Sztára József, Kalocsa leghűségesebb zenésze

2018.03.28 13:25    |    Bikfalvi Géza  

Sztára József régi cseh nemesi – pardubicei és sztárai lovagok – családjából származott, de Bánságban, Orovicabányán (ma Oravița) született, 1857. január 7-én, ahol édesapja iskolaigazgató és egyházi karnagy volt, aki egyébként Simon Sechter (1788–1867) neves osztrák zeneszerző tanítványa volt. Az elemi iskolai és első zenei tanulmányait szülőhelyén végezte, a középiskolát Temesváron kezdte, majd a felsőbb osztályokat az igen rangos, nagyon jó hírnévnek örvendő bécsi reálgimnáziumban fejezte be, aminek a legjobb diákja volt, minden tárgyból kitüntetéssel érettségizett. Közben párhuzamosan, szorgalmasan a birodalom egyik legnevesebb zenei intézményében, a Conservatoriumban, Anton Bruchner (1824–1896) osztrák romantikus zeneszerző és orgonaművésznél orgonálni tanult. Ugyan-akkor élénken érdeklődött a zenész színház iránt, ezért Carl Millöcker (1842–1899) osztrák zeneszerző, „az operett komponisták atyjánál”, a Karl Theaterben zenélt. Az egyetemi tanulmányait a párizsi Sorbonne-on (1877–1883), majd 1883 és 1886 között a budapesti Tudományegyetemen (1883–1886) végezte, közép-, főiskolai- és zenetanári oklevelet szerzett.

A párizsi évei alatt kora legnevesebb zeneszerzőivel, illetve előadóművészeivel ismerkedett meg. Pesten összebarátkozott Liszt Ferenccel, akinek kitüntető bizalma csiszolta, gazdagította művészi munkáit, illetve egy ideig Erkel Ferenc tanítványa is volt. A magyar fővárosban kezdte meg pályafutását, mint a budapesti zenekedvelők egyesületének tagja több hangversenyen közreműködött az Operaházban, amelynek az igazgatójához, Káldy Gyulához (1838–1901) haláláig a legszorosabb barátság fűzte. Az operaelőadásokon főként ének szerepeket tanított be, néha pedig vezényelt. Rendszeresen orgonahangversenyeket is adott, 1878-ban, az egyik alkalommal a közönség soraiban ülő Liszt felismerte és a társaságában levő Haynald érseknek bemutatta, akinek nagyon megnyerte a tetszését, egyből felajánlotta neki a kalocsai főszékesegyházi karnagyi állást és a tanítóképző zenetanári tanszékét. Noha akkoriban a fővárosban is kinevezték egy állami iskolába tanárnak, Sztára mégis Kalocsát választotta.

Kalocsán teljesedett ki a zeneszerzői munkássága, amit természetesen elsősorban az egyházi zene terén fejtett ki, de mint zongorista is gyakran szerepelt Haynald érsek szalonjában, ahol Liszt is szívesen hallgatta játékát, amikor Kalocsán vendégeskedett. Sőt otthonában (ma Sörös Imre utca 76.) rendszeresen közös házi koncerteket rendeztek, egy alkalommal pedig azzal tüntette ki, hogy egy Te Deumjához prelúdiumot (előjátékot) komponált. Később (1929-ben) személyes élményeit egy visszaemlékezés keretében publikálta: Liszt Kalocsán címmel a Muzsika folyóirat oldalain.

Sztára országszerte elismert és megbecsült tanári és zeneszerzői hírnevet szerzett, számos alkalommal hívták különböző helyekre, Trefort Ágoston (1817–1888) kultuszminiszter Kalocsán járva magas, állami beosztást kínált fel neki, illetve több ízben hívták az Operaházhoz, de Haynald iránti hálája, szeretete és ragaszkodása miatt sohasem hagyta el választott otthonát, Kalocsát. Az érsek ezt a hűséget nagyon értékelte, sokszor megköszönte és kitüntette szolgálatát, amelyet Kalocsa és az érsekség érdekében végzett.

A zeneszerzői munkásságát számos díjjal, kitüntetéssel jutalmazták: Haynald-díj, Stefánia trónörökösnő ajándéka a neki ajánlott szerzeményért, X. Piusz pápa által adományozott méltóságos cím – amelyet szerénysége miatt sohasem használt –, ezt a koronázásra szerzett
„Tu es Petru” (Te Péter vagy) művéért kapta. 1924-ben, Párizsban elnyerte a 300 frankos egyházzenei nagydíjat, tizenhat ország négyszázhat zeneszerzője között, hat orgona prelúdiumával.

Zenei műveinek csak kis része jelent meg nyomtatásban, a fiatalkoriak többsége álnevek alatt: Alkezlán szamara. Operett, a szöveget az Ezeregyéjszaka egyik meséje nyomán írta Virág István (Kalocsa, 1891), A Memnon szobor titka. Iskolai énekes színmű, a szöveget írta Virág István (Kalocsa, 1892), „Ecce sacerdos magnus” Színi jelenetek. Dr. Veszprémi Városy Gyula kalocsai érsek székfoglaló ünnepére, a szöveget írta Kiss-Erős Ferenc (Kalocsa, 1906). Prózai könyveit a tanítványai számára írta: A zene történelmeinek átnézete. (Kalocsa, 1884) c. könyvét, és két tankönyvet adott ki: Anyaggyűjtemény a természetrajz tanításához (Kalocsa, 1890) és Számtani példatár (Kalocsa, 1890).

1932 nyarán Kalocsán hunyt el, a Kalocsai Néplap – amelynek hosszú éveken át munkatársa volt – nekrológjában a következőket írta: „Tikkadt nyári viharként, váratlanul tört rá a veszedelem. Lelke a családi kör boldog fényében fürdött, amikor hirtelen megszakadt a fonal. Eltávozott – és a szerető szívek felett beborult az ég. Fájdalmasan szállott vasárnap a hír: Sztára bácsi meghalt.

Az Istentől megáldott művészi lélek lángja vésőt lobbant; a fenséges szimfónia kettészakadt.

A Gondviselés hatalma olyan magaslatokra emelte, amelyek útjain halandó ritkán járhat. A szívek nyelvének a titkát közölte vele, égi fényt árasztott lelkébe – és ő dalolt, szívet remegtető lelket rázó, vigasztalásba ringató és imádságba mélyítő melódiákkal rótta le élete hálaadóját.

Művészete néha kisuhan a lelkéből, mint virágból az illat; néha felzúg, mint a viharos erdő beszédes morajlása, de mindig természetes, tartalmas, reményt fakasztó gyógyító. Valami van benne, ami szívhez, gondolathoz szól, ami vigasztal és gyönyörködtet.

Elnémult, csendesen pihen. Bánatunk követte koporsóját, de a sír korlátain is áttör a mi hitünk, imádságunk és reményünk, hogy most már hallja az örök himnuszt, melynek sejtelme neki boldogságot adott e földön, bennünket pedig gyakran fölemelt a tökéletes szépség éltető és megnyugtató közelségébe.”

A Sztára családnak még több kalocsai vonatkozása volt: Sztára József öccse, a szépreményű, jezsuita skolasztikus, Sztára Sándor (1864–1891) a tanulmányai alatt megbetegedett és élete utolsó hónapjait Kalocsán, a jezsuita rendházban és szerető bátyja társaságában töltötte el. Sztára József fia, a szintén Sztára Sándor (1886–1940) énektanár, zeneszerző, gyógyszerész. A budapesti Polgári Iskolai Tanárképzőben végzett, illetve gyógyszerész oklevelet szerzett. A gyógyszerészi munkája mellett éveken keresztül főként a főváros környéki iskolákban és Debrecenben tanított, egyben az Országos Magyar Dalosszövetség országos társkarnagyaként is működött. 1925-től a Vallás- és Közoktatási Minisztérium Művészeti Ügyosztályán lett előadó. Sok énekkari művet szerzett, amelyek közül a legismertebbek: Könyörület (melodráma), Mise (Regensburg), Ave Maria Stella. Egyetlen gyógyszerészeti könyvet publikált: Lemery Miklós. Tanulmányok a pharmaceutika történetéből. Kalocsa, 1914.



Irodalom:

A Kalocsa-bácsi Főegyházmegye történeti sematizmusa 1777-1923. (Szerk. Lakatos Andor) Kalocsa, 2002. p. 91

Kalocsa nevezetes emberei. Kalocsai Néplap 12 (2000) 23, p. 4.

A magyar muzsika könyve. (Szerk. Molnár Imre) Bp., 1936. p. 497

Sztára József 50 éves jubileuma. Kalocsai Néplap 49 (1925) 1, p. 1

Sztára József diadala. Kalocsai Néplap 48 (1924) 4, p. 4-5

Sztára József életrajza. Kalocsai Néplap 49 (1925) 1, p. 3

Sztára József kitüntetése. Kalocsai Néplap 6 (1883) 19, p. 180

Sztára József: A főszékesegyházi kar hangversenye. Kalocsai Néplap 46 (1922) 47, p. 1

Sztára József: A főszékesegyház karnagyai. Kalocsai Néplap 52 (1928) 53, p. 1-2

Sztára József: A zene történetének rövid átnézete. Különös tekintettel az egyházi zene fejlődésére. Kalocsa, 1884



Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás