretét, mindent, amit a kislány – Éva néni szerint – hallani szeret. (Lehet, hogy Éva néni az igazi szenvedő?)

Ügyesen csordul a vér a fiolába.

Pirosodik az arcocska, pirosodnak a szemfehérjék, szorulnak a fogacskák, telik a szempár könnyel, de a sírás leküzdve. Mamié alig-alig.

Készen vagyunk: sok-sok dicséret, Éva néni tudja, hogy Eszter matricás.

Nyílik a fiók, előjön sok szép figura: helyes kiscica: nem. Játékos delfin: nem. Sünike: ő sem nyert, éppen úgy, mint a béka, a maci, a pillangó és még sok egyéb.

Még mindig újabbat vár Eszter, nyilván nem először látja a választékot. Éva néni pedig lapoz-lapoz, mígnem előkerül a katicabogár. Eszter – még mindig piros arccal, könnytől duzzadó szemmel nyúl érte. És ekkor már az én szemem a pirosabb, duzzadtabb, beszélni pedig nem is tudnék.

Mert a katicabogár matrica az enyém. Gazdagítandó a katicabogár-gyűjteményemet.

És gazdagítandó életem azon perceinek számát, melyeket, ha felidézek – sírnom is és mosolyognom is kell - a meghatottságtól.

Pavelkó Gizella – a Mami


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás