Mondom a magamét

Megbocsáthatatlan bűn

2009.01.09 11:56    |    Csapai Lajos  

Egykori kollégám irtózott a vértől, ezért hosszú újságíró pályafutása során egyetlen egyszer sem vállalkozott arra, hogy halálos közúti balesetről helyszíni tudósítást írjon. Megelégedett a rendőrségi jelentések száraz, tényszerű adataival, nem tett hozzá, nem vett el belőle semmit. Nekem más sors jutott: akárhányszor elindultam a szerkesztőségből, és ahogy közeledtem a helyszínhez, összeszorult a gyomrom, mert soha nem lehet megszokni ezt a látványt, soha nem lehet tárgyilagosságot színlelve a roncsok között lépegetni, fényképezni, belebámulva az üveges szemekbe.

Nem vezetek statisztikát, de a megsárgult újságlapok megőrizték az akkorvolt iszonyatot: a solti négyes balesetet az 52-esen, ahol az IFA ledarálta a Dacia tetejét, kettészakítva a benne ülőket, vagy az ugyancsak négy áldozatot követelő ütközést az 51-esen a kis tavacskánál lévő hartai kanyarban, vagy a kocsiban bennégett áldozatokat Böddnél, vagy Kisfoktő után.

Mostanság már én sem érzek késztetést, hogy saját szememmel győződjek meg arról, ami évtizedek alatt belém rögzült: az embernél nincs törékenyebb, s halálában nincs is szánandóbb nála, amint kiterítve fekszik az összegyűrt vasak között, s komor hatósági emberek jönnek-mennek körülötte, méricskélnek, fényképeznek, mintha ettől meg nem történtté válna az egész tragédia.

De ami most történt, s erről lapunknak ugyanezen oldalán olvashatnak, annyira szörnyű, hogy szóhoz alig jutok tőle: Szalkszentmárton és Dunavecse között egy Audi A6-os kisodródott egy kanyarban, s a benne ülő négy személy közül egy négyéves kisgyermek a helyszínen életét vesztette. A sorsnak ez a gonosz tréfája akkor válik megrendítővé, ha elmondjuk, édesapja vezette a kocsit, ami a halálát okozta. Ettől még akár hétköznapi is lehetne a történet, ám ami igazán a döbbenetünket váltja ki, hogy a rendőrség szerint felmerült a gyanú, hogy az apa ittasan ült a volánnál!

Nem tudom, ez az ember milyen érzésekkel éli majd le élete hátra lévő éveit, hiszen ezzel az iszonyú tudattal élni normális ember képtelen. Nem oldozza majd fel a letöltött börtönbüntetés, nem feledteti majd a szörnyű csattanást egy új autó. Ha egy darabka maradt még benne emberségből, apaságból, akkor soha többé nem szabadulhat ettől a pokoli felelősségtől.

Régóta tudom, hogy a halálos balesetek sem riasztanak vissza egyeseket, hogy ne sértsék meg a nulla toleranciát. Máskor mindig a vétlen autós hal meg, azt gyászolják szerettei, ám ebben az esetben a sors úgy döntött, hogy az elviselhetőnél is súlyosabb büntetést szab a vétkesre: saját gyermeke halálát okozta, s ez alól nincs felmentés, mert megbocsáthatatlan bűn.

Ha volán mögé ülünk, gondoljunk majd erre a tragédiára.


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás