100 éve írta a Kalocsai Néplap plusz – 1915. június 12.

Móder Dezső emlékezete

2015.06.11 10:20    |    -sch-  

A férfi felkel reggel, megborotválkozik, megreggelizik, megcsókolja szerető feleségét, elbúcsúzik gyermekeitől és bemegy a munkahelyére. Ezt csinálja már tizenéve, megszokta, megszokták, szeretik. Ezt csinálta százegynéhány évvel ezelőtt nap mint nap Móder Dezső is. Bement a nyomdába, ami a mostani színház helyén lehetett, s kötelességtudón tette a dolgát.

Móder Dezső nyomdász már 16 éves korától, 1898 óta, annak megnyitásától volt a Jurcsó nyomda munkatársa s 1914-ben már elismert művezetőként felügyelte elődünket, a Kalocsai Néplapot. Alkalmazója, a nyomdaalapító Jurcsó Antal igazi, vállalkozó szellemű üzletember volt, aki mindenbe belefogott, amiben pénzt látott. Vállalkozásai, így a nyomdája is, sikeresek voltak. A nyomda elindulásakor megszerezte a Kalocsai Néplap nyomtatási jogát, a hetilap kiadója is ő lett.

Üzleteit igyekezett Kalocsa legforgalmasabb utcájára telepíteni, így a mai Hunyadi utcából a Szent István utcába helyezte át a nyomdáját is 1901-ben. Móder Dezső száz éve tehát épp úgy és csaknem épp ide járt dolgozni, ahová mi, az utódok. Szorgalmas, megbecsült ember volt, egyike Kalocsa legintelligensebb iparosainak. Tudta, mi zajlik körülötte, hiszen az ő közreműködésével adott róla hírt a helyieknek az újság.

Aztán egyszer csak egy mindenre elszánt diák valahol Szarajevóban belelő egy trónörökösnek álcázott puskaporos hordóba, s Móder Dezső művezetőből előbb Móder Dezső honvéd, majd Móder Dezső szakaszvezető lesz, s egy marhavagonban találja magát, ahogy családjától elszakítva, a Magyar Királyi 30. Honvéd Gyalogezred 9. századával összezárva a front felé zakatol.

1915 tavaszán már egy galíciai falu melletti eső áztatta mezőn ássa társaival a lövészárkot, lengő, fekete szakállal, hogy bármelyik pópa megirigyelhetné. A falu még Ausztriához tartozik, ezen szeretnének túlfélen az oroszok változtatni, s ezt szeretné a mi hősünk megakadályozni, sikertelenül. Móder Dezső sírja a maga mozdulatlanságában megjárja Lengyelországot, Szovjetuniót és Ukrajnát is az idők folyamán. Az elismert szakember után nem marad más, mint egy 1915. június 12-i megsárgult újságcikk, néhány gyászjelentés, no meg a leszármazottai emlékezete.

„1915. május 21-én így halt hősi halált derék földink, Móder Dezső, a 30-ik honvédgyalogezred szakaszvezetője. Kalocsán évekig volt a Jurcsó-nyomda vezetője. Mennyi gonddal, mennyi odaadással látta el a Néplapnak kiállítását. Maga volt a megtestesült kötelességtudás. Mint katona is talpig ember. Még Szerbiában megsebesült; de sulyos sebéből fölgyógyulva kész örömmel ment el ujbol a harctérre. Galiciai dicsőséges előnyomulásunk alatt többször tünt föl vitéz magatartásával. Ezért kitüntetést is szántak neki; de ezt az örömöt már nem érhette meg. Ott nyugszik Delawa község szélén. Legyen áldott emléke!”

A történelmet nem a Móder Dezsők írják. Ők csak kinyomtatják, megélik és végül belehalnak. Százévente megemlékezünk róluk, de nem tanulunk belőle…


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás