Orrunknál fogva

2015.10.22 11:13    |    -sch-  

Vezetnek vajon valahol kimutatást arról, hány lakossági panasznak kell beérkeznie, hogy hatni kezdjen egy hatóság? Rengeteg panaszos járja a bürokrácia útvesztőit, próbálva betartani a hivatalos utat, használva a képviseleti rendszert, s azokról ritkán értesülünk, akik sikerrel járnak, mert a nyilvánossághoz általában már csak a legkétségbeesettebbek fordulnak.

Egyre többen vannak. Csak a mi szerkesztőségünket hetente keresik fel különböző kalocsaiak személyesen vagy telefonon, ugyanazzal a panasszal: képtelenek, bár kénytelenek a városban terjengő bűzben élni. Vannak köztük kíváncsiak, kétségbeesettek és dühösek – a kedvencem az az úr, valahonnan a Kertvárosból, akit csaknem fél órán át hallgattam telefonon, s nem is várt el többet, minthogy valaki hallgassa meg! Merthogy a hivatalokban nem igazán törődtek a problémájával. Pedig adatokkal, feltételezésekkel is szolgált, viszont épp emiatt nem várta el, hogy mi tegyünk valamit. Tudja, hogy a széllel szemben nem lehet. És a csendes többség meg se szólal, csak jár-kel visszafojtott lélegzettel, s nem mer szellőztetni.

Sokan hisznek még abban, hogy az írott szónak ereje van. Abban is, hogy az újságíró feladata hasonló a szennyvíztisztítóéhoz: begyűjteni, deríteni, aztán teríteni. (Némely újságírónál még az alapanyag is ugyanaz.)

Ez szerencsére egy publicisztika. Nem tartom magam igazi újságírónak, mert nagyon fárasztó dolog ám, amikor konkrét kérdésekre az illetékesek konkrét álválaszokat adnak. Ha véletlenül szóba állna velem egy illetékes, hogy a várost körülvevő telepeken miért nem tartják be azokat az előírásokat, amelyek biztosítanák, hogy Kalocsa ismét szárított paprikától illatozzon így ősszel, ahogy régen szokott, minden bizonnyal valami hasonló választ kapnék:

„Az újonnan megnyitott Széchenyi 2020 pályázati ablakon keresztül a telepen képződő trágya kezelését, tárolását, felhasználását szolgáló épített és beépített technológiai és infrastruktúra-beruházás megvalósítására vissza nem térítendő támogatásra pályáztunk 60 %-os támogatási intenzitás mellett.” Vagy: „A keletkező szennyvíziszapot a csatlakozó, szomszédos komposztáló telepre szállítják. Az elválasztó rendszerű közcsatorna hálózat hossza 89 km. A közcsatornába bevezetett összes szennyvíz mennyisége 826 ezer köbméter, melynek 100%-a tisztított.” Az angol erre mondja találóan: bullshit.

Néhány évtized után újra nem a nyílt beszéd idejét éljük. Nem járt le az ideje: igazából el se jött. Marad akkor részünkről is a szivárogtatás, sejtetés, provokáció, hátha a sorok közt valaki találva érzi magát, előbújik, s esetleg megtudhatunk valamit, ami érdekes lehet, ha már a lakosok úgy egyesével és közösségileg is le vannak tojva.

A képletes értelemben vett bűzt már észre sem vesszük, de most a fizikai szagérzékelésünkről van szó. A szag nem mérhető, van ugyan mértékegysége, de eléggé szubjektív. Azért tanuljunk ma is valamit: Egy olf erősségű szag egyenlő, egy átlagos felnőtt személy szagkibocsátásával, aki irodai vagy más egyéb nem fizikai ülő munkát végez megfelelő munkahelyi hőmérséklet mellett, szabványnak megfelelő higéniai átlaggal és 1,8 m2 bőrfelülettel rendelkezik, és heti 5 napon fürdik. Ez határozza meg az ember számára érzékelhető szagforrás kibocsátásának erősségét. Ülő személy 1 olf, erős dohányos 25 olf. Az "Olf" szó a latin erdetetű olfactus, szaglás szóból ered. Javasolnám mellé bevezetni hosszmértéknek az „orrhossz”-t (Oh). Egy Oh legyen az a távolság, amilyen messziről már nem érzik egy sertéstelep.

Jöhet bármilyen széljárás, a szag orrunkat éppúgy facsarja. Az ország eddig is fejlődött, csak nem bűzlött ennyire, mert a pénznek állítólag nincs szaga, aminek viszont kell legyen forrása. Persze, többnyire ez is EU-s forrás. Kormányzati szándékra disznókkal lett tele az ország, s egy állattartó telep létesítéséhez mainapság egyfajta tőke szükséges: kapcsolati. És ez a tőke működik akkor is, ha esetleg valamelyik hatóság elkezdené firtatni a források felhasználását, a szabályok betartását a pályázatok nyertesein. Csak úgy a hasamra ütök, elegendő, ha jóban vagy a parlament mezőgazdasági bizottságánál egy szagállamtitkárral: felülről lefelé nagyon is működik a bűzelzárás. Ne feledjük a népi bölcsességet, ki milyen virágot szakajt, olyat szagol.

Kalocsa szerencsétlen formában ötvözi úgy a falusi, mint a városi lét negatívumait, az ember élhet emeleten, szűk panellakásban, de trágyaszagban, s örüljön, hogy tudja, honnan fúj a szél! Ha paprikaillatot hoz, ha trágyaszagot, ha fekáliáét, használt étolajét, az egész városban, vagy csak egyes részein, a légnyomás és páratartalom függvényében. Ha a barométer esőre áll, akkor például a belvárosban simán csak pöceszag van.

Mindenki érzi, de kit zavar?


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás