Nem bírom…

2017.08.09 13:08    |    Cserenkó Gábor  

Nem bírom már az albérletem, nem bírok ott lakni, kikészítenek ezek. Ráadásul a környék is olyan tré lett, újabban itt már a fű se nő. Valahogy tök punnyadt minden. Egész nap a plafont bámulni tiszta unalom. Behalok ettől, minden olyan gázgéza. Cikis helyen pedig nem akarok lakni, így sürgősen keresnem kell valami pecót, nincs mese! Valami jó kis kéglit, akármilyet. Kijövök én bárkivel, ez nekem nem gond. Bármi jó lenne, mert ez most már valahogy vérciki.

Találtam egy szuper lakást! Nincs is messze a metrótól, könnyen a belvárosban lehetek. Bekamerázott a környék, éjjel se lehet semmi probléma. No, nem mintha félnék. Egy szoba, bútorozva, plusz fürdő, és konyha. Mi kell más? Földszinti a kégli, mert ugye, nem mászok. És van tágas, nagy udvar, virágos kerttel, ahol majd játszhatnak a kiskutyáim. Rögtön beleszerettem a csöpp, kis lakásba és kivettem. Szerencsém volt, időben csaptam le rá. Ahogy megkötöttük a szerződést a tulajjal, ő már azonnal ment is vissza, szakácskodni egy tengerjáróra. Ez jó végül is, mert megőrültem a korábbi főbérlőim bejelentés nélküli látogatásaitól.

Simán ment az átcuccolás. Volt kolléganőmet kértem meg, szervezze be hozzá a pasiját. Neki van furgonja, így könnyen megoldottuk a szállítást. A kiskutyáim boldogan foglalták el az új helyet, rögtön mentek is az udvar végébe terepszemlét tartani. Mire elpakoltam mindent, este lett. De alvás előtt azért még elkezdtem hívni a csajokat, hogy mikor partizunk. Mert az, hogy a barinőim benne vannak egy lakás-szentelő partiba, nem is kérdés. Ja, és elalvás előtt nem felejtettem el megszámolni a sarkokat sem.

Én nem tudom, hogy mit bámulnak rajtam a szomszédok, de olyan csúnyán néznek már napok óta, hogy az valami félelmetes! Reggelenként, amikor kiengedem a kutyákat, hogy hadd futkossanak legalább egy kicsit, szóval akkor szokom látni, hogy olyan szúrósan néznek, vagy, hogy. Muszáj kiengednem valamikor a kutyákat, mert utána be vannak zárva a kis dögöcskéim egész napra a lakásba. Tudod, hogy nem ülök én otthon. Ha épp nem dolgozom, akkor shoppingolok, vagy csak lófrálok az Angiékkal.

Nem is mondtam, megvolt a buli! Nagyon jól sikerült, két napig tartott a pörgés, oltári jól éreztük magunkat a csajszikkal. Nyolcan voltunk a kis lakásban. És tényleg két napig tartott, tudod, mostanában így tolom. Angi olyan jó cuccot szerzett megint valahonnan, amitől nem bírtunk leállni. Nem is ittunk, a pasik persze annál többet. Hoztuk a formánkat, nyomtuk végig a dance-t. Avicii-t, David Guet-ta-t, amiket szoktunk. Tiszta rekedt vagyok, hallod, még most is. A csávók nehezebben bírták, ők bealudtak. Nem is volt semmi, semelyikkel.

Jaj, annyira szeretem, ahogy a két kiskutyám midig várja, hogy hazaérjek! Már a sarokról hallom, ahogy ugatnak. Aztán ha meglátnak, akkor lesznek csak igazán full bolondok. Ilyenkor futkosnak körbe-körbe és összepisálják a bokrokat. Tök cukik.

Én nem tudom, hogy mit bámulnak rajtam a szomszédok. Folyton néznek, talán irigykednek? A fiatalságomat, az alakomat? Vagy mit? Hát, nem nézek ki rosszul, mit mondjak. Feszes popsi, dögös ruciban. Mindenki utánam fordul, tudom én. De akkor se kéne így bámulni! Ilyen bántóan. Tavalyelőtt óta szép cicijeim lettek, ez volt apum ajándéka, mikor elvégeztem a sulit. Majd szájfeltöltés is lesz. Szabad akaratból, már bocsánat! De komolyan mondom, a víz is kiver, ahogyan az itteni krapekok csorgatják rám a nyálukat. A bajszos asszonyaikról nem is beszélve! A frász kerülget! Ezek nem voltak fiatalok, sose buliztak?

Szerencsére sűrűbben járnak hozzám mostanában a lányok. Toljuk a bulit ezerrel. Muszáj, hogy elfelejtsük a gondjainkat, muszáj kicsit lazulni. Ilyenkor mindig van egy – két fiú is, tudod, hogy van ez. És képzeld, az amelyik, egyszer hajnalig döngette a kaput, meg belehányt utána az öreglány virágágyásába, tudod, na, az a Krisztián. No, tegnap összejöttem vele. Úgyhogy most van valami.

Muszáj kiengedni a kutyákat, ha Krisztián nálam van. Nem lehetnek benn, mert allergiás a kutyaszőrre. Ilyenkor az udvaron viháncolnak a kicsikéim. És én se fogom szex közbe’ az állatokat bámulni. Tehát: sorry állatkák, ez van. Go. Mars ki, mondom nekik, és szót is fogadnak. Aztán hallom, hogy nyüszítenek, jönnének be, meg csaholnak, meg ugatnak. De, hát ez a dolguk, hogy ugassanak, nem?

Nem normális, ahogy bámulnak ezek a lakók. Az ajtóm előtt cigizek, mert a lakásban nem engedem. Senkinek, még magamnak se, érted. Krisztián se cigizhetett soha (ja, már nincs ám meg). Szóval, nálam mindenki kinn fújja a gangon. És jön csóri-kám, a mellettem lévő lakásból, hogy átmegy a cigi szag. Nem mondod? Hát, persze, hogy átmegy. Mert olyan az. Baszki, hallottál már ilyet? Aszondja, fejezzem be, mert büdös van. Nekem, érted, ezt tolta a csávó. Hogy fejezzem be. Meg, hogy ha nem veszünk most már vissza magunkból, akkor ki fogja hívni a rendőröket. Hát, kicsit se durrant el az agyam! Amúgy is olyan hülye nap volt a melóba’. Talán be kéne csukni az ablakot és nem hallgatózni. Hát baszki, olyan pipa lettem! Még utána is dühöngtem egy csomót. Ezt nem hiszem el! Ilyen nincs!

Nem tudom, hogy mit bámulnak rajtam folyton a szomszédok. Furi. Nem bírom már az albérletem, nem bírok ott lakni, kikészítenek. Nem tudom, hogy mit bámulnak rajtam. Cikis helyen nem akarok lakni, így sürgősen keresnem kell valami pecót, nincs mese! Valami jó kis kéglit, akármilyet. Mert hát, kijövök én bárkivel, ez nekem nem gond. Szóval, lehet, hogy megint költözni fogok.



Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás