Mondom a magamét

Kötél a pulpituson

2009.12.03 11:47    |    Csapai Lajos  

Ha igaz a legenda, nem is olyan régen az emberölési ügyekben ítélkező bírák pulpitusán mindig ott hevert egy akkurátusan megcsomózott kenderkötél. A jellegzetes „hangman’s nose”, vagyis hóhérkötél arra figyelmeztette a vádlottakat, hogy cselekedetük nyomán könnyen megtapasztalhatják majd, milyen súlya van a feneküknek, közvetve pedig visszatarthatta őket attól, hogy valaha is gyilokra adják a fejüket.

Nos, a mostanában történt esetek felfuttathatnák a köteles műhelyek forgalmát, hiszen feltűnő gyorsasággal követték egymást Bács-Kiskun megyében az egyszerre több ember halálát okozó gyilkosságok. Még nincs egy hónapja annak, hogy Tompán az azóta ismertté vált tettes bestiális kegyetlenséggel irtott ki egy családot, hogy megszerezze pénzüket. Jóformán még meg sem száradt a vér a gyilkos pajszeren, még messze nincs vége ebben az ügyben a nyomozásnak, amikor már arról szóltak a hírek, hogy Helvécián, ezen a Kecskeméthez közeli, de ettől még Isten háza megetti helyen ismeretlen tettesek agyonvertek házukban egy idős házaspárt, Pécsett pedig egy ámokfutó diák rendezett céllövőversenyt diáktársaira Parabellumával, kioltva egy ember életét, életveszélyesen megsebesítve többeket.

Olcsó lett az emberi élet manapság Magyarországon. Ha az egész országra tágítjuk ki a képet, azt láthatjuk, szinte nincs nap gyilkosság nélkül: a legújabb statisztikák szerint évente 250-280 emberölés történik hazánkban, s bár többségüknél a gyilkosok elnyerik méltó büntetésüket, sok tettes még mindig szabadlábon kószál, egy újabb gyilkosság potenciális elkövetőjeként.

Egyre többen követelik a halálbüntetés visszaállítását, amely reményeik szerint megállítaná a gyilkosságok vé-getérhetetlen folyamát, de a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy túl a helyrehozhatatlan verdikten, nincs igazi visszatartó ereje, mert minden gyilkos meg van róla győződve, hogy ő lesz az, aki majd megússza a felelősségre vonást. Sokan, akik ellenzik a halálbüntetést, egy köztes büntetésben, az úgynevezett tényleges életfogytiglaniban látják az elrettentést, vagyis, hogy az elítélt csak lábbal előre hagyhatja majd el a fegyintézetet tíz, húsz vagy száz év elteltével. Mások arra figyelmeztetnek, hogy ezzel az állam csak újabb gondokat vesz a nyakába, hiszen neki, vagyis nekünk kell gondoskodnunk alávaló gyilkosok etetéséről, itatásáról, szórakozásáról, tanulásáról, nehogy elunják magukat s fellázadjanak.

Az Egyesült Államokban, ahol az államok egy részében még mindig érvényben van a halálbüntetés, néha öt-nyolc-tíz év is eltelik, míg a kihirdetett ítéletet végrehajtják. Afféle társasjáték ez, melynek a végén majd az állam kormányzója dönti el, megkegyelmez-e, addig az elítélt éveken át minden reggel várhatja a láncok csörgését a folyosón, mely az Ol’Sparkyhoz, a villamosszékhez, a gázkamrába, az injekciósterembe, netán a kivégzőosztag puskái elé vezet. Az amerikaiak mindig választékosak, ha kivégzésről van szó…

Én örülnék, ha a tompaihoz hasonló ügyek tárgyalásakor ott lenne az a bizonyos kötél a bíró asztalán. Ha másért nem, hát azért, hogy figyelmeztessen mindenkit: az ilyen cselekedetekre nincs bocsánat, akkor sem, ha a gyilkosok életét megvédi a törvény.

Az áldozatokét mikor fogja?


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás