Titkos féreg foga rág

2010.05.26 22:11    |    Csapai Lajos  

Dokumentum-kollázs, némi magyarázattal

Bár koszorús nemzeti költőnkkel, Petőfi Sándorral ellentétben nem csak „Egy gondolat bánt engemet”, a versben megfogalmazott, és a címben is idézett sor tökéletesen ráillik arra a történetre, amelyet immár két évtizede hurcolok magamban, de csak most jött el az ideje, hogy a nyilvánosság elé tárjam.

Az olvasó elnézését kérem, ha úgy érezné, magánügyeimmel foglalom el a drága újságfelületet, de meggyőződésem, hogy ha egy főszerkesztőről éveken át terjesztenek a háta mögött olyan hazugságokat, hogy a hajdanvolt állampárt titkosszolgálatainak ügynöke volt, az már régen nem magánügy, hanem az olvasótáborra tartozik. Bizonyítékaim az évek óta tartó rosszindulatú híresztelések ellen hivatalosak és önmagukért beszélnek, de engedelmükkel, mint az ügy hátrányait elszenvedő ember, én is hozzáteszem a véleményemet a történtekhez.

Kezdetben úgyszólván viccként fogtam fel a különféle rosszmájú megjegyzéseket, híreszteléseket, mert úgy gondoltam: ebben a városban nem kell felülni az ilyesminek. Extrovertált személyiség lévén bármiről bárkivel szabadon beszéltem egészen addig, amíg egyszer, még a kilencvenes években Taszáron az egyik amerikai katonai rendőrtől kaptam ajándékba egy, az eredetire megdöbbentően hasonlító KGB igazolvány-utánzatot. Hencegve mutattam meg kalocsai haverjaimnak a vörös színű, dombornyomású igazolványt, jót röhögtünk rajta, de aztán néhány napra már úgy jött vissza hozzám a hír, hogy azt beszélik, KGB ügynök is vagyok. Le is fagyott a vigyor az arcomról.

levl1_400A történet egyre komolyabbá vált. 2001. augusztus 28-án egy megtanulhatatlanul hosszú nevű, bíróságként működő bizottság (akit érdekel: „Az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény formáló tisztségeket betöltő személyeket ellenőrző II. sz. Bizottság”) dr. Hodászi Zoltán vezette soros elnöke először 2.B/XVI-26/2001-9 szám alatt értesítést küldött (1), majd kihirdette és írásban megküldte számomra 2.B/XVI-26/2001-10. számú, nem nyilvános határozatát (2). Ugyanez a bíróság világította át korábban Alföldi Albert országgyűlési képviselőt is, aki a határozatot közzétette a Kalocsai Néplapban.

levl2_400Én viszont akkor úgy voltam vele, hogy ez az én magánügyem, ami csak rám és a magyar állam hatóságaira tartozik, de így utólag elismerem, hibás döntést hoztam. A közvélemény tudomására kellett volna már akkor hoznom, hogy nem szolgáltam ügynökként egyik titkosszolgálatot sem, s erről „hivatalos papírom”, bírósági ítélet van a birtokomban. Sok mérget spóroltam volna magamnak, köztük is a legnagyobbat, amikor egy volt vezérigazgató, megyei pb-tag vádolt a hírhedt törtszámmal, hogy elterelje magáról a figyelmet.

A métely belefúrta magát ellenfeleim agyába, s a konkurens sajtóban gyakran jelentek meg személyemet, ezen belül magánügyeimet, családi ügyeimet firtató alattomos írások, persze álnéven, valamint a háttérben megbúvó személy által támogatott és inspirált mocskolódó olvasólevelek, melyek közül egyik sem viselt tisztességes aláírást. Sokáig tűrtem ezeket, mígnem egyik írásomban kemény hangon vágtam vissza, s egyik kijelentésemért jogerősen elbuktam egy rágalmazási pert, és négyszer annyi pénzbüntetést kellett fizetnem, mint Budaházy-nak az Erzsébet híd lezárásáért. Csekély vigasz, hogy az emlékezetes kúpcserép-hasonlattal viszont bekerültem a magyar szólások „nagykönyvébe”, jogászkörökben pedig ma is justizmordnak tartják a nem létező tényállásra alapozott elmarasztalást.

Ha egy kisvárosban a sajtó politikailag megosztott, az csak a társadalom hű tükörképe, kár is lenne rá a szót vesztegetni. A hazugságokra, az emberi gonoszságokra viszont rá kell mutatni, főleg ha valaki a feddhetetlenség, a becsület foszlott köntösébe bújva, saját sajtójában fényezi magát és próbál másokat lejáratni, akár az életüket, presztízsüket tönkretenni, visszaélve azzal, hogy közhatalmi jogosítványai is vannak.

levl3_400Engem speciel mindig kiver a víz, ha tértivevényes levelet kapok, mert azt jelenti, hogy valakinek nagyon fontos, hogy saját kezeimmel vegyem át a küldeményt. A mostani borítékon az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára szerepelt feladóként, akik levelükben arra kértek, nyilatkozzak, közszereplő vagyok-e, vagy sem, mert valaki Kalocsáról kérelmet nyújtott be, hogy megismerhesse irataimat. (3) Ha közszereplőnek vallom magam, irataim a törvény szerint szabadon kutathatók és ennek eredménye a kérelmezőnek kiadható, ha nem, esetükben a hivatal megtagadja a kérelem teljesítését. Természetesen habozás nélkül igent mondtam, azon egyszerű okból, hogy nincs semmi takargatni valóm a múltamban. Kiderült, amiként kilenc évvel ezelőtt is, hogy „tiszta” vagyok, nem szerepelek semmiféle dokumentumban, s ezt most már a kérelmező is hivatalosan tudja, mert megkapta a választ. Joga volt hozzá, a törvény így rendelkezik, csak azt nem tudta, hogy a „cél-személynek” joga van ismerni a kérelmező nevét. A személyét illetően bár az öt találatom lett volna ennyire biztos.

Szakál Tibor.

Tibor úrfi sok kellemetlenséget okozott már nekem. Neki szerintem életeleme a feljelentgetés, mások denunciálása, elég, ha csak sajtóbeli nyilatkozatait, közleményeit, a helybéli bloggerek elleni feljelentés- hadjáratát említem. Habár „aquila non captat muscas”, azért soha nem tudhatja az ember, melyik a döglégy s melyik az ártalmatlan piaci légy, ezért jobb, ha a csapóért nyúlunk, ugyanis mindkettőt utáljuk.

A helyi jobboldal egyik vezérlő csillaga, az SZDSZ egykori harcosa, a Nagy Organizátor, a civil mozgalmak nagy integrátora, egy jegyzőkönyv szerint 2004-ben még azt mondta a civilekről, hogy jól orrba kéne vágni őket levelezés helyett. Mellesleg ezen az összejövetelen szóba került egy bizonyos Prácser nevű úr neve is. Ő a Zuschlag-per isten tudja hányadrendű vádlottja volt, úgyhogy esetleg volt kitől eltanulni a védekezési metódusokat. Ennek most különös jelentősége lehet, mert csalás alapos gyanúja miatt vádat emelt ellene a kunszentmiklósi ügyészség, vagyis akár a kis Zuschlagnak nevezhetnénk. Persze, észben tartjuk az ártatlanság vélelmét, mert ez kijár mindenkinek, még Tibor úrfinak is, ha csalással gyanúsítják.

Véleményem szerint most jött el az ideje annak, hogy lemondjon képviselői posztjáról, hiszen ilyesmit követeltek egy rágalmazási pert követően mástól is, egészen addig, míg a bíró ugyanannyira büntette őt is, mint engem egy kúpcserépért. Most egy jogerős rágalmazási perrel a háta mögött és egy csalási vádirattal a nyakában inkább hallgat, mint Heltai Jenő vígjátékának főhőse, hiszen nehezen tudna meggyőző érveket harsogni a választóknak.

Időnként, bármennyire is meglepő, az a kényszerképzete támad, hogy újságíró. Eddig legfőképpen önkéntes postásként mutatkozott meg, de felejthetetlen alakítást nyújtott saját tévéjük kamerája előtt a Levelet viszek című kisfilmben, amikor drámai átéléssel orcáján, személyesen vitte az ellenzék világmegváltó levelét a kórház főigazgatójának, amellyel egy csapásra megoldódtak volna a feszítő gondok, de azok a fránya ballibsik nem engedték. Imádja a nyilvánosságot, saját médiájában címoldalon szerepelt családi fotója a választási urna előtt. Aztán valaki szólt neki, hogy vetesse már le onnan magát, mert úgy néz ki, mint Rákosi egy 1952-es képen, amikor egy kalászt morzsolgatva vaksi szemekkel próbálja eldönteni, hogy búzát, vagy árpát tart-e a kezében… Átvilágítani őt szerencsére nem kell, de nem a kora miatt, hanem azért, mert e nélkül is átlátni rajta.

Azt gondolom, hogy a meggyeshabos készítését is ide értve, Szakál Tibor mindenre jó, mert mindenre képes. Jókor jött a kurzusváltás, mert őszre biztosan kidugja a fejét, hogy jusson neki is valami a hatalomból, de addigra a megerősödött FIDESZ már nélküle is képes lesz önálló stratégiára, nem lesz feltétlenül szükség Szakál Tiborra és holdudvarára.

Remélhetőleg a választók is így gondolják majd.


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás