Mondom a magamét

Egy margó margójára

2009.08.12 14:44    |    Csapai Lajos  

A sajtó-helyreigazítások történetében viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy lapnak az általa közölt írás valamennyi téves tényállítását jogerős táblabírósági ítélet alapján kell egyenként helyreigazítani a valós tények megjelölésével. Ez történt a Magyar Nemzet című jobboldali napilappal is, amely kilenc Kalocsára vonatkozó valótlan állítását kényszerült saját maga megcáfolni, ami azért is meglehetősen nagy blama, mert az eredeti írást megjelenésekor szinte elfúló lélegzettel idézték a városi ellenzéki képviselők, ezzel látva bizonyítottnak a regnáló többség törvényellenes lépéseit a főiskola létét és működési feltételeit illetően, az ellenzéket pedig az igazság gáncsnélküli lovagjaiként beállítva. Az eredeti Nemzet-cikkben („Magán-főiskolát működtetnek közpénzből?”) jóformán csak a névelőket és kötőszavakat nem kellett helyreigazítani, ami azért nem kis teljesítmény a jobboldal nagy múltú, emblematikus lapjától.

A több mint egy évig tartó bírósági procedúra jogerősen pontot tett az önkormányzat és felperes-társai által indított sajtó-helyreigazítási perre, ám ez nem jelenti azt, hogy ezzel elfelejthetjük az ügyet. Már csak azért sem, mert a valótlan állítások közzétételével a város jó hírnevét komoly sérelmek érték, amelyek megalapozhatják azt a későbbi polgári peres keresetet, amelyet az alperes sajtószerv ellen nyújtanak be nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt.

Az elmúlt héten közöltük Loibl László alpolgármester kommentárját, amelyben nem rejtette véka alá, hogy a Magyar Nemzet inkriminált cikke kalocsai ellenzéki forrásból szerezte megtévesztő értesüléseit, hiszen azok között a testületi ülésről készült jegyzőkönyv-másolatok is szerepeltek, melyekről ő tájékoztatta a nála megjelent képviselőt. Nagy kár, hogy az alpolgármester nem nevezte meg írásában az(oka)t a képviselő(ke)t, aki(k)nek személyesen válaszolt a kérdéseire és eléjük tárta a dokumentumokat, hogy aztán ezeket ugyanabban a metodikában, de elferdítve lássa viszont a Nemzetben. Úgy gondolom, hogy a kalocsaiaknak joguk van megtudni, hogy név szerint ki(k) élt(e)k vissza a képviselői esküjükkel és adtak szándékosan hamis információt politikai haszon- és zsákmányszerzés reményében. Tekintettel arra, hogy a jobboldalon ilyen esetekben azonnal a lemondatás fegyveréhez nyúlnak (ld. a kalocsai televízió főszerkesztőjének, vagy a polgármesternek eltávolításával kapcsolatos szinte megmosolyogtatóan lázas igyekezetet), talán nem lenne isten ellen való vétek most lemondásra felszólítani a várost eláruló képviselőket is, akik esküjükben kötelezték el magukat a város szolgálatára, érdekeinek megvédésére.

Az is feltűnő, hogy a valótlanságokat állító cikkhez szolgáltatott muníció „besülése” után a másodfokú tárgyaláson már meg sem próbálták, hogy segítsenek a lapnak a bizonyítási eljárásban, így a jogerős ítélet a felperesek által beterjesztett okiratok és dokumentumok alapján született, elutasítva újabb tanúk meghallgatását. Az alperes perbeli magatartása is jelzi, hogy szándékuk inkább a jogerős döntés elodázására, semmint az ügy megnyugtató rendezésére irányult.

Az ellenzéki támadások politikai kampányjellegét az is bizonyította, hogy az általuk célba vett ügyekben, feltehetően az ő kezdeményezésükre, az ÁSZ, valamint az ügyészség és a rendőrség is vizsgálódott, s ezek a vizsgálatok mindent rendben lévőnek találtak a művelődési központ és a főiskola ügyében. Jellemző az is, hogy a helyreigazítás kapcsán több ellenzéki képviselő is sietve kijelentette, hogy neki személyesen semmi köze az ügyhöz, az csak egy jól körülhatárolható érdekcsoport műve lehet. A nagy elhatárolódás közepette egyetlen helyi jobboldali sajtószerv sem tartotta fontosnak a helyreigazítás közzé tételét, nehogy saját olvasóik is megtudják, mi az igazság a főiskola ügyében.

Mekkora égés lett volna…


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás