Mindenáron

2009.01.09 12:46    |    Kollár Kata  

Ez a karácsony különleges volt számomra. Pontosan azért érdemelte ki ezt a jelzőt, mert semmi különlegességet nem láttam benne. Életemben először, csak túl akartam lenni az egész karácsonyfás, mákos gubás, éneklős mindenségen.

Szó se róla, nem érintett meg sem az oly’ régóta emlegetett és sulykolt világválság, a vizsgaidőszak sem rázott meg különösebben. Nem értettem, sőt, még most sem értem igazán, mi lehetett a baj. Természetesen, olyan vagyok, mint a rossz kisgyerek: ha van, nem érdekli, ha nincs, mindent megtenne érte, hogy legyen. Most már kicsit bánom, hogy nem tettem többet azért, hogy ünnepi hangulatba kerüljek.

Méghogy nem tettem sokat az igazi karácsonyért?! Ez is badarság… Jó előre kitaláltam, mit veszek és kinek, hogy mit viselek majd az angyalsereg érkezésekor, hogy hogyan jutok majd haza a nagyvárosból. Még azt is, milyen zenét fogunk dudorászni a fenyődíszítés közben! Még a hóra sem hivatkozhatok, hiszen még az is szállingózott egy keveset.

Lehet, hogy ellustultam? Vagy ennyit változtam egy év alatt? Rágörcsöltem? Lehet, hogy már akkor elegem volt az ünnepből, mikor november közepén megláttam a hatalmas boldogkarácsonyt-molinót az egyik nagyáruház bejáratánál? De lehet, hogy december közepén lett tele az a bizonyos hócipő, mikor csak álltam meredve a semmibe, s füstölögtem, már megint ajándékot kell venni, de hol is fogom megkapni a hőn áhított darabot? Ám a legbiztosabb akkor voltam a karácsony elnapolásában, amikor sorra jelentkeztek be a rokonok családlátogatásra. Rendben, a szeretet ünnepe, szeretem is őket, de ha nekem most éppen nincs kedvem nagycsaládosdit játszani? A tévéműsorról pedig most inkább ne is beszéljünk…

Be kell vallanom, eléggé materialista szemléletet vettem fel, talán nem véletlenül. Volt kitől tanulni! S hogy kitől? Mindenkitől… Tudják, nagy doboz, nagy karácsonyfa, drága ajándék. Ígérem, az előttem álló tizenegy hónapban megfeledkezek erről, és átállítom az agyam, hogy ismét normális emberi léptékkel működjön. Ígérem, nem fog idegesíteni Rudolf, a vörös orrú rénszarvas égősorból mintázott mása, sőt, még az erkélyen felmászó villogó télapópopót is figyelmen kívül hagyom. Csak a csend lesz, no meg én és a karácsony.


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás