Összetört karácsony

2017.01.14 13:33    |    Gábor Erika  



A kórterem elcsendesedett. Mintha láthatatlan karmester intett volna a hat nőnek, jókedvük hőfoka pillanat alatt fagypontra süllyedt. Tudták, persze, hogy a tréfálkozás, a történetmesélés, a jobbnál jobb receptek megosztása védekezés a szomorú tény ellen: szenteste van, és ők kórházban vannak.

A baleseti sebészet szépen kitakarított, tiszta ágyakkal és jórészt üres kórtermekkel várta az ünnepet. Ez a kellemes állapot két nap alatt drámaian megváltozott, amikor az ónos eső jégpályává változtatta az utakat. Attól kezdve folyamatosan csoszogtak be a mentők a kéz- és lábtörött betegekkel, és főtt a feje a munkabeosztást szervezőnek, hogy újra összeállítsa a karácsonyi ünnepnapok menetrendjét. Kapott persze hideget-meleget az orvosoktól és az ápoló személyzettől, bár mindenki tudta, hogy a kényszerhelyzetet tudomásul kell vennie.

Hát ez volt az előzménye annak, hogy december 24-én az említett kórteremben hat nő váratlanul egymással volt kénytelen beérni a családtagjaik helyett. És ez volt az oka annak, hogy egy ünnepi recept megosztása egyetlen pillanat alatt véget vetett a nevetgélésnek, és a testi fájdalom egyszeriben háttérbe szorult a gondolat mellett: vajon mit csinálnak az otthoniak az anya távollétében a szeretet ünnepén? Sajnos, még látogatókban sem reménykedhettek, hiszen mindegyikük vidéki volt, és már megbeszélték a férjekkel-gyerekek-kel: szó sem lehet arról, hogy a jeges úton elinduljanak a kórházba, és esetleg további sérültek nehezítsék a család helyzetét.

Az asszonyok nem tudták, hogy tudatosan irányította-e így a szobák beosztásakor a főnővér, de három törött lábú, különböző „kínzóeszközökkel” ágyhoz rögzített nő mellett egy törött kezű, egy nyaksérült és egy megégett karú nő alkotta a kis közösséget, ami lehetővé tette, hogy a nővéreket mentesítsék az alól, hogy még a pohár vízzel is nekik kelljen szaladgálniuk. Persze, harsányan mulattak saját nyomorúságukon, az állapotukból adódó kínos helyzeteken, és órák alatt barátság szövődött közöttük. Már ismerték egymás családját, a férjek jó és rossz szokásait, a gyerekek sikereit és kudarcait, az anyósok természetét, és hogy mit főznek karácsonykor. Hát, ez az. Megérkeztünk, itt törött el az ünnep a szívükben. Mert persze kínozták őket a miértek: a miért éppen velem, a miért éppen most kérdései.

Besötétedett odakinn, de valahogy senki nem akart lámpát gyújtani. Tették, mintha elszundikáltak volna. És szótlanul töprengtek, vajon mi okozza a folyosón hirtelen a beszélgetést, a jövés-menést, ajtónyitogatás zaját. Oktalan reménykedés ébredt bennük: talán mégis…? Talán valahogy azok a haszontalan, felelőtlen, azok a drága, tüneményes családtagok valahogy mégis megoldották az utazást?

Azután az ő szobájuk ajtaja is kinyílt. Lámpa gyulladt a mennyezeten, és ők meglepetten pislogtak a hirtelen fényben: négy fiatal tódult be a kórterembe, egy fiú, kezében gitárral, meg három lány, csillagos palástban, hajukban fénylő aranypánttal, kezükben kosárral. Körbeálltak, és karácsonyi dalokat énekeltek,


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás