Őszinteség

2015.02.23 13:51    |    Dávid Attila  

(színpadi jelenet)

A színpadon egy átlagos szobát látunk: egy kanapén alszik a családfő, egy széken pedig üldögél (kötöget vagy olvas) a felesége. A szobába kintről bejön az egyik gyerekük, egy 16-17 év körüli fiatalember.

Fiatalember: – Anyu…

Anya: – Igen, kisfiam?

Fiatalember: – Szeretnék veled őszintén beszélni…

Anya (a szívéhez kap): – Tehát már tudsz róla!

Fiatalember (csodálkozva): – Miről?

Anya: – Hát arról, hogy el fogunk válni apáddal!

Fiatalember: – Igen? De én nem…

Anya (a fia szavába vág): – Tudom, hogy te nem értesz egyet a döntésünkkel, de ez már végleges! Egyszerűen nem férünk össze. Én meg akartam várni, hogy leérettségizz, de apád ezek szerint nem tudta tartani a száját, és időnek előtte elmondta neked! A fene abba a lepcses szájába!

A nő mérgesen az alvó férjéhez vágja, ami éppen a kezében volt (ha előzőleg kötögetett, akkor a gombolyagot, ha olvasott, akkor a könyvet) és sírva kirohan a szobából. A férje felébred, álmosan felül az ágyon és csodálkozva a fia felé fordul.

Apa: – Mi az, mi történt?

Fiatalember: – Apu, szeretnék veled őszintén beszélni…

Apa (a szívéhez kap): – Úristen, tudtam!

Fiatalember (csodálkozva): – Mit?

Apa (először rémülten, majd határozottan): – Azt, hogy te más vagy, mint a nagy többség. Tudnod kell, hogy én melletted állok! Anyád még abban bízott, hogy neked is hagyományos családod lesz, de majd beszélünk a fejével! Mindenesetre nem csodálom, hogy ennyire kiakadt rajtad… Nem teljesen megszokott dolog még ez!

Fiatalember (értetlenkedve): – Ööö… Én nem…

Apa (a fia szavába vág): – Helyes! Ne is mondd el rajtunk kívül senkinek! Még megszólnának… Mindenesetre most leugrom a presszóba – egyszerűen muszáj meginnom egy kis töményet erre a hírre!

A fiatalember értetlenül néz az apja után, aki kiviharzik a szobából, miközben az ajtóban majdnem nekimegy az éppen befelé (a szobába) igyekvő 15-16 éves lánynak (a fiatalember húgának).

Fiatal lány (az apjuk után néz, majd a bátyja felé fordul): – Milyen nagy a forgalom itt! Mivel akasztottad ki az ősöket, bátyus?

Fiatalember: Nem is tudom. Mindenesetre szeretnék veled őszintén beszélni, hugi…

Fiatal lány (a szívéhez kap): – Ne is mondd! Sejtettem!

Fiatalember (csodálkozva): – Mit?

Fiatal lány (sírva): – Hogy megcsal engem az a szemét Zoli! És kivel láttad őt csókolózni? Biztos a Zsófival! Hogy én milyen szerencsétlen vagyok… brühühű…

A lány zokogva kirohan a szobából, a fiatalember pedig értetlenül bámul utána. Pár másodperc múlva a szobaajtón (egy járókerettel) lassan bejön a fiatalember nagypapája.

Nagypapa (vidáman): – No, mi van? Mindenki megőrült ebben a házban?

Fiatalember: – Nagypapi, szeretnék veled őszintén beszélni…

Nagypapa (határozottan): – Mondjad csak, kisunokám!

Fiatalember: – Nagypapi, nekem nincs kedvem elmenni a nyári sporttáborba…

Nagypapa (vidáman): – Akkor ne menj, drága kisunokám, akkor ne menj!

A függöny lemegy.

Vége.

 


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás