Pünkösd dinamizmusa

2011.06.13 11:33    |    Bálint Miklós  

Amikor eljött pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak. Mindnyájan, ráadásul a legnagyobb egyetértésben (Apostolok Csel. 2,2).

Hetekkel korábban ugyanezek az emberek még azon vitatkoztak, hogy ki a nagyobb, pedig akkor még Jézus is közöttük volt. Most miért nem veszekednek? Miért nem harcolnak a hatalomért, címért, rangokért? Hol vannak az önző, földhözragadt elmékből kipattanó, de mennyei köntösbe bújtatott indulatok? Vagy hol van a kard, mely bő ötven nappal ezelőtt egy fület választott el a fejtől? A pünkösd előtti tanítványokról azt olvassuk, hogy imádkoztak és könyörögtek, s mindezt a legnagyobb egyetértésben teszik (Apostolok Csel. 1,14). Nem tévedés, ez nem pünkösd után, hanem előtte történik. Még nincs tűz, vagy szélzúgás, nincsenek nyelvek és egyéb csodás megtapasztalások. Talán nem ártana ezen egy kicsit elgondolkodnunk, nekünk keresztényeknek! Jézus Krisztus, Pál apostol, de már az ószövetségi Dávid, Dániel… is a rendszeres imaéletéről, a mennyei Atyához fűződő mély és erős kapcsolatáról volt híres. Olvashatunk mártírokról, sokat szenvedő szentekről, akik a vadállatok, vagy a lángnyelvek között is Istent dicsőítették Jézus Krisztusért, és kínzóiknak végig kellett hallgatniuk gyönyörű hitvallásaikat. Honnan volt ehhez erejük? Nem csodálkozom azon, ha a Krisztust nem ismerő ember, rettegéssel tekint a jövőbe, hiszen reménysége csak a sírig tart. De hogyne csodálkoznék azon, amikor e magából kiforduló világban a hívők bezárkóznak egymás, de Krisztus Uruk előtt is? Amikor nem csak egy máglyatűz fahasábjai, hanem az egész teremtett világ recsegni-ropogni kezd, mi lesz a te hitvallásod? Meg tudjuk-e majd vallani Jézus Krisztusba vetett hitünket? Pünkösd után az apostolokat bebörtönözhették, megverhették, de elhallgattatni nem tudták őket, mert „erőt kaptak”. Itt élünk egy gúnyolódó, elégedetlen, a bibliai értékeket gyakorlatilag semmibe vevő országban. Ilyen körülmények között vajon ne lenne szüksége minden krisztushívő és követő embernek és egyháznak arra az erőre, amelyet a Szent Lélek adott Krisztus első követőinek és hirdetőinek? Ne gondoljuk, hogy pünkösdi csoda csak kétezer éve volt! Ha körülnézünk, látjuk, hogy világunk szenved. Emberek millióinak figyelme terelődik a fiziológiai szükségek felé. Százezrek kérdezik napról napra: Mit együnk? Mit igyunk? Mivel ruházkodjunk?... A természeti katasztrófákról, égbe szökő olajárakról, a munkanélküliségről, az adósságokról… szólnak a napi híradások. Mit teszünk mi, ma élő krisztushívők ebben a káoszban? Minden egyháznak és minden krisztuskövetőnek szüksége van pünkösd csodájára, dinamizmusára, a körülöttünk élőknek pedig az Evangéliumra, a jó (öröm) hírre. Eközben országunk még mindig a saját és emberek „erejében” bízik. Sokan úgy gondolják, hogy egy-egy megfontolt döntéssel Magyarország sikeressé, kiegyensúlyozottá, boldoggá… válhat. Meg vagyok győződve arról, hogy a boldogság és a felemelkedés… kulcsa, Jézus Krisztusnál van!

Hirdesse hát minden keresztény egyház, krisztushívő és követő a pünkösd dinamizmusával az Evangéliumot, hiszen a hazugságot nem ismerő Isten mondta: „Az ég és a föld elmúlhat, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.” (Máté Evangélium 24,35)

 


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás