Megnyugvás

2012.05.03 23:46   

 

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok,
és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”

(Máté 11, 28)

Mindig jól esik Jézus fenti szavait és ígéretét olvasnunk, hisz vele rezonálunk, magunkénak érezzük azt, amiről itt beszél. Noha alapvetően a vallásosságba belefáradt, a farizeusi terhektől elcsigázott hallgatósághoz szól az Úr, mégis tágabb értelemben, a mi életünk egészére nézve is igaz a krisztusi üzenet. Hisz egy olyan világban élünk, melyben sokszor elfáradunk, elgyötörtekké válunk. Elgyötörnek az élet mindennapi apróbb dolgai, melyekkel nap mint nap szembesülünk, és elgyötörnek az élet nagy terhei (pénzügyi gondok, betegség a családban, problémák a kapcsolatainkban). Ezek összeadódva kimerítenek bennünket, ezért meg kell tanulnunk, hogy miként pihenhetünk meg. Lelkileg! Mert itt lelki dolgokról szólunk. A test fáradtságára ott az alvás, az érzelmi fáradtságra néhány nap szabadság. De vajon hol és hogyan pihenhet meg a lélek? Itt van életünk nagy titka: „Jöjjetek énhozzám…!” Nem a tenyérjóshoz, nem a horoszkóphoz, nem az agykontrollhoz, nem a jövendőmondóhoz, nem a bölcs emberekhez. „Lelked pihenéséhez, megnyugvásához jöjj hozzám” – mondja Jézus. Nem a zsinagógába, nem a templomba, nem a vallásossághoz, nem a tradíciókhoz, hanem Hozzá. Ugyanis a keresztyénség a Krisztussal való személyes kapcsolattal kezdődik.

A Krisztusról való tudás, információ, a keresztyén szülők, a keresztyén házastárs nem tesznek keresztyénné. Csak a személyes döntés, a régitől való elfordulás, a Krisztus követése tesz azzá. Így nyugszik meg az ember lelke. Szól ez az önmegváltó embereknek, akik a saját erejükből akarnak megfelelni Istennek. Szól a bűnökkel terhelt embereknek, akik önzőek, anyagiasak, akik az elismertséget és az élvezeteket hajszolják. Szól ez mindenkinek, mert Krisztusban újat, tiszta lappal lehet kezdeni.
„Jöjjetek és pihenjetek meg abban, amit tettem értetek!” Igen, mert az emberi lélek igazán csak abban tud nyugalmat és békességet találni, amit Isten tett és tesz érte. Csak az önmaga feladásában, elengedésében, Istenre való ráhagyatkozásában töltődik fel, újul meg és kap újra erőre. Csak Krisztusában nyer békességet és lesz igazán emberré. Bárcsak elhinnénk és élnénk ennek a valóságát! Bárcsak Krisztusra nem mint utolsó esélyre (amikor már minden más csődöt mond) tekintenénk, hanem mint első és egyetlen lehetőséget látnánk Őt! Mennyivel gyorsabban megoldódnának problémáink, mennyivel hamarabb felfrissülne az életünk, mennyivel boldogabbak lennénk! Nagyon egyszerű: csak hinni kell benne és ki kell próbálni, azaz elindulni Krisztus felé úgy, amint és amilyenek vagyunk, hisz így bíztat bennünket: „Aki énhozzám jön, azt semmiképpen ki nem vetem.”

Hunyadi János

református lelkipásztor


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás