Szalon-C-Bejgli

Ha nem lenne, ki kéne találni

2016.01.04 09:50    |    -sch-  

Mai rohanó világunkban, amikor egyre bonyolultabb eszközöket használunk, egy pillanatra sincs időnk megtorpanni és rácsodálkozni a tudomány vívmányainak csodálatosságára, nincs időnk fejet hajtani azon fantasztikus képességű emberek előtt, akiknek mindezeket a mikrocsodákat köszönhetjük, ami által megkönnyebbül életünk és szükség esetén a testünk is. Többnyire persze azt sem tudjuk, egyáltalán ezt vagy azt ki találta vagy fedezte fel. Jó, egy kiadós vérengzés után fejet tudunk hajtani Kalasnyikov elvtárs munkássága előtt, hogy Allah növessze hosszúra a szakállát és húrik hárfázzanak rajta karácsonyi dalokat, sőt azt is tudjuk, ki találta fel a telefont. No, de kicsoda a várakozózenét? Ismert, ki találta ki a Facebook-ot, de vajon ismerősünk-e az, akinek először került fel rá a cicája?

Aztán persze vannak még olyan dolgok, amelyek feltalálása még várat magára, noha az ideája itt lebeg körülöttünk: a fogkrémmel együtt letehető, borulásmentes fogkefe, vagy az olyan borotva, ami már nem fejleszthető tovább. (Én már nem merek új borotvát venni, mert mire kicsomagolom a forradalmian új, 12 pengés szettet, van minden eddiginél simább képük egy újabbat ajánlani. E forradalom pengeváltás nélkül is felfalja saját gyermekeit.) Egyszóval minél hétköznapibb az adott eszköz, annál kevésbé gondolunk annak tervezőjére, pedig fogmosás és borotválkozás közben igazán lenne rá időnk. Persze reggelente még épp semmi sem jár a fejünkben, csak a fogkefe.

Tudom, eszmefuttatásommal eddigre már elveszítettem olvasóim jó részét, a kitartóbbaktól kérdezem: elgondolkodott már valaki azon, mennyi munka, milyen feltételek megléte és mennyi idő kellett ahhoz, hogy feltalálják vasárnapi koleszterinbombánkat, a rántott húst? A hülye ősember még nyersen rágcsálta a borjúbécsit, míg rá nem jött, hogy sülve finomabb. Ki tudja, mikor kezdték el klopfolni előtte? Lisztbe mindenképpen már egy fejlettebb és pazarlóbb közösségben ejthették bele, hogy aztán a későbbi korok rákenjék a tojást, hogy a még későbbiek prézlibe forgathassák. A 20. század szezámmagot rakott rá, a 21. század meg a húst is kihagyja belőle, s kiránt mindent, amin megtapad a liszt. Woody Allen tanúsága szerint Sandwich grófja sem egycsapásra találta fel a szendvicset. Először három szelet kenyeret tett egymásra, majd három szelet pulykahúst, ezután kezdte el kombinálni a kettőt: előbb két kenyér alá rakott egy szelet húst, majd két szelet hús közé egy kenyeret, s hónapokig tartó kemény szellemi munkával jött létre a már általunk is ismert variáció: két szelet kenyér között a feltét.

Most e néhány példával talán sikerült érzékeltetnem, mennyire részese napjainknak a távközlésben, az iparban, a kozmetikában, de az élelmiszerek területén is az állandó fejlődés, az innováció. Persze egészen más a semmiből felfedezni és feltalálni valamit, és megint más már létező dolgok kombinációjából valami újat létrehozni.

Mi kalocsaiak abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy földijei és kortársai lehetünk egy olyan igazi innovátornak, aki felül tud emelkedni a hétköznapok szürkeségén, a célból, hogy ünnepeinket bearanyozza. Kiről is van szó? Egy folyton elmélkedő és emelkedő géniuszról, aki a Kalocsai Néplap olvasóit is hetente ellátja szellemi útravalóval, hol kvízjáték, hol anonim fizetett hirdetés formájában. Egy ismert vállalkozó, aki más területen már bebizonyította zsenijét, s aki ezúttal mégis szerényen el szeretne bújni a találmánya mögé.

Mi is lenne ez a lelemény, cikkünk apropója? Tátátá-táám:

Kalocsai Néplap

A képünkön látható SZALON-C-BEJGLI!

 

 

 

(Ez itt fenn nem más, mint hatásszünet. A maradék, talán még nyájas olvasóm vérmérsékletétől függően ez lehet fél, de akár két és fél perc körül is.)

A találmány annyira friss és ropogós, hogy a helyesírása még nem is tisztázott. Egyszerűsége vetekszik Kolumbusz tojásáéval, jelentősége pedig a dinamitéval, s mindez egyetlen eurocent uniós pályázati forrás nélkül!

A lényege pedig: szaloncukor mintára formázott bejglitésztába tekert és sütött szaloncukor. Kis kampócskákra tűzve lehet a karácsonyfa dísze is, de kínálótálban is kelletheti magát a vendégeknek. Előnyeit aligha kell ecsetelni. Nem kell szelni, mint a bejglit, nem kell kicsomagolni, mint a szaloncukrot, de főleg nem kell törni a fejünket, hogy melyiket együk előbb? Mert finomni finom, kóstoltuk. Mitől is ne lenne az? A két alapanyag minden ünnepekkor itt van az orrunk előtt, a zseni épp abban nyilvánul meg, hogy ez a dolog másnak is eszébe juthatott volna! Feltalálója csak azért nem kap Nobel-díjat, amiért maga Alfred Nobel sem kaphatott: róla kéne elnevezni!

A termék kereskedelmi forgalomba nem kerül, ugyanakkor az sem ajánlott, hogy otthon kisüssék, ugyanis még csak a kézműves Bio-Berta szaloncukrokkal van tesztelve, a zselés, vagy a konzum szaloncukor valószínűleg szétfolyna a hő hatására, mint a fülzsír.

Vagy tudják mit? Ha van merszük, próbálják csak ki, az igazán bátrak mernek letérni a megszokott útról! Én az ünnepek alatt épp a mákos guba és a halászlé házasításán dolgozom. Egyelőre ott akadtam meg, hogy bajai vagy szegedi halászlékockát használjak-e? Ha jutottam valamire, azonnal szólok!


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás