Olvasni jó!

Dermesztő dokumentum Sztálinról és koráról

2010.01.31 16:06    |    Csapai Lajos  

stalin_350
 

A mai napig nem tudok épeszű magyarázatot találni arra, vajon a történelmet kedvelő olvasók miért favorizálják annyira a II. világháború eseményeit, vagy a Szovjetunió történetének titkokkal terhes korai időszakát, kezdve Sztálin hatalomra jutásától egészen 1953-ban bekövetkezett haláláig, illetve az azt követő belső hatalmi harcokig. Az ok feltehetően az eseményeket még mindig körüllengő titkokban keresendő, noha ez a könyv se jöhetett volna létre az archívumok megnyitása nélkül. Szerencsére a legjobb pillanatban: néhány koronatanú személyes vallomása hitelesebbé teszi a kötetet. A karácsonyt megelőző forgatagban bukkantam rá az Alexandra könyvesboltban Simon Sebag-Montefiore „Sztálin: A Vörös Cár udvara” című vaskos kötetére, amely az utóbbi évtized legalaposabb és legizgalmasabb, Sztálint és udvartartását bemutató dokumentuma. Szerzője kolosszális gyűjtőmunkát végzett a közelmúltban megnyílt orosz archívumokban, iratok, levelek százezreit tanulmányozta át, köztük a legszemélyesebb természetű cetliket is, így a titokzatos diktátort, bármilyen furcsa is, de emberként és államférfiként egyaránt az olvasó közelébe hozza.

Sztálin életútjának ez a szakasza egyben a Szovjetunió fejlődésének legdrámaiabb időszaka, ide értve a polgárháború utáni időszak tragikus történéseit, az éhínségeket, a harmincas évek megtorlási hullámait, a háború időszakának szörnyűségeit, majd a diadalmas diktátor lassú leépülését, a személyiség torzulásainak szörnyű következményeit.

Egy rövid recenzió aligha alkalmas a könyv erényeinek tételes felsorolására. Ami a legizgalmasabb benne, hogy szereplőit, Sztálin udvartartását, családjaikat félelmetes közvetlenséggel mutatja be, pontosan idézve szavaikat, tetteiket.

Különösen izgalmas fejezetek azok, amelyek a bolsevik diktatúra pilléreit, a titkosszolgálatokat és hírhedt vezetőiket mutatják be. Az olvasó elborzad, amikor arról olvas, hogy a sztálini terror nem kímélte meg egyik hóhért sem, kezdve Genrih Jagodától Nyikolaj Jezsovon és Beriján át Abakumovig. Mintegy mellékszálként, megismerhetjük a fekete kötényes profi hóhért, a szolgálataiért végül tábornoki előléptetéssel jutalmazott Blohint, aki mindmáig tartja az egy személy által kivégzett emberek világcsúcsát, 7000 fővel. Érdekes mozzanat, hogy Blohint a másik hóhér, Berija ki akarta végeztetni, de Sztálin megakadályozta, mondván, meg kell becsülni azt, aki elvégzi a „fekete munkát” (csornaja rabota). Megtudhatjuk azt is, hogy a Kádár által oly nagyra becsült Nyikita Hruscsov ukrajnai helytartóként több tízezer ember kivégzésére adott utasítást 1937-ben.

A könyv bepillantást enged a történelmi figurák családi életébe, mely többségében nem volt erkölcsösebb, mint politikai szerepük. Bemutatja Sztálin gyermekeinek sorsát, jellemét, az alkoholista, repülőtábornokká avanzsált, szeszélyes Vaszilij Sztálint, a szeplős, rondácska Szvetlánát és a tragikus sorsú Jakov Dzsugasvilit, akit a németek fogságba ejtettek, de amikor ki akarták cserélni Paulus tábornagyra, Sztálin elutasította az ajánlatot („tábornagyot nem cserélünk közkatonáért”) Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Sztálin élete végéig fájlalta szerencsétlen fia elvesztését.

A kötetet gazdag, ritka fotókat tartalmazó galéria, valamint vaskos jegyzetgyűjtemény egészíti ki, hozzávéve, hogy a lap alján található érdekes lábjegyzetek tulajdonképpen egy másik könyvvel ajándékozzák meg a figyelmes olvasót.


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás