Egy migráns naplója (28.)

Körkörös védelem

2017.05.05 10:50    |    -sch-  

Szegény Magyarországot 2010 óta állandóan támadják. De nem ám direkt, szemből, hanem olyannyira sunyi, körmönfont módokon, hogy a hétköznapi ember észre sem venné, ha nem mondaná be a Híradó. Nem unják még? Akkor folytatom.

Előbb a sörös volt a soros, mint azt még februárban magam is jeleztem, bár akkor még nem sejtettem, hogy ekkora habot vernek egy tulajdonképpen román-holland sörre. (De Micimackótól tudjuk, olyan nincs, hogy csak döngicsélés van meg zümmögés…) A Magyar Érdek nagyon fontos, a NER megvédi, még ha az Emberi Jogok Európai Egyezményét is kell felrúgnia miatta.

Azóta még aljasabb módszer lepleződött le, az emberek hasán keresztül támadják már évek óta ezt a balsorstól sújtott kis országot. A multik! Képzeljék, kevésbé karakteres a kóla íze Magyarországon, mint Németországban! Meg a levesporban is kevesebb a galuska! Ez azért még gombócból is sok! Ilyeneket hallva az ember szájában megkeseredik a csiki sör! Hát mit képzelnek ezek! A magyarnak minden vackot el lehet adni? Ettem otthon sokféle virslit, úgyhogy bátran állíthatom: igen. Pedig azt nem külföldi cég gyártotta, hanem maga Csányi Sándor. No, de az lett is szabályozva azóta, ahogy kell, törvényileg! És a bevétel csak erősíti a szabályt!

Mi itt, a hanyatló nyugaton, kokakóla-mámorban fetrengve szembe kell süljünk azzal, hogy irigykednek ránk az otthoniak. Ne tegyék! Szeretteim életére esküszöm, hogy ugyanolyan az íze itt a kólának, mint otthon. Persze, nem mindegy, hogy frissen bontott, vagy már két hete lötyögő maradék a palack alján. Hiába közös a piac, az itteni dinnye olyan ízű, mintha belepisált volna a Lőrinc. De a magyart még itt kinn is támadja a multi, mert Németországban olyan gyenge Erős Pistát forgalmaz, hogy azt hittük, bébiétel.

Ha már nemzetközi cég, itt van például a McDonalds! Otthon ritkaságszámba ment, ha betértünk, akkor is a gyerek kedvéért, itt meg van a közelben három is, de most meg pont az ő kérésére kerüljük, annyira ehetetlen, száraz izé, amit hamburgerként árulnak. Németekbe jó az. Hiába, ízlések és flakonok...

De ha nem az érzéki csal(ód)ás, a szubjektív felől kezdünk támadni (mint tudjuk, az a legjobb védekezés), hanem az objektív számok irányából, akkor egészen más tűnik fel. Maradjunk a kólánál, mint példánál: itt is 1 Euró, otthon is annyi, ha akciós, csak itt 2 literes palack, otthon meg 1,75. Szóval a multi nagyon sokféle módon tud támadni. Vegyük példának az Aldit és a Lidl-t. Tudják, hogy itt Németországban ugyanolyan árukészletük van, mint otthon? És hogy az árak is ugyanazok? Kivéve az édességek, csokoládék, csipszek, amik kimondottan olcsóbbak, no meg a tisztálkodó szerek, háztartási vegyszerek! Egyféle tusfürdőt veszek magamnak évek óta, csak itt (310 forintos euróval számolva) 372 forintért, míg otthon ugyanaz 759 Ft! Ezek az alattomos multik olcsósággal támadnak a magyarra, de a kormány észnél volt, csipsz- meg szappanadóval megvédte a vásárlót! (Az demagógia ugye, nem szabadna megjegyeznem mindemellé, hogy hatszor annyi a bér, mint otthon? Kikívánkozott.)

Ilyenkor derül ki, hogy Magyarország tényleg csuda erős, még mindig nem pusztult bele, amit csinálnak vele. Épp ezért a multikkal én csínján bánnék, mert félő, hogy a nagy küzdelemben a kicsi magyar beszállítók és munkavállalók fognak megint pórul járni. Tudják, ahol elefántok küzdenek, ott nem jó fűnek lenni.

Persze, vannak, nem kevesen, akiknek a háborús hírek jó hírek, opportunizmusra adnak okot, akiknek kedves, ha jön majd az állam és rájuk tehénkedik a buta súlyával. De úgy éreztem, szólnom kell azok nevében, akiket ez a cselédbarát kormány megvéd.

Mert amikor megvédték a magánnyugdíjakat, nem szóltam, mert nem vagyok nyugdíjas.

Amikor megvédték a magyar földet, nem szóltam, mert nem vagyok se külföldi, se műkörmös.

Amikor megvédték a bankokat, nem szóltam, mert nem volt benne pénzem.

Aztán megvédték a játékgépezőket, nem szóltam, mert nem tippmixelek.

Majd megvédték a trafikokat, de nem szóltam, mert nem dohányzom.

Most jöttek megvédeni a sörömet, és lassan nem marad senki, akivel együtt megihatnám…



Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás