A kalocsai missziós mozgalom kínai gyümölcse: Új-Kalocsa

2018.03.24 21:34    |    Bikfalvi Géza  

Amikor távoli országok, idegen világok történetét tanulmányozzuk, számos érdekességre bukkanhatunk, ha a kalocsaiak – a jezsuiták és az iskolanővérek – kínai missziójának történetét böngésszük, szemünkbe ötlik városunk egykori kínai testvére: Zsucsiacsaj, azaz magyar nevén Új-Kalocsa.

A település alapítója, a rendkívüli életpályát befutó Lischerong Gáspár – a Kalocsán közismert – jezsuita misszionárius atya volt. 1912-ben lépett be Nagyszombatban a jezsuita rendbe. 1914-ben Innsbruckba került szemináriumi tanulmányainak elmélyítésére. 1916-tól Pécsett latin és magyar nyelvet tanított. A következő évben Kalocsára került tanárnak. 1918–1922 között a budapesti egyetemen tanult latint és történelmet. Doktori tézisét a jezsuita történészről, Pray Györgyről írta. Egyévi újabb kalocsai tanítás után, 1923-ban elvégezte a harmadik próbaévet. Ez az év más irányt adott életének. Akkoriban kezdte meg a magyar rendtartomány kínai misszióját; így jelentkezett a hithirdető munkára. 1924-ben először az Egyesült Államokba ment, hogy támogatókat szerezzen. Két év múlva érkezett Kínába. Jól megtanulta a nyelvet, mert később írni is tudott kínaiul. 1928-ban került a missziós területre, ahol huszonegy évig dolgozott. Az 1933. évi nagy árvízi mentésnek a hőse lett, amikor egy halászbárkát vásárolt és két csónakot bérelt, amelyekkel a kiáradt Sárga-folyó kárvallottait mentette, illetve a kormány megbízta a kiutalt állami segély kiosztásával. A japán megszállás alatt is be akarták vonni a közéleti tevékenységbe, de azt nem fogadta el. A vörös forradalom számára csak üldöztetést jelentett. Hosszú házi fogsága alatt a Vatikán a missziót egyházmegyei rangra emelte. 1947. július 9-én, Lischerong atyát nevezték ki apostoli adminisztrátornak. Titokban is eredményesen dolgozott kitoloncolásáig. 1954 novemberében érkezett Tajvanra, és a következő évben kezdte el a missziós munkát Pocuban. Három magyar atyával, két testvérrel és néhány kínai atyával rövid idő alatt virágzó missziót építettek fel. Ott halt meg 1972-ben.

A Hitterjesztés Szent Kongregációja 1935. március 11-én kelt határozatával a sienhsieni apostoli helynökség legdélibb részét „Táming apostoli elöljáróság” névvel önálló missziósterület rangjára emelte és a magyar jezsuiták vezetésére bízta. 1936. január 29-én P. Szarvas Miklós SJ addigi megbízott püspöki helynököt, apostoli prefektus címmel kinevezte az új misszió főnökévé. 1936. március 27-én iktatták be új hivatalába: ezzel minden jogi formaság szerint megalakult az első önálló missziós terület, amely magyarok kezén volt, magyar főpásztor fennhatósága alatt. Ezután hatalmas és gyors ütemben fejlődött a jezsuiták missziója, amely a magyarországi hívek – és főként a kalocsaiak – hathatós anyagi és lelki támogatásával tevékenykedhetett.

Lischerong atya a magyar jezsuiták támingi missziója idején, Puyangba kerülése előtt, egy Zsucsiacsaj nevű kis faluból látogatta a rá bízott közösségeket. A település mellett Kalocsáról érkező támogatásból missziós telepet hozott létre, melyet Új-Kalocsának nevezett el, kínai nevén: U Kia Cej, illetve Hszin Kaolüsi (Nagyon boldog új dolog). Új plébániaépületet, fiú- és leányiskolát építtetett, valamint templomot emeltetett, amelyet nem minden utalás nélkül – gondolva a kalocsai jezsuita templomra –, a kereszténységet elsőként elfogadó magyar király, Szent István tiszteletére szentelte fel, kínai nevén: Seng Szitövang Tiencsutang, azaz „Szent, ez erényt remél, Ég urának csarnoka”. Mivel a faluban óriási munkanélküliség volt, a teljesen iskolázatlan asszonyok számára varróüzemet létesített, Új-Kalocsán kis szövőüzemet is alapított, ahol a szegény, földnélküli családok nőtagjai dolgozhattak és juthattak egy kis keresethez.

Lischerong atya egyik, kalocsai barátainak írt levelében így vallott Kínáról és a missziós tevékenységéről: „Új világrész, új nép, új szokások, kire nem hatnának ezek a dolgok; főleg ha ez az új világrész a messzi Kelet változatos színpompájában áll az ember előtt; ez az új nép négyszázmilliós nagycsalád és ezek az új szokások több mint négyezer éves múltban gyökereznek. A legérdekesebbek mindig az első benyomások, ha nem is mindig a valóságnak legmegfelelőbbek. Hosszú évek multán az ember sok mindent másként lát, mint egykor látott.”

Új-Kalocsáról és a kalocsaiak missziós lelkületéről nagyon szép, egyben lelkesítő írást közölt a Kalocsai Néplap, a Kalocsán tanító neves jezsuita, későbbi kétszeres tartományfőnök, Csávossy Elemér tollából: „Új Kalocsa. A magyarok érdeklődése az Egyház magasztosabb, legdícsőbb működése, a külföldi missziós hódítás iránt szélesebb dimenziókban csak legújabb keletű és még most sem mondható nagyarányúnak. De ami missziós mozgalom van az országban, az – bátran állíthatjuk – jórészt a mi városunkhoz, Kalocsához kapcsolódik, legalább is eredetében. Ez nem kis dicsősége a katolicizmus e régi várának. Innét indultak ki régebben az első missziós úttőrök Zambézibe P. Czimmermann és Menyhárth személyében, innét indult ki legújabban az első tíz nővér Távol-Keletre, hogy az első „magyar” misszió alapját megvesse. Az első kínai magyar misszionárius is – csak az újabb időket tekintem – P. Szarvas Miklós, kalocsavidéki születésű, neveltetése, első magiszteri működése pedig egyenesen Kalocsához köti személyét. De maga a hazai missziós mozgalom is Kalocsa nevéhez fűződik. Első megindítója, legbuzgóbb apostola most is városunk köztiszteletben álló papja, a zárdaiskola igazgatója, Dr. Főtiszt. Pál Mátyás. A missziós gyűjtésben is első helyen áll Kalocsa és a Stefaneum. Utóbbinak egyik növendéke, Watterich Ödön, a múlt iskolai évben egyedül 200 pengőt gyűjtött a külföldi misszióknak.

Méltó dolog azért, hogy Kalocsa neve maradandó módon bele legyen írva a missziók történetébe, emléke meg legyen örökítve oly betűkkel, melyeket nem egykönnyen mos le az időnek áradása. Ehhez nyújt alkalmat P. Lischerong kínai misszionárius, volt kalocsai tanár utolsó levele. Megköszöni a hathatós támogatást, melyben Kalocsa részesítette az utolsó évben, hálával említi, hogy a befolyt pénzen sikerült nagyon is elhagyatott missziós körzetében új, kis kápolnát és iskolát létesíteni: de a mű még nincs befejezve és azért új segélyért esedezik. Meg akarja örökíteni Kalocsa nevét, ha a mi támogatásunkkal sikerül művét befejezni. Levelének olvasásánál azonnal megszilárdult lelkünkben a meggyőződés, hogy a megkezdett mű befejezését Kalocsa becsülete megkövetel; és felvillant az eszme, hogy az új missziós állomásnak „Új Kalocsa” nevet kell viselnie. Így az ősrégi Kalocsának, mely egykor Magyarország krisztianizá-lódásának volt missziós gócpontja, missziós kolóniája lesz a távoli keleten kínai fajrokonai közt a „magyar” misszióban.

Ezen az állomáson fognak működni későbbi időkben is fiai, leányai, neveltjei és viszik ki a hit, és a világosság fáklyája pogányság sötétségében, mint Krisztus bajnokai, esetleg vértanúi. Az eszme megvalósítására még ebben az évben új kezdeményezések indulnak meg. Reméljük, hogy a gondolat lelkes visszhangra talál Kalocsa város közönségénél. Adományokat szívesen továbbit rendeltetési helyükre a Jézus társasági kollégium.”

Irodalom: Csávossy Elemér: Új-Kalocsa. Kalocsai Néplap (1928. október 17.) p. 2

Krisztus követségében. Missziók és misszionáriusok. (Szerk. Fischerné Grócz Zita, Lakatos Adél, Matula Imre) Kalocsa, 2010 (Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 5.)

Szajkó József: P. Lischerong hithirdető missziósterülete Kínában. A pogány Kína. Bp., 1928 p. 98-101

Vajda Tibor P. Lischerong Gáspár Puyangban. Formózai Magyar Jezsuiták 28. sz. (1972. tavasz) p.13-15


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás