Mátyás király Kalocsán

2018.03.08 11:57    |    Bikfalvi Géza  

A 2018-as esztendőt, Mátyás király emlékévnek nyilvánították, ezért érdemes áttekinteni, hogy milyen kapcsolatok és szálak fűzték az utolsó nemzeti királyt Kalocsához.

A népi emlékezetben, a köztudatban sok mesés történet, monda él Mátyás király álruhás utazásairól, látogatásiról. Ha azonban a forrásokat megvizsgáljuk, kronológiailag teljesen pontos megbízható képet alkothatunk teljes életéről.

matyas_kiraly1_320Kalocsai látogatásairól is több téves elképzelés született, a történelem felületes kezelése miatt. Többen arra gondoltak, hogy Mátyás sűrűn meglátogatta székhelyén unokaöccsét, Geréb László (1452–1502) kalocsai érseket, de akit csak 1502-ben – Mátyás halála után – II. Ulászló nevezett ki érseknek, mert a műveltségét, szellemi képességeit nagyra becsülte. Korábban Mátyás király rokonát udvarába vette, budai préposttá, majd alkancellárrá nevezte ki, aki a befolyását főként a tudomány érdekében használta. A leglényegesebb szolgálata ebben a tekintetben az volt, hogy 1473-ban Hess András nyomdászt Budára hívta, és ahol az első magyarországi könyvnyomtató műhely felállításához segédkezet nyújtott neki. A hálás könyvnyomtató első kiadványát (Budai krónika) Gerébnek ajánlotta.

A reneszánsz kori kalocsai érsekek humanista műveltségű, kivételesen széles körű tudással rendelkező főpapok voltak, általában magas országos és udvari hivatalokat töltöttek be. Mint királyi kancellárok és diplomaták szolgáltak a királyi udvarokban. A politikai tevékenységük mellett nagyon sokat tettek a kultúra terjesztése érdekében is.

A XV. században, Mátyás uralkodása alatt két nagy könyvkedvelő, humanista műveltségű érseket találunk a kalocsai érseki székben. Handó Györgyöt (1479–1480) és Váradi Pétert (1481–1501), akinek könyvtárában megvolt Janus Pannonius költeményeinek egy teljes példánya. A humanista érseki könyvtárakból a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtárban ma egyetlen egy művet sem őriznek. Elpusztultak, osztozva a két érseki székváros, Kalocsa és Bács szomorú sorsában. A gazdag gyűjteményekből két kéziratot a bécsi Nemzeti Könyvtárban őriznek. A nyomtatott könyvekből pedig Váradi Péter misekönyve a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában található, amelyet Velencében Speieri János hártyára nyomtatott 1498-ban, ez Paeps János budai könyvkereskedő közvetítésével került az érsekhez. 1909-ben, a tudós kalocsai tanár, Tímár Kálmán kutatásai nyomán, a gyöngyösi ferences rendház könyvtárából előkerültek: Isidorus, Etymologiarum Libri XX. Zeiner (Reutlingen 1472) és S. Aurelii Augustini, Sermonum opera plurima et diversa. Basileae (Auer-bach, 1495) kötetek, amelyek eredete, a bejegyzések szerint, a kalocsai székesegyházi könyvtárba vezethető vissza.

1564 tavaszán Várday István kalocsai érseket nevezték ki az egyesített kancellári tisztségre, ezzel a kinevezéssel átvette az ország tényleges irányítását, amelyet haláláig ellátott. Mátyás egyik legbizalmasabb embere volt. Mátyást 1458. január 24-én kiáltották ki királlyá, de a koronát csak 1464. március 29-én tehette fejére. Az idegen kézre került korona visszaszerzésében igen nagy érdemei voltak Várday Istvánnak. Ugyanakkor sokszor képviselte a német-római császári cím elnyerésére érdekében folytatott tárgyalásokon a királyt. Mátyás a császári trón miatt szinte állandó ellenséges viszonyban állt III. Frigyessel, a különböző hadjáratok után, számtalan diplomáciai tárgyalást folytatott, egyezséget kötött, amelyekben az egyik legfőbb segítőtársa és képviselője a kalocsai érsek volt.

1467. szeptember 18-án, II. Pál pápa – Mátyás király többszöri kérése után – bíborossá nevezte ki Várday Istvánt, aki az első kalocsai érsek volt, aki megkapta a bíborosi címet. Az érdemeit kortársa, a neves történetíró Antonio Bonfini (1427 vagy 1434 decembere – 1502 tavasza) is megörökítette, kiemelve, hogy a tudományokban és a hadviselésben egyaránt járatos és hazánk határait ügybuzgón védelmezi a törökökkel szemben. 1469-ben személyesen is ellátogatott Kalocsára Mátyás király.

Várday elsősorban a jogtudományokban volt jártas, de főként rokonainak írt leveleiből kiviláglik mélységes hite a Gondviselésben és az örök életben, de rokonai anyagi gyarapodását is elősegítette. Későbbi életrajzírója azonban – joggal – jegyezte meg hogy „szelleme, képességei fényt, dicsőséget, befolyást kölcsönöztek a Délvidék metropolisának.”

1471 januárjában elhunyt Várday István, a következő hónapban Mátyás kalocsai érseknek nevezte ki Matucsinai Gábor (†1478) bácsi olvasókanonokot, alkancellárt és királyi személynököt, II. Pál pápa a kinevezést május 24-én megerősítette. Júliusban az érseket Mátyás király kinevezte az országbíró jelenléti bírájának, de szeptemberben már Vitéz János mellé kinevezte fő- és titkos kancellárnak. Nem vett részt a Mátyás elleni összeesküvésben, aki ismételten rábízta a déli határok védelmét. 1472 karácsonyát Mátyás Kalocsán töltötte, több hetes itteni tartózkodását több parancslevele hitelesíti: 1472. Kalocsa, december 19. Mátyás király Várdai Miklós és berjegi Török Albert panaszára szekcsői Herczeg Miklósnak és embereinek hatalmaskodásai ügyében és 1472. Kalocsa, december 20. Mátyás király Várdai Miklós, Simon és Mátyás panaszára Geszti János Bodrog megyei hatalmaskodásai ügyében vizsgálatot rendelt el. Közben megbeszélte a legközelebbi diplomáciai küldetést: Mátyás béketárgyalásokat kezdeményezett Kázmér lengyel királlyal, fegyverszünetet kötöttek, amelyet a következő évben Matucsinai Oppelnben megerősített.

1478 áprilisában elhunyt Matucsinai Gábor, a helyére augusztusban Handó György (†1480) pécsi prépostot, kincstárnokot nevezték ki, akit Mátyás egyben megtett főkancellárnak. Az új kalocsai érsek a Mátyás uralkodása alatt fellendülő humanizmus egyik legkiválóbb képviselője lett. A felsőbb tanulmányait Bécsben kezdte, de Ferrarában fejezte be, ahol igazi humanista műveltségre tett szert, életrajzírói latin észjárásúnak mondták. Handó már 1465-től megkezdte diplomáciai szolgálatát Mátyás udvarában, a külügyek vezetőjeként: 1465–1466-ban a török segély ügyében Velencében és Rómában, 1467–1468-ban Rómában Podjebrád György ügyében járt, 1469-ben Mátyás és Beatrix házasságáról tárgyalt, Firenzében több mint 3000 Ft-ért könyveket vett, Pécsett könyvtárat alapított. 300-nál több kötetet gyűjtött össze, egy jól fizetett papot is alkalmazott könyvtárosnak, a királyi pecsétőri fizetését is a könyvtárára költötte. 1472-ben a császárral kötött békét, 1473-ben pedig részt vett az augsburgi birodalmi gyűlésen.

1480-ban Mátyás király Váradi Péter (†1501) titkos kancellárt nevezte ki kalocsai érseknek. 1481-ben Mátyás király és III. Frigyes (1415–1493) német-római császár között létrejött egyezményt a király nevében a kalocsai érsek írta alá. 1483-ban a király megbízásából összegyűjtötte Janus Pannonius (1434–1472) verseit. Mint korának egyik legnagyobb humanista egyénisége kiterjedt levelezést folytatott királyokkal, tudósokkal, pápákkal, bíborosokkal, püspökökkel és az országos tisztségeket betöltő főurakkal. 1484-ben azonban a politikailag szembe került érseket a király bebörtönözte. A kalocsai érsekek sorából, mint egyházfő, mint humanista tudós egyaránt kitűnt. Számtalan diplomáciai küldetésben vett részt, diplomáciai ügyességét néha a pápa is igénybe vette. Szolgálatai révén, hatalmas vagyont gyűjtött, így számos ellensége támadt, köztük Beatrix királyné is, mivel tanácsokat adott a királynak, hogy miként törvényesítse Corvin János utódlását, illetve az itáliaiak befolyását korlátozta az udvarban. A bebörtönözésre az 1483-ban, Bajazid szultánnal kötött szerencsétlen szerződés szolgáltatott okot. Csak Mátyás halála után, Corvin János engedte szabadon. Visszatérte után, a bonyolult politikai helyzetben, várakozó álláspontra helyezkedett és elsősorban az egyházmegyéje dolgaival foglalkozott.




Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás