A szólásszabadság vége

2009.02.27 11:23    |    Csapai Lajos  

Komoly gondban lehet a magát ismeretlen okból polgárinak nevező kalocsai kétheti pártbrosúra a kéziratokat illetően, ha minden szerkesztői és kiadóhivatali ellenőrzés nélkül megjelentette Illés György, alias Cinó gigászi, egész oldalas böffenetét „Erőszak” címmel. A tartalmával megegyező színű lap 11. oldalán olvasható dolgozat minősége egy sort sem érdemelne, hiszen nem más, mint Bayer Zsolt szolgai utánzása. Ő megengedheti magának és eddig büntetlenül megúszta a vadabbnál vadabb kijelentéseket.

A mi saját copfos írástudatlanunk szerencsére ritkán látogat vissza városunkba, de mindig visszatalál az ürülékéhez, mint a fantáziátlan macskák. Ezért egyáltalán nem meglepő, hogy ebből az írásából is ugyanazokat a dögletes szagokat érezzük, mint néhány ugyanott megjelent korábbi agymenéséből, önérdekű ömleményéből. Elvakult gyűlölet a fennálló törvényes renddel és hatalommal szemben, különös tekintettel Gyurcsány Ferenc miniszterelnökre, akivel szemben olyan hangot enged meg magának, amit egy normális országban nem lehetne büntetlenül megtenni, hiszen a miniszterelnöknek is vannak személyiségi jogai, noha illik többet elviselnie, mint más halandóknak.

Cinó követhetetlen magasságokba emelkedik, amikor hősi tettnek, a demokrácia és az alkotmányos rend védelmének állítja be a tévészékház 2006 őszi vandál felgyújtását, s párhuzamot vonva a jelenlegi közállapotokkal, arra bíztatja a Pestre igyekvő polgárokat, hogy környezetvédelmi okokból (?!) inkább ne utazzanak Pestre, de ha már mégis arra járnak, akkor gyújtsák fel az új székházat az ő nevében is.

Lehet, hogy a gyönyörérzet meggátolta abban, hogy ennek a mondatnak megértse az igazi jelentését, de az alaposabb szemlélő észreveheti, hogy ebben a jópofinak szánt ordenáré üzenetben néhány Btk. tényállás tetten érhető, s csak a közvádra üldözendő cselekményekben eljáró hatóságok lesznek a megmondhatói, melyik paragrafusba ütköznek és milyen minőségben követték el ezt a cselekményt. Lehet Cinóból akár társtettes, bűnrészes, pszichikai bűnsegéd, de leginkább felbujtója a bűnügynek. Ez utóbbi különösen ráillik, elég rápillantani a „felbujtó” büntetőjogi definíciójára.

A felelősség nem egyedül ezé az eszelősé: hol volt a főszerkesztő, akinek érzékelni kellett volna, hogy táltos-kinézetű, varkocsos szerzője a büntetőjog fogaskerekei közé tévedt? Hol volt a kiadó ügyvezetője, valamint a városi képviselő-testületben folyamatosan destruáló két képviselő, egyben üzletrész tulajdonos, akinek kutya kötelessége lett volna megálljt parancsolni a bűncselekmény elkövetésére irányuló felhívásnak, a nyílt uszításnak és felbujtásnak? Ezek a kérdések felvetik nyílt büntetőjogi felelősségüket, hiszen engedélyükkel vagy hozzájárulásukkal jelenhetett csak meg ez a becstelen írás, a kalocsai sajtó szégyene.

Kíváncsian várjuk az ügyről immár valószínűleg tudomással bíró hatóságok vizsgálatát, vajon valóban átlépett-e egy határt ennek a mocsoknak a közlése, és ez büntetendő-e, vagy pedig a határtalan szólásszabadság keretében akár azt is közzé lehet tenni, amit eddig jog és erkölcs, amióta csak létezik, minden kultúrában a tiltott dolgok közé sorolt.

A magyar újságírásban eddig nem volt divat az erőszakra vonatkozó nyílt felhívás, az tabunak számított. Az Európai Unió bíróságának egyik alapelve, hogy a szólásszabadság ott ér véget, ahol az erőszakra való felhívás kezdődik.

Cinónak eddig tartott a szólásszabadság.


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás