Unom a politikát!

2014.11.06 14:10    |    Gábor Erika  

Eme lelkiállapotban számos sorstársam osztozik velem, ami más esetekben könnyebbség, jelen esetben nem az. Ahogy mondani szokás, kis hazánkban a vízcsapból is ez folyik, sőt, szélsőséges esetben már a csapvíz minőségét is egyik-másik politikai oldal, vagy politikus személyéből vezetik le…

Mi a baj? Az, hogy a közgondolkodás olyan mértékben épült le és szorítkozik egyetlen témára, ami valóban aggasztó. Még inkább az általa kiváltott indulatok késztetik töprengésre, rosszabb esetben szorongásra az embereket.

Politika. Ókori görög szó, egészen egyszerűen közéletet jelent. Mára értelme leszűkült a hatalomért vívott harcra, és gyakran szitokszónak számít. Mindkét jelenség sajnálatos.

Mit lát az egyszerű honpolgár? Van egyszer egy oldal a közéletben, amely tiszta, mint a hó, a tökéletességre törekszik cselekedeteiben, és éjjel-nappal a közjó megvalósítása lebeg a szeme előtt. A másik oldal maga a métely, az aljasság, az önzés, a gátlástalanság megszemélyesítője, akik szerint a „javadat akarom” kifejezés azt jelenti: az anyagi javadat, mindet és lehetőleg azonnal – nekem.

Hogy melyik melyik? Hja, kérem, mindkét oldal így gondolkodik önmagáról és amúgy a másik félről! Ez miért gond? Azért, mert ez maga a holtpont. Innen nincs kiút, ez a szemlélet kizárja a párbeszédet, az értelmes vitát, a hibákon való változtatás lehetőségét.

Lezajlott idén néhány választás. Az önkormányzati néhány hete. Az általa kiváltott érzelmek, indulatok még sokáig velünk lesznek. Az igen intenzív kampány hatására sokan érezték úgy, hogy kivont karddal kell az egyik fél mellé állni, mely kivont kard nyilvánvalóan a másik fél ellen fordítandó. A „ki mellett állsz, kit választottál, kivel értesz egyet” kérdéskör munkahelyeken, családokban, barátságokban képes törést okozni, egymás ellen fordítani azokat, akiknek amúgy közösek a céljaik, csak hát a politika… Egész személyedet az alapján ítélik meg, melyik politikai párttal értesz egyet, mintha csak azért léteznél, hogy őket tápláld, éltesd.

Érzik, ez mekkora képtelenség? Mosolyog rád egyik oldal, vicsorít rád a másik pusztán azért, mert azt találtad mondani a választáson nyertes félnek: gratulálok, jó munkát a feladatodhoz. Ezt négy éve a másiknak is mondtad, persze, hiszen úgy gondolod, ez természetes, mert azt a közösséget fogja vezetni, ahol élsz. Mégis számítónak, köpönyegforgatónak, potenciális árulónak néznek, még jó, ha csak távolabbi ismerőseid… Nooooormális????

Higgadjunk le, és hívjuk segítségül az internetes lexikont, a Wikipédiát, mit ír a politika céljairól:

1. A társadalom működésével kapcsolatos legkedvezőbb szabályozás létrehozása, működtetése, amely biztosítja a társadalom működésével kapcsolatos érdekeket (közérdek);

2. vagy egy törvényesített elnyomó uralmi rendszer biztosítása;

3. illetve a vallási „paradicsomi aranykor” helyreállítása, akár harc árán, modern köntösben, mint például a marxizmus és a világbéke megvalósítása. A megvalósítás filozófiája ellentmondásos, mivel harccal akar világbékét teremteni.”

Innen nézve egyszerű(nek látszik), melyik cél az ideális, melyik az, amely kirekesztő, igazságtalan, amelynek megvalósítása ellen fel kell lépni.

Jó, de kinek kell fellépni? Tulajdonképpen mindenkinek, aki az adott társadalomban él – ha tájékozódik, gondolkodik, pláne hosszú távon és felelősségteljesen gondolkodik. Ha nem is egyénenként, de úgy, hogy csatlakozik egy közösséghez, szervezethez, melynek céljaival egyetért, amely méreteinél fogva alkalmas arra, hogy az egyén is hatással lehet rá, formálhatja. Ettől kezdve ezzel a közösséggel együtt gyakorolja jogait a választásokon való részvétel, ha kell, polgári engedetlenség útján. Emellett vígan lehet munkatárs, sporttárs, barát, rokon, ismerős, szomszéd – mert ezek nem a politika színterei!

Ezzel szemben most mi van? Indulatok, gyanakvás, egymásra mutogatás; felmagasztalás, vagy naponkénti elátkozás. Kiváló. Pont ez az, amit a politikai elit azért szeret látni, mert így a lényegről nem esik szó, és jogos kritika, kontroll nélkül végzi a dolgát, amely már régen nem a köz-érdekről, csakis az övéiről szól. Mindenki tud példát arra a maga szűkebb környezetében, hová vezet, ha nincs ellenőrzés, számonkérés, ha nincs normális értékelés. Hát kérem, ezek a dolgok nagyban is éppen így működnek!

Találtam néhány találó mondatot híres emberektől a jelenségre, szintén a már idézett Wikipédián. Íme:

Oscar Ameringer: „A politika az a finom művészet, amely szavazatot szerez a szegényektől és kampány pénzeket a gazdagoktól azzal az ígérettel, hogy mindkettőt megvédi a másiktól”.

Nyikita Hruscsov: „A politikusok mindenütt egyformák. Ígérnek neked egy új hidat még ott is, ahol nincs folyó.”

Platón: „Azokat, akik túl okosak a politikai életre, büntetésül a butábbak kormányzása alá helyezzük.”

Texas Guinan XIX. századi amerikai üzletasszony: „A politikus az a pasas, aki a te életedet feláldozza az ő országáért.”

Charles de Gaulle: „Arra a megállapításra jutottam, hogy a politika az túl komoly téma egyedül a politikusokra bízni.”


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás