Ízek, illatok, ételek a régmúltból

Szállási csemegék

2015.07.14 12:58    |    Balogh Andrásné Katona Márta  

Sikeresnek tűnik sorozatunk, sorra érkeznek a visszaemlékezések, ízesebbnél ízesebb múltidézések olvasóinktól éppúgy, mint publicistáinktól. E héten első „civil” jelentkezőnk, Balogh Andrásné Katona Márta írását közöljük, aki Pálföldön és Pécsiszálláson nőtt fel, amelyek ma már sajnos csak tájnevekként maradtak meg az emlékezetben. Fiatal korát már Öregtényen élte, s az akkori időkből nyújt nekünk jó szívvel egy szeletet.

Kenyérlángos

Amikor nagymamám kenyeret dagasztott, még gyerekszemmel nézve sem tűnt könnyű munkának.

– Mama, ugye ezt nehéz csinálni?

– Elég nehéz, gyere, a lángost te nyújtod ki! – válaszolta.

Örömmel kötöttem magam elé a nagy fehér vászonabroszt és már nyújtottam is a két kis kezemmel, raktam a kenyérsütő lapátra és be a kemencébe. Mikor kisült, felejthetetlen íze volt, főleg, ha olykor még tejföl is jutott rá.

Kukoricamálé

Szüleim, nagyszüleim még igazi parasztok voltak, s földjeiken kukoricát is termeltek. Amikor az állatoknak darálták a kukoricát, megszitálták, s a finom aprajából tejjel galuskaszerű tésztát kevertek, tepsibe öntötték, kristálycukorral megszórták, majd kemencében, vagy a sparhelt
„remjében” megsütötték. A többi hozzávalóra sajnos nem emlékszem, csak az ízére, bár azóta sem ettem, s ma már hiába vágyom rá.

Sült kukorica

Gyerekként én is libapásztorkodtam a többi 5-6 falubeli gyerekkel. A határban szedtünk kukoricát, tüzet raktunk és lévén botot mindig találtunk, kihegyeztük, a kukoricacsöveket pedig a kifaragott nyársra szúrtuk. A tűz felett forgatva megsütöttük, s ha kormos is volt egy kicsit, az íze – hmmm – igazán felejthetetlen!

Kukoricakása

Ezt az ételt nagymamám tudta igazán jól elkészíteni. Én nagyon szerettem, és ha nekem kedvezni akart, csak kukoricakását kellett főznie. Ez is finomra szitált kukoricadarából készült, s ha jól emlékszem (nem biztos, mert még kicsi voltam), tej és víz keverékével s egy kis sóval sűrű pépet főzött belőle. Lapos bádogtálba öntötte, apró kockákra vágott kolbászt pirított és ezt szórtuk a tetejére. Ha épp nem volt kolbász, akkor csak paprikás-hagymás pirítással locsolta meg. Így is, úgy is ínycsiklandó volt.

Még egy kis nosztalgia

Szlamek néni boltjában volt kapható az egyforintos Marika és Bandi csoki. Állítom, a mostani Milka meg sem közelíti az ízüket! Lehetett kapni két forintért 10 deka nápolyit is. Mi gyerekek egész nap sokat játszottunk, szaladgáltunk, fára másztunk, főleg eperfára, amikor érett a fehér és fekete eper, aki kóstolta, tudja, milyen ízletes, édes. Ha arra járok, még ma is szedek belőle, de persze már nem a fa tetejéről, csak amit elérek, vagy megrázom a fát és a földről szedegetem.


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás