A kalocsai Sóhajok hídja

2018.09.05 15:35    |    Bikfalvi Géza  

A belvárosban található Batthyány József utcát a kalocsaiak még ma is Sóhaj köznek nevezik. A meglehetősen rövid, mindössze 89 méter hosszú utca jelenlegi nevét 1993. július 1-től viseli. Az utca korábbi nevei: sokáig névtelen volt, majd Kistemplom köz (utalás a kisszeminárium helyén állt, 1878-ban lebontott plébániatemplomra, az ún. Kistemplomra), 1908 után Sóhaj köz, 1927. december 30-tól 1986. november 10-ig Rosty köz, a neves kalocsai jezsuita tanárról, Rosty Kálmánról (1832–1905) nevezték el.

Itt található az 1860-ban alapított kisszeminárium (ma Belvárosi Általános Iskola) és az 1886-ban épült jezsuita kollégium (ma Gyermekotthon). Ezeket kötötték össze 1908-ban egy fedett híddal, amely a nevét az alatta átfutó utcáról kapta. A „Sóhajok hídját” valószínűleg Fábián Gáspár (1885–1953) építész, „Isten kőművese” tervezte, akit az épületek átalakításával bíztak meg az 1900-as évek elején.

A mai Gyermekotthon helyén az első épület egy uradalmi vendéglő volt, amelyben 1733-ban helyezték el a Patachich Gábor érsek által alapított papneveldét. A szeminárium új épületének elkészültével, az épület rendeltetés nélkül maradt. Batthyány József érsek építtette át a piaristák számára 1771-1772-ben, Oswald Gáspár piarista építész tervei alapján. Az épülettömböt egységesebb palota jellegűre formálta, a héttengelyes középső rész kétemeletes lett. A rendház és gimnázium temploma 1801-1804 között épült. 1860-ban Kunszt József (1854-1866) érsek a Kalocsára hívott jezsuitákra bízta a gimnázium vezetését, s a tanulói számára megalapította a Stephanaeum nevelőintézetet. Az átszervezést átépítések kísérték: a régi helyén új templom épült, a már álló épületszárnyakra még egy emelet, a második került, felépült épült a DK-i udvari szárny. 1886-ban kibővítették a kollégium épületét, ekkor épült fel a mai Gyermekotthon által használt épületrészek többsége. Az építkezés céljára igénybe vették a régi belvárosi iskola épületét, amely átköltözött az utca túloldalára (ma Viski Károly Városi Múzeum). Az utolsó nagyobb méretű építkezés 1912-ben volt. Fábián Gáspár tervei alapján átépítették a mai gimnázium és a Haynald-szárny közötti szárnyat (a díszteremmel együtt) és a mai Gyermekotthon udvari szárnyát. Gyakorlatilag ezzel az építkezéssel alakult ki az épületegyüttes mai képe.

 

sohajokhidja_450
 

 

Kalocsa nagy iskolaalapító érseke, Kunszt József foglalkozott először a kisszeminárium megalapításának gondolatával. Végrendeletében erre a célra hagyta vagyona egy részét, így a kisszeminárium megalapítása utódára, Haynald Lajos érsekre (1867–1891) hárult. Az intézet épületét, az 1711-ben épült belvárosi plébániatemplom és a mellett lévő plébánia területén jelölték ki. A rossz állapotban lévő két épületet 1878-ban lebontották, az építési telket, a mellettük lévő kisebb, Ugróczy-ház kisajátításával megnövelték. Ezen a területen építette fel a kisszeminárium egyemeletes kora eklektikus stílusú saroképületét Greif József kalocsai építési vállalkozó 60900 Ft-os költséggel. Az épület 1880. augusztus 31-én készült el. A kisszemináriumban olyan gyerekek tanultak, akik elhivatottságot éreztek a papi pálya felé. A diákok a kisszeminárium elvégzése után kerültek a nagyszemináriumba, a hittudományi főiskolára, ahol filozófiát, teológiát tanultak és egyben felkészültek a papi hivatás gyakorlására. Az intézetet kezdetben az egyházmegyés (világi) papok vezették. 1901-ben, 70 ezer forintos költséggel bővítették az épületet. Az épület északi szárnyában kialakított nagyméretű kápolnát (ma Városi Kiállító terem) az intézet diákjain kívül a tanítóképző és a Belvárosi Elemi iskola diákjai is használták.

1907-ben, Városy Gyula érsek kezdeményezésére a kisszeminárium vezetését a jezsuiták vették át. A jezsuita kollégium és az intézet közötti közlekedés megkönnyítésére a két épület között, az első emelet magasságában fedett közlekedő folyosót építettek a két épületet elválasztó utca felett. Ezt az építményt a kalocsai köznyelv Sóhajok hídja néven emlegette. A magyar jezsuiták egy része Itáliában is tanult, és nagyon kötődtek az ottani építészeti emlékekhez és művészeti stílusokhoz. A kalocsai az egyike azon öt magyarországi Sóhajok hídjának, amelyek Budapesten, Szegeden, Győrben, Debrecen és itt láthatók, de mindegyik közül, külsőleg a legjobban hasonlít az eredeti velencei példaképhez. A két világháború közt népszerű találkahely volt a szerelmesek számára, mert azt tartották a kalocsaiak, aki átmegy a párjával a híd alatt, annak a szerelme örökké megmarad.

Az eredeti Sóhajok hídja (olaszul Ponte dei Sospiri) Velence egyik leghíresebb hídja. A Dózse-palotát (Palazzo Ducale) és a börtönt (Prigione) összekötve a Rio di Palazzo csatorna felett ível át. A nyolc méter hosszú hidat Antonio Contino tervezte és kivitelezte, elnevezése pedig Lord Byrontól, az angol irodalom romantikus költőjétől származik, több legenda is fűződik hozzá, így például nevével kapcsolatban is. A velenceiek legendái szerint, amikor a palotából a börtönbe kísérték a rabokat, a hídon látták utoljára a napfényt, ezért mindig hangos sóhajtozásba kezdtek, innen eredeztethető a Sóhajok hídja elnevezés. Magáról a hídról és a börtönről is számtalan rémtörténet született az idők folyamán, amelyeket elsődlegesen a neves romantikus íróknak köszönhetünk, Victor Hugonak. A valóságban azonban korántsem történtek olyan szörnyűségek Velencében, mint azt az írók állítják, például a kínvallatásokat már 1660-ban megszüntették, és az akkori börtönviszonyokhoz képest a Piombi börtön az egyik leghumánusabb volt. Jelenleg a velencei Sóhajok hídja, akár kalocsai mása, el van zárva a látogatók elől.


Irodalom:

Asbóth Miklós: Gróf Batthyány József érsek, hercegprímás. Kalocsai Néplap 25 (2013) 4, p. 12

Asbóth Miklós: Kalocsa településszerkezetének kialakulása és a kalocsai városrészek, közterületek nevének változásai. Bács-Kiskun megye múltjából 19. Kecskemét, 2004. p. 370; 397

Ismeri városát? Petőfi Népe 36 (1981) 238, p. 8

Petruch Antal: Teljes kibontakozás. „Száz év a magyar jezsuiták múltjából” II. Bp., 1992. p. 28

Sóhajok hídja. Kalocsai Hírlap 2005. december 10. p. 14



Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás