Egy migráns naplója (45.)

Indul a futball-láz

2017.08.09 13:12    |    -sch-  

Nemhiába, hogy még csak kamasz vagyok, de nem is sikerült még nekem soha semmi. Kivéve tán a focit. Mondogatták az emberek, hogy csudagyerek vagyok, meg hogy bár fedeztek volna föl kétnapos koromba, mert nem lesz belőlem becsületes ember se így, se úgy.

Lakott a mi utcánkban egy amolyan edzőféle, a Varga Pista. Mindenféle rongyos futball-labdákat foltozgatott a görbe tűivel. A gyerekek folyton csúfolták, mire úgy rám mérgesedett, mint pártelnök a pénztárosra. Annyira gyenge idegzetű volt, hogy mindig berúgta a fótozni való labdáival az ablakot. Így aztán nekem a végin több labdám lett, mint neki. Azokat rugdostam, meg a teheneket a kispesti határba. Puskás Öcsi óta nem láttak ilyen tehetséget, mondogatták anyámnak, meg egyenesen azt javasolták, hogy adjon el szógálni valamelyik akadémiára, inkább előbb, mint utóbb.

Egyik este megyek haza, hát ott ül a helyemen egy fura teremtés. Na, ez is focista vót, nézem, az egyik lába nyomorék. Nagy földeket bejártam én a tehenekkel, de ilyen csúnya szerzetet még a kalendáriumba se látni. Azt mondja, értem jött, kap értem egy hatost. Hát maga, emberrel is kereskedik? Csak mellékesen, ha valaki megkér rá, nekem az égben is vannak ismerőseim, mondta.

Így hát vele mentem, ha már anyámra nem számíthatok. Már vagy fél napja kódorogtunk a felcsúti határba, ennek meg csak egyre járt a szája, hitegetett. Csak ide megyünk a Szabó bakterhoz, a kisvasútra, azzal jársz be az akadémiára. Jó dolgod lesz, a sült galamb csapatostul repül a levegőbe, azt kapod be, amelyiket akarod. Úgy kell nekik a fotbalista, mint a levegő, mert azok után kapnak járandóságot! Nédd csak, ott kergetőznek a legelőn csapatostul. Aztán, ha nem tetszik a szógálat, megszöksz nyugodt lílekkel, én meg elszegődtetlek az MTK-ba, had egye a penész azt a hülye pógármestert.

A patásnak igaza volt, a bakter egész nap aludt, mert rajtam kívül alig voltak utasok. A falu túlfelén volt a stadijom, pont ott, ahol régebben a tehénlegelő. Azt a sok jó lucernást mind kiszántották, helyibe fűthető gyeptéglákat telepítettek, körbekerítették valami kápolnával meg kazánházzal. Csak a pocoktúrások maradtak, azokat kerülgettük edzéseken.

Nem volt nekem soha semmi sürgős dolgom, itt mégis annyit kellett szaladnom, hogy csuda bele nem betegedtem! Én kergettem a labdát, az edző kergetett engem. De soha ilyen jó dolgom nem vót. Mire a kukorica bajuszt eresztett a határba, én már Audi TT-vel jártam. Fociztunk is sokat, persze csak Playstation-nel, én voltam a Neymar, bőrkeményedés nőtt a hüvelykujjaimon a rengeteg játéktól.

De a tétmeccseken mindig csak a kispadon ücsörögtem a Konc bácsival, a gyúróval. Közben megbeszéltük a világ dógait. Ejj, nagy csibész ez a te edződ, nálánál kisebb gazembereket is felakasztottak mán! Nagyon örültem, hogy ennyire megért engem, így hát én is elmondtam neki a világmegváltó terveimet. Ha én egyszer miniszter leszek, puskával meg kalapban járok, és minden edző hátuljába beleeresztek egy-két golyót!

Ahogy ott nézzük a mérkőzést, egyszer csak egy pillanat alatt én lettem a miniszterelnök. Ott ültem a Puskás Stadion lelátóján a vébédön-tőn, mindenféle híres, régi focista között! Jobbról egy bankelnök ült mellettem, akinek szalámigyára volt, balra meg egy gázszerelő, aki meg disznókat tartott. Hentes és mészáros! Szép kis társaságba kerültem, mondok. A tehénpásztor az mégiscsak valami tisztességes foglalkozás! Nem is tudom, hogy az egyik magánrepülőgépével jöttünk, vagy a másiknak a jachtján. A borász lehajolt, a lába elől elővett egy demizsont, ittunk a guggolós kisüstijéből a magyarokra, az új Aranycsapatra. Egyre nyúlkáltam az egyik zsebembe szotyoláért, de sose akart elfogyni! A héját nem tudtam hova köpni, áttettem a másikba, az meg nem akart megtelni! Nézem a játékosokat, meggypiros mezben, hát majdnem mindegyik fekete. Már a tehenekből se szerettem sose a feketéket. Kérdem az egyik szállodalánc-tulajdonost, mert neki újságjai is vannak, hátha tudja, mért van ennyi néger a magyar nemzeti válogatottban? Te vetted őket, főnök, nem emlékszel, válaszolt a tőzsdeguru. Illetve a népnek azt mondtuk, hogy én. Soron kívül kaptak állampolgárságot. Kapok nagy dühösen az oldalamhoz, hogy leoldom a madzagról a pisztolyom, hadd lövöm le a sok illegális migránst, de erre épp fütyöl a bíró, hogy kezdődik a mérkőzés. Jobb felől üt, nekem fütyöl, bal felől üt, nekem fütyöl.

Erre nem teljesen felébredtem?

Felnézek az eredményjelzőre, hát éppen kikaptunk a Mátészalka Zsóryfürdőtől. Na, ennek az elnöke se sokáig lesz már finánc. Mondtam én, hogy nem kéne feljönni az NB I-be, ilyen nagy múltú csapatokkal harcolni. Jövő héten meg jön a Balmaz Kamilla Gyógyfürdő!

Megyek is zuhanyozni...




Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás