Mi leszel, ha nagy leszel?

2016.01.29 08:46    |    -sch-  

– De hát már nagy vagyok, le lehet pattanni rólam! – mondja a nyolcadikos gyerek, és visszabújik a telefonjába. YOLO, mondja erre a jól nevelt szülő, csak egyszer élünk, ezért nem ártana, ha lenne valami határozottabb elképzelésed… A nyegle stíl és a piperkőc külső mögött azonban beteljesülésre váró vágyak és nemegyszer egekben szárnyaló, világmegváltó tervek rejtőznek, az iskola, mint olyan, ezeket hivatott lerángatni a mindennapok porába.

Az ünnepélyes szalagavatókról, ballagásokról mindig beszámolunk hasábjainkon, az oda vezető rögös útról, a dolgos hétköznapokról alig-alig esik szó. Pedig 16-án szombaton több száz kalocsai és környékbeli általános iskolás sorsa vett új irányt, amikor központi felvételire gyűltek össze a Szent István Gimnázium termeiben.

Izgatott csoportok gyülekeztek fél tíz körül a díszteremben, hogy magyar nyelv és irodalomból, valamint matematikából megmérettessenek. Központi felvételi vizsgáról lévén szó természetesen nem mindegyik tanuló ebbe a gimnáziumba szeretett volna felvételt nyerni, az ország bármelyik középiskolájába belépőt jelenthet egy sikeresen megoldott feladatsor.

Az ám, a siker vagy kudarc!

Két órával később többnyire elkámpicsorodott, csalódott gyerektömeget öklendezett ki magából a gimnázium kapuja. Legtöbbjük hónapok óta különórákat vett, az általános iskoláik is külön felkészítésekkel segítették őket, s az internet mégis tele van azóta a felvételit kritizáló írásokkal, a diákok, a szülők, de a tanárok is sérelmezik, hogy idén különösen nehézre sikeredett a matematika vizsga. Sovány vigasz, hogy mindenkinek az volt.

Azt mondják, nem az iskolának, az életnek tanulunk, mégis 2x45 perc alatt, egy pillanatnyi állapot felmérése alapján dőlnek el sorsok. Miért van erre szükség?

A diákok egész tanévben folyamatosan számon vannak kérve, úgyhogy valójában egy ilyen központi vizsga nem is a diákokat, hanem iskoláikat állítja inkább rangsorba, teljesen felesleges extra stressznek kitéve a gyerekeket. Mondhatjuk, ez még csak az első a komoly vizsgák sorában, de azért ne feledjük, hogy a tinédzserkor egyébként sem egy könnyű időszak az ember életében, a felvételi külön szorongást okoz, és a családi konfliktusok számát is növelheti – ahogy konkrétan a mi családunkban is. Ráadásul a gyerek képtelen még ebben a korban eldönteni, mi is szeretne valójában lenni, amit ráadásul még vagy négyévente megkérdezhet magától. Keveseknek van még ilyenkor határozott elképzelése a jövőjéről, s az sem sokat segít a dolgon, hogy a jelenlegi rendszerben gyakorlatilag nem ő választ iskolát, hanem őt választja ki az iskola. Nem a diák igényei a döntők, hanem inkább az intézmény programja és férőhelyeinek száma.

Lehetne mondani, hogy nem ez a világ legfontosabb problémája, de a gyerekek világának azért éppen elég nagy. S ha mégoly sikeres is lett a felvételi, a diákok még nem dőlhetnek elégedetten hátra, hiszen a felvételi pontokba a félévi bizonyítvány érdemjegyei is beleszámítanak, ráadásul sok helyen még szóbeli vizsgát is kell tenni, úgyhogy hajrá, hátha lehet javítani!


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás