Valóságos élmények nélkül

Tizenkét óra számítógép előtt

2008.09.05 18:48    |    Zs.F.  

Egyre többen vannak, akik az életüket a virtuális létben, számítógép előtt ülve élik, éjt nappallá téve, akár napi 12-14 órát töltenek számítógépezéssel. Különösen fiatal korban nem nehéz felismerni őket, a „klinikai” tünetek álmatlanságról, a mélyen ülő szemek, a semmitmondó tekintet állandó fáradtságról, fásultságról, a hófehér bőr a napfény, a szabad levegő hiányáról árulkodik. Idősebb társaikkal együtt csak látszatra van családjuk, emberi kapcsolataik, csupán arra az időre vannak jelen a valóságos világban, amikor esznek vagy isznak, hogy aztán újra már-már beteges, függőségbe átmenő szenvedélyüknek hódolhassanak.

Ezek az emberek egyre több és több időt szentelnek a mind élethűbben megjelenített, de legtöbbször csak kitalált világnak, olyan emberekkel csevegnek naphosszat az internet jóvoltából, akiket soha nem ismertek, miközben a velük egy házban élőkkel szinte nem is találkoznak. Mindezt teszik a valódi életük rovására. Az „életszimulátor” tehát működik, a különböző gépi játékokban akár csúcsteljesítményt is elérhetnek, de valóságos tapasztalatok és élmények nélkül az élet leghétköznapibb dolgaiban is járatlanok. A nyári szünidő különösen alkalmas arra, hogy az immár mindenhová elcipelhető lap-top, a mobil internet segítségével már a wc-ben is e-mailt írjanak, vagy fantasztikus élőlényekkel benépesített kalandprogrammal játszanak. A helyzet komolyságát mi sem jelzi jobban, hogy az állapot oldására egyre több szülő egyre kétségbeesettebben kér tanácsot. Számos olyan kalocsai esetről tudok, amikor a gyerek attól tette függővé, hogy elmegy-e a szüleivel külföldre nyaralni, ha a szállodai szobában lesz internetcsatlakozás. Az ország, a hely, a látványosságok nem érdekelték, csak a technika eme valóban áldásos, de ebben a formában már veszélyes vívmánya.

Akár egy nagyobb lélegzetű szociológiai tanulmány témája is lehetne, hogy kik, milyen okból és mennyit élnek ebben a párhuzamos világban, ahol az ízlésüket saját maguk alakítják, nem is hagyják, hogy abba közvetlenül külső, valóságos helyzetek, információk, emberek, akik nem álnevet használnak beleszóljanak, mert gyakran maguk is kitalált néven kommunikálnak. A virtuális tér vonzereje persze jó dolog, számos gyakorlati haszna van, és az is igaz, hogy kikapcsolódásnak is kitűnő, hiszen pihenés, álmok, szórakozás nélkül nem élhetünk. De ez csak pótszer, kiegészítő lehet, nem uralhatja a hétköznapjainkat, ünnepeinket, az egész életünket, mert így soha nem tudhatjuk meg, hogy milyen egy koktél íze, milyen a másik nem érintése, mert csak a kitalált, változatos képi ingereken, látványon alapuló mesebeli életet ismerjük, ami nem csak becsap és elaltat, de tunyává is tesz bennünket.


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás