A zene árnyékában

2010.02.23 22:27    |    -LP-  

Én a múlt vasárnapot tekintem a tavasz első napjának, azt a szikrázó napsütéses, madárcsicsergős, sétálós, jólevegős napot. A reggeli kávét az erkélyen elfogyasztva, töltődtem a Nap energiájából. Már reggel érződött valami a levegőben, olyan inspiráló volt a Nap melege Jó, megmostam a kocsit is, meg játszottam a kutyákkal, de nem csak ezért. Megint előkapartam a sarokban porosodó gitárt, és próbálgattam az akkordokat, és egyszerűbb dallamokat eljátszani. A fotelban ücsörögve, húrokat rezegtetve egész elmerültem saját zenémbe, ami talán mások számára kevéssé volt élvezhető, hiszen amatőrnek is gyenge vagyok. Persze eleve saját magam szórakoztatására tartom ezt a hangszert – a szomszédok bánatára –, de annak ellenére, hogy tehetségem erősen a nullához konvergál, nagyon jól éreztem magam a gitárommal.

Egyszer, valamiért, spontán ránéztem a bejárati ajtóra, ahol a függönyön keresztül beszűrődő napfény árnyékot vetett, és velem játszott. Velem játszott, követte ujjaim mozdulatait, és mint az én próbálkozásaim a muzsika árnyékában, úgy követte a fény az akkordjaim árnyékát. Így vetültek ki ma lelkem akkordjai látható valósággá.


Publicisztika

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás