Nevezetes kalocsaiak

2014.08.13 20:02    |    Asbóth Miklós  

Antalffy Sándor Kalocsa első polgármestere, köztisztviselő

(Nagyszalonta, Bihar m. 1873. szeptember 20. – Rákoshegy, Pest-Pilis- Solt- Kiskun v m. 1936. december 10. előtt) (Dec. 10. a temetés napja)

Középiskolai tanulmányait Nagyváradon, az egyetemet Budapesten végezte. Közigazgatási pályafutását az erdélyi Krassó-Szörény vármegyében kezdte, először a teregovai, majd a facsádi járás főszolgabírája volt. Az I. világháborúban 1914-től 1916-ig teljesített frontszolgálatot a szerb és az olasz fronton.

A háború után áttelepült Magyarországra, az abonyi járásban beosztott főszolgabíró lett. 1921. szeptember 29-én, a két nappal korábban megválasztott képviselő-testület a városi rangot kapott Kalocsa polgármesterévé választotta. Polgármesterségének 11 éve alatt számos közintézménnyel és gazdasági szervezettel gyarapodott Kalocsa, melyek pénzügyi fedezetét részben vagy teljes egészében a város biztosította: a polgári fiúiskola új épülete (1924–25), a kórház új pavilonja (1925), a városi vágóhíd hűtőházzal (külföldi kölcsönből 1929–30), Rokkanttelepen a gazdasági (1926) és az elemi iskola (1929) épülete, a Levente Egyesület Sporttelepe, a mai Városi Sporttelep (1927), a Csajdakert és fürdő megvásárlása a Kalocsavidéki Méhészeti Egyesülettől (1929), a korszerűtlen, egyenáramot adó városi villanytelep megszüntetése és a váltóáramú elektromos távvezeték kiépítése (1928–29), valamint a Városi Múzeum megalapítása (1932).

Megromlott egészségi állapota miatt 1931 szeptemberében kérte a képviselő-testülettől nyugdíjazását, de a testület kérésére visszavonta kérelmét. 1932. június 27-én, immár visszavonhatatlanul, ismét kérte a nyugdíjazását. Kérését teljesítette a képviselő-testület, 1932. szeptember 30-i hatállyal nyugállományba helyezte. A polgármesteri széket a képviselő-testület közel másfél évig nem töltötte be. A következő polgármester, dr. Farkas Géza 1934. március 20-i megválasztásáig dr. Mócsy István főjegyző helyettes polgármesterként irányította a város ügyeit. Antalffy Sándor nyugdíjazása után Rákoshegyre költözött, ott élt haláláig.

Antunovich János, Antunovic, Antunovits nagyprépost, c. püspök

(Kunbaja, Bács-Bodrog m. 1815. június 19. – Kalocsa, 1888. január 13.

antunovity_janos_250Bunyevác származású, szülei földművesek voltak. 1838. október 8-án szentelték pappá, utána egy évig káplánkodott. 1839-ben Kalocsára került érseki irodai iktató lett. Három év múlva Rudics báró kegyúr kezdeményezésére Almásra (ma Bácsalmás) került plébánosnak.

1859-ben kinevezték kalocsai kanonoknak, 1863-ban apátnak. 1866-ban bácsi prépostnak, 1875-ben nagyprépostnak választották. A pápa 1876-ban választott bosoniai püspöknek nevezte ki. Kalocsai tartózkodása alatt tevékenyen részt vett a város közéletében, és sokat munkálkodott a horvát nyelvű katolikusok anyanyelvi művelődéséért. Gyakran részt vett a kalocsai képviselő-testület ülésein, közreműködött a Kalocsai Takarékpénztár (1865), a Kalocsai Kaszinó Egylet (1853 vagy 1858) és a Pestmegyei Sárközi Dunavédgát és Csatornázási Társulat (1872. október 29.) megalakításában. A Kalocsai Jótékony Nőegylet Antunovich kezdeményezésére jött létre.

1870-ben a kalocsai főegyházmegyében élő katolikus délszlávok számára szerkesztette és adta ki Kalocsán a Bunjevacke i Sokacke Novine című horvát nyelvű hetilapot, ami 1872. december 26-ig jelent meg, és mellékletét a Bunjevacka i Sokacka Vila című lapot, ami 1875-ig jelent meg. Mindkét lapot Kalocsán nyomtatták, az utóbbit rövid ideig Baján is. Jövedelme nagy részét jótékony célokra fordította. Élete utolsó éveiben sokat betegeskedett. Emlékét a Katona István ház bejáratának falán elhelyezett nagyméretű (150x100 cm) márvány emléktábla őrzi, melyet 2001. május 8-án avattak fel. A tábla bal oldalán a nagyprépost bronzból készült mell domborműve látható „BISKUP IVAN AN-TUNOVIĆ” alatta „18151888” szöveggel. A tábla jobb oldalán lévő magyar és horvát nyelvű szöveg:

E házban élt és alkotott az ő/ „kedves és szeretett, csodálatos népéért”/ minden Duna menti horvát/lelki vezetője és gyámolítója/ Antunovich János címzetes püspök.

E táblát kinevezésének 125. évfordulóján,/ 2001. május 8-án helyezték el/a hálás bácskai horvátok


U ovom domu je ľivio i stvarao za svoj/ „mili, dragi, nikad nezaboravljeni rod”/ duhovani vođa i preporoditel/ 2svih podunavskih Hrvata/ biskup Ivan Antunović.

Ovo oboiljeľje podiľu u povodo 125. Obljetenice/ njegevog biskupkog imenovanja,/ 8. svibnja 2001. godine/ zahvalni bački Hrvati”

Művei: 1. Slavjan na svetih dnevih ili blagdanih crkvenih. Kalocsa, 1875. 2. Naputak za one koji osićaju napast postati Nazarenom. Kalocsa, 1882. 3. Bog čovikom. Kalocsa, év nélkül. 4. Čovik s Bogom. Kalocsa, é. n. 5. M. Ottuv slovník naucsny I. Praha, 1889.


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás