Pünkösd régen és ma

2016.05.20 11:12    |    Bálint Miklós lelkipásztor  

Amikor eljött pünkösd napja (Apostolok Cselekedetei 1.-2.), mindnyájan együtt voltak. Mindnyájan, ráadásul a legnagyobb egyetértésben. Hetekkel korábban ugyanezek az emberek még azon vitatkoztak, hogy ki a nagyobb, pedig akkor még Jézus is közöttük volt.

Most miért nem veszekszenek? Miért nem harcolnak a hatalomért, címekért, rangokért? Vagy hol van az a kard, mely ötven nappal ezelőtt egy fület választott el a fejtől? Mitől ez a nagy változás Krisztus tanítványainak az életében? A keresztény egyház történelme és a személyes tapasztalatom alapján is állíthatom, hogy a Szent Lélek csodás változásokat indít el ma is az egyház, a hívő ember életében. A pünkösd előtti tanítványokról azt olvassuk, hogy imádkoztak és könyörögtek, s mindezt a legnagyobb egyetértésben tették. Nem tévedés, ez nem pünkösd után, hanem előtte történik. Még nincs tűz, meg szélzúgás, nincsenek nyelvek és egyéb csodás megtapasztalások. Talán nem ártana ezen egy kicsit elgondolkodnunk. Jézus Krisztus, Pál apostol, de már az ószövetségi Dániel is a rendszeres imaéletről, a mennyei Atyához fűződő mély és erős kapcsolatáról volt híres. Olvashatunk mártírokról, sokat szenvedő szentekről, akik a vadállatok, vagy a lángnyelvek között is Istent dicsőítették Jézus Krisztusért, és kínzóiknak végig kellett hallgatniuk gyönyörű hitvallásaikat. Honnan volt ehhez erejük?

Nem csodálkozom azon, ha a Krisztust nem ismerő ember rettegéssel tekint a jövőre, hiszen reménysége csak sírig tart. De hogyne csodálkoznék azon, amikor e magából kiforduló világban a hívők bezárkóznak egymás, de Krisztus Urunk előtt is? Pünkösd után az apostolokat bebörtönözték, megverhették, vagy mint Pált, akár meg is kövezhették, de elhallgattatni nem tudták őket, mert „erőt kaptak” a Szent Lélek által. Itt élünk egy gúnyolódó, elégedetlen, a bibliai értékeket gyakorlatilag semmibe vevő országban. Ilyen körülmények között vajon ne lenne szüksége ma is Krisztus egyházának és követőinek, az erőre, melyet a Szent Lélek ad Jézus Krisztus követőinek? Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy sok ember – keresztény – nincs tisztában azzal, mi is pünkösd ünnepe. A pünkösddel, mint keresztény ünneppel sokan nem tudnak mit kezdeni. Háromnapos ünnep, munka- és iskolaszüneti nap, amely lehetőséget ad a kikapcsolódásra, családi együttlétre, kirándulásra és egyesek szerint mulatozásra. A pünkösdhöz kapcsolódó népszokások teljesen félrevezetik az embereket. A kérdésre, hogy mi a pünkösd, mit ünneplünk ekkor, a helyesen válaszolók azt mondanák, hogy a Szent Lélek eljöveteléről emlékezünk meg, és innentől datáljuk a keresztény egyház megszületését. Nem csak 2000 évvel ezelőtt, hanem minden keresztény egyháznak és Krisztus követőnek ma is szüksége van pünkösd csodájára! Ne gondoljuk, hogy a pünkösdi csoda csak kétezer éve volt. Sajnos, nem jelentéktelen a „pünkösdi dinamizmust” elutasítók tábora sem, vagy sokak szerint az Apostolok Cselekedeteiben leírtak csak akkor, csak ott, csak azokkal az emberekkel történhettek meg. Ezen a vonalon haladva hamar oda jutunk, hogy Jézus és az apostolok csodatetteinek elbeszélései nem egyebek, mint egy régi kor máig fennmaradt meséi.

Jézus Krisztus tanácsa (parancsolata) talán soha nem volt annyira aktuális, mint ma: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent lélek eljön reátok, és lesztek nékem tanúm...” A Szent Lélek erejével tud kilépni az egyház és Krisztus követői ebbe az istenkáromló és elégedetlenségtől hangos világba, és a Szent Lélek erejével hirdetni az Igét, azért, hogy „minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.” (I Timóteus 2,4)


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás