Szépanyuka

2017.06.05 11:08    |    Pavelkó Gizella  

A Kislány óvodás volt, középső csoportos. bájos, mint egy igazi baba. Az öltözete hibátlan, cipőtől sapkáig és fordítva, alul-felül. Kedves volt, mosolygós, nagyon könnyen kezelhető, játéka szelíd, eszecskéje fogékony – szerették az Óvó nénik és a Dadusok is –, soha nem volt gond vele, hibátlan volt a nevelése.

Anyukája nagyon odafigyelt mindenre: természetesen a kislány külsejére különösen is, hiszen majd ha felnő, olyan körökben mozog, ahol ez a természetes. Hát idejében meg kell szoknia, hogy bizonyos dolgokról lemondunk, másokat meg gyakorolunk.

Egyszer a Kislány oviból hazafelé sétálva kedvesen, mosolyogva mondta Anyukának:

– Anyuci, tudod, hogy hívnak téged az oviban? Úgy hívnak, hogy SZÉPANYUKA! – és sugárzott a Kislány arca, mert érezte, hogy amit mond, az valóság is és tetszik is Szépanyukának. Mert a gyerekek mindig, mindent tudnak. Valóban elégtétel volt ez Szépanyukának: lám-lám jó úton halad – biztosan a gyerekről is így gondolkodnak.

Szépanyuka eleinte úgy gondolta, hogy a Kislány apukája már kicsi korától viszi majd magához a Kislányt, hogy megszokja azt a társaságot és életformát, és a társaság is elfogadja majd. De nem így alakult. Valahol, a szíve mélyén megértette. Mert ugye a másik családban már az unokák is idősebbek mint az ő kicsi lánya. Mit is csinálhatna ott a Kislány, ki foglalkozna vele, hiszen ott senki sincs, aki legalább korban hozzá illő.

Nem akart Ő különösebbet a Kislány apukájától! Nem is gondolt arra, hogy bárki helyét elfoglalja abban a családban, amely életmódban annyira különbözött a sajátjától. Csak akart egy anyagi gondok nélkül nevelhető gyereket, gondok nélküli élettel.

Persze volt probléma, amikor a világ elé került a kapcsolatuk.

De az a Nő tudta, hogyan kell viselkednie. Valahol azt is megérezte, hogy hibát követett el: nem úgy figyelt a férjére, ahogyan egy jóvágású, őszes halántékú, jómódú férfira kell. Nem jelenetezett, amikor kitudódott, hogy baba érkezik, nem szakította szét a családját, hanem kézbe vette az ügyet úgy, ahogy okos nők teszik. Már a babavárás ideje alatt gondoskodott róla, hogy Szépanyukának és a kis jövevénynek mindene meglegyen.

Örömmel érkezhettek hát haza a kis újszülöttel a szépen berendezett lakásba. Titkon arra gondolt akkor, hogy az a Nő biztosan szeretni fogja majd a Kislányt, hiszen olyan gondoskodó, jó anyának tűnt – és biztosan az is – ott a másik családban, és nekik is mindent biztosít.

Valóban, a gondoskodás megvolt. A támogatás is bőségesen: nem csak a Kislánynak, de Anyukának is jutott mindenre: igényes, szép ruhára, biztos, gondtalan, kényelmes életre, megfelelő szórakozásra, mindig éppen arra, amire szükség volt, és kérés nélkül is.

Éltek hát szépen kettesben. A Kislány néha megkérdezte, hogy érte miért nem jön soha nagymama az oviba, és miért nem mennek ők is a nagymamához, mert az óvodában a többiek olyan jókat mesélnek a nagymamákról, meg a játszótéren is látja, hogy sokszor a nagymamák meg a nagypapák figyelnek az ovistársaira.

Szépanyuka igyekezett könnyedén válaszolni, hogy az Ő Nagyijuk nagyon messze él, meg idős is már, nem tud idejönni. Majd egyszer, ha már igazi nagylány lesz, akkor meglátogatják.

Pedig a Nagymama rendszeresen járt látogatni az ovihoz, de csak távolról. Gyakran érkeztek Szépanyukával együtt, aztán amikor a Kislány kijött, Nagymama már csak messziről figyelhette. De megértette: a lánya egy másfajta életmódra készíti fel a Kislányt, nem az ő egyszerű falusias világára. Azért sütiket, finomságokat ő is hozott, amit persze mindig jó étvággyal evett a Kislány is.

Egyszer majdnem lebuktak. Nagymama meg Szépanyuka még együtt beszélgetett, amikor a Dadus néni kivezette a gyereket az ovi elé.

A Kislány hazafelé megkérdezte, ki volt az a néni, akivel a beszélgetett. Szépanyuka gyorsan elhadarta, hogy egy nagyon régi ismerőse, akivel ma is nagyon jó barátságban vannak.

– Pedig olyan kedvesen mosolygott, már azt hittem, a nagymamám – mondta kicsit csalódottan a Kislány, de nem beszélt róla többet, folyt az életük úgy, ahogy eddig is.

Készültek az ünnepekre. Naponta jártak az üzletekbe, bevásárló központokba, hogy mindent előkészítsenek, hogy ha eljön az ÜNNEP, minden hibátlan legyen. Együtt nézték a kirakatokat, a dekorációkat, hallgatták az ünnepi tanácsokat – közben Szépanyuka figyelte a Kislány minden gondolatát, hogy ünnepkor azt a játékot kapja majd, amire vágyakozik.

És minden nagyon jól sikerült: mire megérkezett az ünnep, minden együtt volt: a lakásban a dekorációk, a terítők, a lámpák, de még a virágok is harmóniát alkottak. Így volt ez a ruházatukkal, kiegészítőikkel, még Szépanyuka sminkéjével is. Meg volt hát a harmónia reggeli ébredéstől egészen este az ágyneműig, pizsamáig, és még a finom szőrmés papucsok is ünnepiek voltak.

Jól telt a nap. Szépanyuka ünnepi ételt sütögetett-főzögetett, a Kislány játszott, rajzolgatott.

Aztán megérkezett a nagy pillanat. Az étel a gondosan terített asztalon, halkan szólt a kellemes ünnepi zene, finom illatok töltötték be a lakást és itt volt az ajándékozás pillanata:

Olyan volt a doboz csomagolása, mint a mesében: sok-masnis, csillogó papiros. Talán, ha üres lett volna, az sem okozott volna csalódást a Kislánynak, hiszen olyan csodálatos volt a látvány. Amikor kibontotta, természetesen az a baba lapult a csomagban, amit olyan sokszor megcsodált a kirakatban. Örült neki.

Szépanyuka egy ici-picit csalódott volt: olyan ámulattal nézte a gyerek mindig ezt a babát. Most meg várakozás van a tekintetében. Talán még szeretett volna valamit, amit Ő nem vett észre?

Kicsit játszottak, aztán asztalhoz ültek, jó étvággyal végigették az ünnepi menüt.

A sütemény után – ami valójában a Nagymama sütije volt – a Kislány az ölébe fogta új babáját, ült az asztalnál, és szemmel láthatóan még várt. Várt VALAMIT.

Szépanyuka egy pici bizonytalansággal figyelte: mit szeretne még? Vagy más ajándékra vágyott?

Gondolatai saját gyerekkorához futottak: miért is szerette az ünnepeket? Mit is csináltak akkor? Mi is volt az ÜNNEP?

Nyugodt, csöndes hangon kérdezte:

– Szeretnél még valamit Kicsikém?

A Kislány két karjával ölelte új babáját. Várakozással teli szeme talán kicsit duzzadtabbnak tűnt, mint máskor. Mintha készülődő könnytől lett volna fényesebb még a szokásosnál is.

Aztán nagyon halkan, fejecskéjét kicsit lehajtva csöndesen azt mondta:

– Anyuci, ÜNNEPET – azt nem vettünk.

Értette Szépanyuka, nagyon is megértette.

Már tudta, hogy az ÜNNEP az volt, amikor testvéreivel, meg unokatestvéreivel megérkeztek a Nagyihoz. Amikor megkapták az egyszerű kis ajándékokat, amikor nagy nevetések közepette végignézegették a szoba falán az összes unoka egész évi rajztermését, a kesze-kusza Anyák-napi köszöntőket, félre sikeredett agyagfigurákat, amiket Nagyi olyan csodálatosnak látott! Aztán következett a JÁTÉK! A „Nagyinál mindent szabad” játék. A „Minden fiókba benézek” játék. A „Valahova elbújok találjatok meg” játék. Az „Ugrálok a vetett ágy tetején” játék. És persze mindez úgy, hogy közben vagy csirkecomb, vagy süti van az unoka kezében – mert nem ér rá a gyerek enni, mert játszani, játszani kell! És a Nagyi mosolyog, és újabb sütit hoz és mutatja, hova lehetne elbújni, mit lehet még felfedezni. Nincs az emlék között külön alkalomhoz illő, harmonikus ünnepi dekoráció, csak egyszerű barátságos otthon. És önfeledt játék együtt, Anyával, Apával, Nagyival, Családdal.

Kicsit huncutul, kevés kis cinkossággal, mosolyogva nézett a kicsire és játékos, boldog hangon azt monda: – Ó Kicsikém, az ÜNNEP, az majd holnap lesz!

Játszottak, rajzoltak még egy kicsit, aztán következett a szokásos esti mese olvasás. A Kislány mosolyogva aludt el: meglesz ÜNNEP is – csak holnap.

Amikor már jó mélyen aludt a Kicsi, Anyuka hosszasan telefonált: – Tudod Anya, holnap már délelőtt megérkezünk, ugye nem gond ? És ott is alszunk. Jó lenne, ha mindenki otthon lenne. Nem kell felhajtás, nem kell külön készülni, amit készítesz, az mindig jó. És átmegyünk majd Dédihez is, ott is sok szépség van, amire a Kislány már nagyon vágyik. És néhány napra otthagyom a Kislányt. Annyira várja már az ÜNNEPET.




Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás