Akikről Kalocsa utcáit, közterületeit elnevezték

2014.03.16 11:31   

Napjainkban 226 hivatalos névvel bíró közterület található Kalocsa közigazgatási területén. A 226 közterületet az évszázadok során 507 néven nevezték. Az 507 közterületi névből 138 volt személy- vagy családnév. Ezek közül 67 személynek (köztük 7 külföldinek) nem volt közelebbi kapcsolata Kalocsához. Kalocsai kötődésű személyek közül 46-ról neveztek el közterületet és további 27 közterület kalocsai családokról kapta a nevét. A sorozat bemutatja azokat a kalocsai vagy kalocsai kötődésű személyeket és családokat, akikről Kalocsán közterületet neveztek el.

 

Tímár Kálmán (Till)

irodalomtörténész, címzetes egyetemi tanár, helytörténeti kutató

(Gákova, Bács-Bodrog m. 1884. január 31. – Baja, 1960. december 3.)

 

timar_kalman_utca_300

 

Pedagógus családból származott. Édesapja egy emberöltőn át volt kántortanító szülőfalujában, Gákován (ma Szerbiához tartozik, magyarul Gádoros). A gimnázium nyolc osztályát Kalocsán végezte, 1894–1902 között, többnyire kitűnő eredménnyel. Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakára iratkozott be, ahol tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Egyetemi évei alatt fordult érdeklődése a középkori magyar irodalom felé.

Az egyetem befejezése után tanára, Katona Lajos javaslatára és segítségével a müncheni állami könyvtárban végzett irodalomtörténeti kutatásokat. Hazai könyvtárakban is kutatta a középkori magyar kódexirodalom emlékeit. Kutatási eredményeit tudományos folyóiratokban publikálta 1908-tól. Horváth János (idősebb), a kiváló irodalomtörténész nagyra értékelte Tímár Kálmán kutatásait, a középkori magyar irodalommal foglalkozó műveiben a nyelvész Jakubovich Emil kutatásai mellett sokszor hivatkozott Tímár Kálmán kutatásaira.

Az első világháború kitörése után Tímár Kálmán katona lett. Végigharcolta a háborút. 1915-ben megsebesült, majd a háború végén századosként szerelt le. Leszerelése után Kalocsára került. Kalocsai pályafutását a tanítóképző tanáraként kezdte. Először az 1919/1920-as tanévben tanított a képzőben, majd 1924-től 1948-ig a képző rendes tanára volt, magyar irodalmat és német nyelvet tanított. 1924-ben az intézet önképzőkörének tanárelnöke lett. 1919 januárjától 1922. november végéig a Kalocsai Néplap felelős szerkesztője volt. Ugyanebben az időszakban az újonnan alakult Árpád Rt. ügyvezető igazgatója is volt. Kalocsán tovább folytatta irodalomtörténeti kutatásait. A folyóiratokban megjelent tanulmányai mellett a harmincas évektől önállóan is jelentek meg dolgozatai. A Főszékesegyházi Könyvtárban folytatott irodalomtörténeti kutatásai mellett Kalocsa és a környék történetével is foglalkozott.

Irodalomtörténeti kutatásai elismeréseként a szegedi Ferenc József Tudományegyetem bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kara a Régi magyar irodalom 1606-ig című tárgykörből képesített magántanárává nyilvánította 1935 májusában. Magántanári próbaelőadását 1935. május 2-án tartotta Jezsuita iskoladráma a XVI. században címmel. Magántanári habilitálását a vallás és közoktatásügyi miniszter csak 1937-ben hagyta jóvá. A páratlanul hosszú, kb. 21 hónapos beterjesztési és jóváhagyási procedúrának különös oka volt. Abban az időben a szegedi egyetemen erős rivalizálás folyt az „akadémikus-konzervatívok” (vezéralakjuk a József Attilával történt konfrontációja miatt elhíresült, egyébként kiváló nyelvtörténész Horger Antal és a később már-már szélsőjobbig jutó Kugotovicz Károly földrajztudós volt), valamint az irodalomtörténeti tanszéket vezető Sík Sándor költő és Zsolnai Béla irodalomtörténész vezette „újító kedvűek” között. A két tábor Szerb Antal magántanári habilitációja ürügyén csapott össze. Szerb Antal 1934-ben jelentette meg az immár klasszikussá vált Magyar irodalomtörténet című monográfiáját. Sík Sándorék arra biztatták Szerb Antalt, hogy induljon a tudományos minősítésért. Horger Antal ellenezte a hivatalos magyar irodalom-történetírást több ponton megkérdőjelező mű szerzőjének magántanárságát. Viszonzásképpen az „újító kedvűek” Horger pártfogoltja, Tímár Kálmán magántanársága elé gördítettek akadályokat. A patthelyzetet a két tábor végül kölcsönös engedmények árán feloldotta, mindkét pályázó, a közismertté vált Szerb Antal és csak szakmai körökben, valamint szűkebb pátriájában ismert Tímár Kálmán magántanárrá nyilvánítását 1937-ben egyszerre terjesztették jóváhagyásra a miniszter elé. A magántanári kinevezése körüli vita nem kisebbíti Tímár Kálmán irodalomtörténeti munkásságának értékét. A magántanárság mellett más tudományos elismerésben is volt része. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság 1926-ban rendes tagjává, az MTA Irodalomtörténeti Bizottsága 1931-ben meghívott tagjává, a Szent István Akadémia nyelvtudományi és szépirodalmi osztálya 1934-ben rendes tagjává választotta.

1938-ban a tanári állása mellett a Főszékesegyházi Könyvtár könyvtárosa lett. Ettől az időtől kezdve egyre többet és rendszeresen foglalkozott Kalocsa és környéke, valamint a kalocsai főegyházmegye történetének kutatásával. Kutatásai során Kalocsa történetének legalaposabb ismerője lett. Kutatásainak nagy része jegyzetek és cédulázott adatok formájában maradt fenn. Helytörténeti kutatásaiból csak kisebb publikációk – de azok szép számban – jelentek meg különböző lapokban. 1960. november végén megbetegedett, a bajai kórházba került, ahol néhány nap múlva meghalt. Sírja a kalocsai temetőben található. Halála után irodalmi hagyatékát, irodalomtörténeti, helytörténeti kutatásainak cédula- és jegyzetanyagát Kalocsa Város Tanácsa megvásárolta és a Nagy Lajos Könyvtárban helyezte el. A Malom utca Széchenyi úttól keletre eső részét 1986. november 10-én Tímár Kálmánról nevezték el.

Művei: 1. Premontrei kódexek. Kalocsa, 1924. (Pannónia 1.) 2. A moldvai husziták és a csángók magyar miséje. Kalocsa, 1931. (Pannónia 2.) 3. Legrégibb bibliafordításunk eredete. Kalocsa, 1931. (Pannónia 3.) 4. Legrégibb magyar bibliánk naptára és helyesírása. Kalocsa, 1931. (Pannónia 4.) 5. Rosty Kálmán élete és műfordításai. Születésének százados évfordulóján. Kalocsa, 1932. (Pannónia 5.) 6. Rosty Kálmán összes költeményei. Sajtó alá rend. – Kalocsa, 1932. 7. Árpád-házi boldog Margit legendája. Kalocsa, 1934. (Pannónia 6.) 8. A breviáriumi Margit-legendák. Kalocsa, 1934. (Pannónia 7.) 9. A szegedi premontrei apácák magyar nyelvemlékei. Szeged, 1935. 10. Dunántúli magyar kódexek sorsa. Pécs, 1936. 11. Az önképzőkör mai feladatai. Kalocsa, 1937. (Klny. a Kalocsai Róm. kath. Tanítóképző Intézet 1936–37. évi értesítőjéből.) 12. Az érsekújvári Kir. kath. Tanítóképző Intézet története. In: Kalocsai Róm. kath. Tanítóképző Intézet értesítője. 1937–38. Kalocsa, 1938.

Eddig 112 helytörténeti, Kalocsáról és környékéről, valamint a főegyházmegyéről és annak egyes településéről szóló kisebb-nagyobb tanulmánya vált ismerté, amelyek az alábbi lapokban jelentek meg 1908. október 11. és 1948. május 8. között: Kalocsa és Járásában 4, Kalocsa és Vidékében 1, Kalocsai Néplapban 26, Kalocsai Népszavában 15, Kalocsai Újságban 36, Kalocsai Tanítóképző 1935/36-os értesítőjében 1, Temerini Újságban 29.

Tímár Kálmán utca. Hrsz: 1565. Hossza: 308 m. 1986. november 10-től. A Kishalas sortól a Fillér utcáig húzódó eperföldi utca. Korábbi nevei: 1900-ig Kis Eperföld utca (a mai Malom utcával együtt), 1900. november 8-tól Fillér utca (2.), amit 1927. december 30-án ismét egyesítettek a Malom utcával. 1948. február 17-től Kunfy Zsigmond utca (a mai Malom utcával együtt), 1971. július 18. és 1986. november 10. között Malom utca (a mai Malom utcával együtt).


Publicisztika

A Rakétaezredre emlékeztek

A Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezrede, pontosabban a jogelődje, a Légvédelmi...

A Paks II. projektről kapott tájékoztatást a Magyarországi nemzetiségek bizottsága

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2018. november 6-án kihelyezett ülést tartott Pakson,...

ARCHÍVUM

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás