Nemzeti színű gumicsizma

2008.09.16 13:18    |    Csapai Lajos  

gumicsizma_300Azt nagyjából lehet sejteni, miként került a svéd-magyar vb-selejtező „asztalára” a nemzeti színeinkkel dekorált sáros (?) gumicsizma, amellyel a svéd labdarúgó szövetség reklámozta csapatunkat hivatalos plakátján. Valószínűleg úgy gondolták a halzabálók, hogy a magyar egy olyan náció, amelyik folytonosan a szarban és sárban gázol, nemzeti viselete ezért a gumicsizma, ami egyértelműen kifejezi paraszti, bunkó mivoltunkat, hiszen legtöbbünknek még az óvodában is a rózsaszín gumicsizma volt a jelünk, megelőzve a fokhagymás abált szalonnát. Nem kis szerencsével ugyan, de a meccsen a svédek számára beigazolódott a papírforma, de vért izzadtak a vikingek érte, nem hiába fütyült a hűvös svéd közönség a meccs nagy részében, saját csapata teljesítményét kritizálva. Úgy tűnik, a nemzetközi sportéletben is kifejezetten szokatlan, tartalmában sértő, dehonesztáló plakát kiagyalói egy előre kitervelt koncepció mentén haladnak, hiszen ezt megelőzően Romániát „népszerűsítették” koszos cigánybandaként, ami ugyanolyan sértő általánosítás, mint a mi gumicsizmánk.

 Eleddig a legmélyebb tisztelettel viseltettem a szőke kék szemű árja fajjal szemben, sőt minden lehetséges módon népszerűsítettem jóléti államuk szinte minden vívmányát, most már hajlandó vagyok igazat adni azoknak is, akik szerint a svédek igencsak irigylésre méltó helyzetüket, gazdagságukat nem csak velük született szorgalmuknak, tisztaságuknak, földrajzi helyzetüknek, hagyományaik ápolásának köszönhetik, hanem annak a ténynek is, hogy emberemlékezet óta nem viseltek háborút. Szomszédjukkal, Norvégiával ellentétben kimaradtak a vérgőzös második világháborúból is, feltehetőleg azért, mert egy működőképes, semleges állam nagyobb hasznot hajtott a náciknak, mint egy eltaposott ország, különben valószínűleg órák alatt térdre kényszerítették volna őket. Így van ez még akkor is, ha ez a náció adta a világnak a magyarországi zsidók egyik védelmezőjét, sokak megmentőjét, Raul Wallenberget, de Alfred Nobel-t is, a dinamit feltalálóját.

Szó se róla, tehetséges nép, mint bármelyik, ami csak a fejlődésre koncentrálhat. Mi lenne a világ a svédacél, a SAAB, a Volvo, a Gripen és más világmárkák nélkül?

E lap hasábjain évente legalább egyszer képet kaphatunk a svéd társadalom aktuális állapotáról. Bevallom, kicsit irigykedve olvasom a Stockholmból érkező leveleket, még akkor is, ha nekem, egy Keletről érkezett nép fiának szinte elviselhetetlen rendet, precizitást, tisztaságot, a hagyományok iránti makacsságot sugallnak. Annyira tökéletesnek tűnik a svéd életforma, hogy az már szinte hihetetlen.

Bevallom, svédországi ismereteim rendkívül gyatrák, így nagyon nehéz igazi érvekkel szembeszegülni azzal, hogy egyszerűen legumicsizmázzák Magyarországot. Mire mennék például azzal, hogy vörös üstökű rablóbandának nevezzem elődjeiket, az Európát végigdúló vikingeket? Rójam fel nekik, hogy mi már száz évekkel korábban rájöttünk arra, nincsenek boszorkányok, miközben az akkor még nem is létező Svédország területén százával égették meg, fejezték le a boszorkányokat? Személyes kapcsolatom ritkán volt velük, de egy esetet röviden elmesélnék: egy Kalocsára látogató svéd turistacsoport alaposan bevásárolt ajándéktárgyakból. Egyikük vagy öt fonott kosarat tartott a kezében, s amikor megkérdeztem, mit szólnak majd a repülőtéri vámnál, legyintett egyet: „Látják rajtam, hogy csak egy hülye svéd vagyok…”-mondta nem kis öniróniával.

Lesz még ennek a meccsnek visszavágója a pályán kívül is. Jobb híján én egy olyan plakátban gondolkodom, amely egy tulokfejű vikinget ábrázol az egyik kezében egy ácsszekercével, a másikban pedig egy doboz Falcon sörrel (ez a legkommerszebb lötty náluk), amint éppen győzelmi tort ül egy lefejezett apáca fölött, de talán az is megtenné, ha a plakát egy zászlólengető részeg svédet ábrázolna, szájában egy tengeri makrélával.

Ami nem teljesen fedi a valóságot, de általánosítani mi is tudunk.


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás