Nyugalom napja

2015.07.24 09:49    |    Bálint Miklós lelkipásztor  

„Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalom napja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját.” (II Mózes 20,8-11)

Majdnem minden vallásban megszentelnek egy-egy napot. A zsidók a szombatot, az iszlám a pénteket, a keresztények általában a vasárnapot. Az üzletek vasárnapi bezárása megosztja a társadalmunkat, és sok vita van belőle. Egy ismerősöm felháborodott az üzletek vasárnapi bezárása miatt. Amikor azt kérdeztem tőle, hogy mit szólna ahhoz, ha a felesége minden vasárnap a családi ebéd helyett a pénztárban ülne, elcsendesedett. Gyerekként emlékszem, hogy szombat délben minden bolt bezárt, és ez senkinek nem okozott problémát. Mindenki be tudott vásárolni és pihent. Ma a pihenés helyett a vasárnap vásárnap. Hat napot arra kaptunk, hogy dolgozzunk. A negyedik parancsolat nem munkakerülésre biztat, hiszen így kezdődik: „Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat!” És mi lett belőle? Mi még a nyugalom napjából is képesek vagyunk vásár napját csinálni. Egy vásári napot, olyat, mint a többi, meg még olyanabbat. Meg is látszik az életünkön! Egyre kevesebb benne az öröm, a nyugodalom, a biztonságérzet. Egyre hajszoltabbak és magányosabbak leszünk. Összefolynak a napjaink, elfolyik az erőnk. Mindig csak lefelé nézünk, mindig találunk okot a panaszra, szomorúságra, csüggedésre. Isten Igéjét komolyan venni, a nyugalom napját megtartani azt jelenti, hogy néha a magam keze munkájáról Isten keze munkájára figyelek. Aki kapált már, vagy szedett paprikát, az tudja, milyen jólesik a sor végén egy kicsit kiegyenesedni, föllélegezni. Az ember ilyenkor visszanéz, látja, hogy mit nem tett jól, kijavíthatja a hibáit. Tud gyönyörködni a munkájában, lesz áttekintése, mert az egész táblát belátja, és olyan dolgokat is észrevesz, amiket nem láthatott meg, míg a részletekre figyelt. S akkor tud előre is nézni, beosztja az erejét, idejét a továbbiakra nézve. Nem lesz ettől kisebb a teljesítménye, de emberibb lesz a munkája. És emberibb ember lesz ő maga is, ha néha fölegyenesedik és fölfelé is tekint. Aki mindig csak lefelé néz, az géppé alázza magát, és ember voltát veszíti el. Aki a sor végén föl tud egyenesedni, annak Isten megmutat olyan dolgokat, amiket csak akkor, és csak így lehet látni. Azzal Isten beszélni kezd, mert neki beszéde van hozzánk. Nagyon fontos beszéde, annyira, hogy az egész életünk és tevékenységünk attól függ, amit ilyenkor a nyugalom idején mondhat nekünk. Enélkül minden egyéb hiábavaló, mert: „nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (Máté 4,4) Ezt a táplálékot vetjük meg, amikor a magunk dolgaival vagyunk elfoglalva ahelyett, hogy Őrá figyelnénk. Nem azon múlik csupán a magunk sorsa és a világ jövője, hogy mi mit teszünk, hanem azon, hogy Isten szeretete és hatalma mit végez el bennünk. Sok emberrel találkozok, akik egészen másként vélekednek. Általában mielőtt még megszólalhatnék, szapora mentegetőzésbe kezdenek, hogy mennyi dolguk van, olyannyira, hogy sokszor azt sem tudják, hétköznap van-e vagy vasárnap. Dehogy van neki ideje olyankor templomba menni, nem ér rá ő effélére.

Mit jelent ez a parancsolat egy Krisztust követő személynek vagy családnak? Ajándékot, amelynek örülni lehet, amitől gazdagabb lesz az élet. Ezért nem félnek abbahagyni a heti munkát, és mást tenni aznap. Megtalálják a módját annak, hogy megszenteljék ezt a napot. Hogyan? Úgy, hogy együtt voltak Istennel és egymással. Beszélgetnek Istennel és egymással aznap sokkal többet, mint máskor. Örültek Istennek és egymásnak. Figyeltek Istenre és egymásra. Megnyíltak Isten és egymás előtt. Ettől lesz egészen mássá a többi hat nap is, mint amilyen e nélkül lett volna. Mert ettől lesz egészen mássá az életünk, a szívünk, a gondolkozásunk… és társadalmunk.


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás